Ujratelepítés.
Ujratelepítés.
1899-ben újratelepítettek 393 k. holdat vadalanyra ojtott szőlővel; vadalanyültetés 107, szénkénegezésre telepítve 143, immúnis homok telepítés 451, összesen 1094 k. hold; tehát tiz év alatt a régi szőlőnek 1/11 része újult fel. Ettől kezdve a szőlő újratelepítése mindenfelé élénkséget mutatott s a Balassagyarmatot övező homokterület kivételével a régi hegyi parlagszőlők is sakktáblaszerűen mindjobban tarkúlni kezdtek. 1909-ben már 2913 k. hold szőlő volt már újra ültetve. Összehasonlítva ezt a régi szőlőterület nagyságával, ez kevésnek mondható s hogy ez ideig ily kevés szőlőt újítottak föl a régi kipusztúlt szőlőterületekből, ennek oka az, hogy a régi szőlőmunkásokat és kisbirtokosakat három irányban vonta el a földmunkától a nagyobb napszám; Losoncz gyáripara, Salgótarján bánya és gyárvidéke és Budapest. A kivándorlás e vármegyében nagyobb munkáshiányt nem okozott, de községenként ez is érezhetővé vált.
A szőlőújítást e vármegyében nagyon megkönnyítette a szőlészeti és borászati felügyelőség székhelyének 1894-ben Nagymarosról Balassagyarmatra történt áthelyezése, melyet 1898-ban Szirákra s 1903-ban újból Balassagyarmatra helyeztek vissza; továbbá Szirákon és Romhányban két állami amerikai szőlőtelepnek, számos kis községben amerikai vesszőtermelő-telepeknek és három mintaszőlőnek (Buják, Alsósáp, Nagyoroszi) a fölállítása; több éven át ingyenes amerikai vadvessző kiosztás és később az állmi telepekről szőlőojtványoknak és vadvesszőnek kedvezményes árú kiosztása.
Az 1896. évi V. t.-cz. alapján engedélyezett agrárbank-kölcsönök e vármegyében nem sokat lendítettek a szőlők újabb telepítésén. Ugyanis, a kik ezt a kölcsönt igénybe vették, azok sem mindig a czélnak megfelelően használták föl. Az állam segítségére volt a szőlőbirtokosoknak a bizományi szénkénegraktár fölállításával is, a mely a Nógrád-vármegyei Gazdasági Egyesület támogatásával 1903-ban keletkezett. Ezt a bizományi szénkénegraktárt újabban egy kereskedő kezelésébe adták át. Hátránya volt azonban a szőlőtelepítésnek a már előzőleg említett nagyméretű munkáselvonás, az állami amerikai szőlőtelepeknek hat év után való megszüntetése s különösen az alföldi lőre boroknak e vármegyébe történt zúdítása a borkereskedők révén.
Az új szőlőtelepítésnek minden irányban akadtak hívei, mert egyesek az amerikai direkt termőket ültették, mások az amerikai alanyra ojtott vesszőkhöz fordúltak, szénkéneggel gyérítettek, avagy immúnis homokba ültettek, sőt egy községben a vízzel való elárasztásnak is láthatjuk alapjait. E telepítési módok közűl a direkt termők telepítése ma már annyira visszafejlődött, hogy Othello, Yorkmadeira, Jacquez, Herbemont fajokból összesen 50–52 k. holdra tehetjük az élő telepítéseket, s itt leginkább az Othello van túlsúlyban; le a fillokszera lassanként 204mind szűkebb térre szorítja e kellemetlen ízű szőlőfajok termelését. Legelterjedtebb telepítési mód az amerikai alanyokra ojtott európai fajokkal való telepítés s még ott is erőltetik ezt a telepítési módot, hol ezek az alanyfajok a talaj magas mésztartalmát nem bírják ki. (Ezért van az, hogy némely községben a termésátlag igen rossz).
Számosan megkezdték a hazai fajú szőlőtőkék ültetését, szénkéneggel való gyérítő eljárással; ezek a legszebb telepítések, ha a talaj könnyű, laza összetételű (agyagmárga, apoka, homokos meszes agyag, mészhomok). S ott, a hol a kötött agyagtalaj és ezek a fölsorolt laza talajok vegyesen fordúlnak elő, számos szőlőbirtokos kettes telepítést alkalmaz és pedig mind az amerikai alanyra ojtott hazai fajt, mind a szénkéneggel való gyérítő eljárást. E birtokosoknál találhatók a legszebb telepítések, a legharmónikusabb külsőben és termő erőben. E telepítési módot itt már 12 éve alkalmazzák s nem hagy semmi kivánni valót hátra, noha a határvonalak sokszor czikkczakkosak s a külső után föl nem ismerhetők. Ezzel a móddal igen sok ojtványnyal telepített szőlőt részletes ledöntéssel javítottak meg s a foltonként magas mésztartalmú részeket ezentúl szénkéneggel kezelik.
A legrégibb ojtványtelepítésű szőlők: Szirákon gróf Dégenfeld Lajos Bujákon gróf Pappenheim Siegfriedné gróf Károlyi Erzsébet birtokán találhatók teljesen jó állapotban. 22–23 évesek, vegyes ripária alanyon állanak és ezzel fényesen igazolják azt, hogy a vegyes ripáriák között is van több olyan fajta, mely tartósság és termőképesség dolgában a ripária portálissal egyenjogú s megdönti azt a ferde állítást, hogy a ripária-alany hazánkban nem adna tartós és jól termő tőkéket. A Balassagyarmatot övező immúnis homokterületek igen tág teret engedtek a szőlőtelepítésnek és éltek is vele a földbirtokosok, hisz az újratelepített szőlőnek negyedrésze homokon van, de mindezeknek, mind a Zagyva melletti homoki szőlőknek Lőrinczi községben megvan ugyanaz a hátrányuk, hogy alacsony fekvésűek és a legkisebb hideg is leperzseli őket kora őszszel és késő tavaszszal s így a terméshozam nem biztos, a jövedelmezőség nem kielégítő, különösen az Ipolyvölgyén, hol a Krivánról lehúzódó hideg, sűvítő szél kelleténél mélyebben lehűti a levegőt. Nem is terjed már a homoki szőlőtelepítés úgy, mint az előző évtizedben. Nógrád vármegyében az újratelepített szőlők nem igen mennek a tenger magasságán felül 200 méterrel, sőt sok helyen nem vették figyelembe elődeik tapasztalatát és alsó fekvésekben oly területeket is beültettek, a melyeken régen nem voltak szőlők és e területek az elfagyásnak sokszor ki vannak téve. A tenger színe fölött kétszáz méternél magasabban fekvő szőlők ritkaságszámba mennek, de az alsó fekvések igen gyakoriak.
