A Nemzeti Intézet.
A Nemzeti Intézet.
Az 1831-ben alapított, de az önkényuralom alatt szünetelt közművelődési és hazafias egyesületünk, a Nemzeti Intézet 1864 óta ismét új életre kelt.
Abban az oly sokszor tévesen megitélt és előszeretettel kigúnyolt táblabírói korszakban, Nógrád vármegye mindenkor áldozatkész közönsége egy oly kultúrintézményt alapított, a mely hatásában és czélzataiban messze túlszárnyalta korát s e vármegye részére biztosította hazánkban az első – mai értelemben vett – közművelődési egyesület életrehívásának a dicsőségét.
Az 1831. évi 820. számú vármegyei közgyűlési határozattal ugyanis kifejezetten »a honi nyelv és nemzetiség terjesztésére« alakított »Nógrádi Nemzeti Intézet« hazánknak legrégibb kultúr-egyesülete, a népműveltségnek, a magyar nyelv és hazafias szellem terjesztésének, a népjóléti tevékenység megalapozásának vált az idők folyamán nemcsak új eszméket termelő melegágyává és az ily érdekeket szolgáló gyakorlati alapítások megvalósítójává, hanem az ily eszmék iránt való érdeklődés előkészítő iskolájává is. Eléggé meg sem becsülhető hatásában nem csekély mértékben járult hozzá ahhoz, hogy Nógrád vármegye közszelleme, a vezető férfiak mindegyike át van hatva annak tudatától, hogy a népműveltség fokozása és általánosítása, a nemzetiségi kérdés békés és magyar szempontból előnyös megoldásának egyik legalkalmasabb eszköze és a netalán jelentkező társadalmi ellentétek és surlódásoknak is automatikus megszüntető tényezője lelet.
A vármegye levéltárában őrzött egykorú közgyűlési jegyzőkönyvek és okiratok tanusága szerint Gyurcsányi Gábor és Prónay János, a vármegyének az időbeni követei, a »nemzeti léleknek és erőnek ébresztgetésére és fenntartására, a honi nyelv virágzására« már az 1826. esztendőben javaslatot terjesztenek elő a vármegyei közgyűlésnek, mely annak tárgyalására egy bizottságot küldött ki.
Egész terjedelmében feltalálható levéltárunkban ennek a bizottságnak eredeti munkája, a mely »a magyar nyelvnek ezen megyében mimódon lehető czélerányos terjesztése és tökéletesítése eránt adand javaslatot«.
E bizottság munkálatait – Madách Imre cs. és kir. kamarás elülűlése mellett – elkészítvén, azokat az 1831. évi április hó 28-án tartott vármegyei közgyűlésnek előterjeszti. A gyűlés a 820/1831. számú határozatával kimondja a Nemzeti Intézet megalakítását s ugyancsak e közgyűlés elfogadja »A Nógrádi Nemzeti Intézet Alkotó Rendszabásait«, melyek 27 szakaszban tárgyalják az intézet czéljait, szervezetét, tevékenységi és ügykörét.
Az ekként megalakult nemzeti intézetnek alapszabályaiban kifejezett főczélja a »honi nyelvnek minden alkalmatos módokkal terjesztése, melyben minden erőltetést, vagy kényszerítést azonban távoztatni kell.« Sokfélekép kíván gondoskodni az első alapszabályokat indokoló kísérő jelentés a nemzeti intézet fejlődéséről és virágzásáról. Így nevezetesen »állandó érték« (pénz alap) megteremtését kívánja biztosítani, kimondja továbbá, hogy »ezen ügynek elsősorban is a nőket kell megnyerni«. Majd javasolja a népiskolákban vasárnapi iskolák tartását s hogy e mellett a gyermekek testi gyakorlatokban és zenében is képeztessenek. Hogy pedig a magyar nyelv és hazafias szellem megbízható tanerőkkel terjesztessék, ugyancsak javasolja a bizottság egy »oktató készítő« (tanítóképző) felállítását.
Az intézet vagyoni alapját Bazini gróf Keglevich Gábor v. b. t. t., mint Nógrád vármegye az idő szerinti főispánja, s az intézet fővédnöke veti meg 1832-ben, 500 ezüst forint lefizetésével lépve az alapító tagok sorába. Majd ugyanez év február havában a Balassagyarmaton sorsjátékkal egybekötött tánczvigalom, – melyet a megyebelieken kívül Arad és Zemplén vármegyéktől kezdve, a Duna és Tisza közötti vármegyék képviselői tettek valóban fényessé és jövedelmezővé, – 2000 darab huszas tiszta jövedelmet hoz az intézetnek.
Az e vigalmat követő harmadnapon megtartott közgyűlésen már 138 alapító tagról és 15.080 ezüst forint alapvagyonról tehetett az intézet titkára jelentést. Ily 551tetemes vagyon birtokában az intézet csakhamar széles körű tevékenységet fejthetett ki. Korán megkezdi a magyar nyelv tanítása körül sikert felmutató tanítók rendszeres jutalmazását. Poroszországból népiskolai oktató könyveket hozat s azokat magyar nyelvre fordíttatván, díjtalanúl osztja szét. Kezdeményezésére és támogatásával 1834-ben, tehát a kisdedóvás intézményének hazánkban még embrionális korszabában, Balassagyarmaton kisdedóvó, majd ugyanez évben a népoktatásnak és hazafias szellem terjesztésének elévülhetetlen érdemekkel adózó »Nemzeti Iskola« elnevezésű s ma is virágzó r. kath. népiskola, alakúl, mely az eredetileg tisztán tót telepes balassagyarmati lakosságot csakhamar teljesen megmagyarosítani volt hívatva.
Az intézetnek, 1832-ben megválasztott első tisztikara a következő: Fatovich István elnök, Kubinyi Ágoston ellenőr, Kacskovich Károly és Sréter János titkárok, Huszár József pénztárnok, Ruttkay Lajos és Jankovich László ügyészek, Szent-Ivány Bogomér levéltárnok.
Az 1834. év január havában megismétlődik a sorsjátékkal egybekötött tánczvigalom, mely újabb 1644 ezüst huszassal gyarapítja az alaptőkét.
E sokoldalú és a legszebb reményekre jogosító tevékenységben az 1848-iki események, majd az abszolutizmus ír elő kényszerű szünetelést. Ám azok az eszmék, melyeket az intézet inaugurált s a melyek az elnyomatás sötét korszakában is élő valóságként égtek minden jó hazafi kebelében, sokáig elhallgathatók nem voltak. Történtek ugyan e korszakban kísérletek, az egyesület működésének teljes megszüntetése mellett, oly irányban is, hogy annak vagyona elkobzandó s a központi kormánynak beszolgáltatható legyen, de e kísérlet a hazafiak ellentállásán, s talán gróf Pongrácz Arnold 1850–54. évi császári főnök, majd Kapy Ede megyefőnök (1854–1860.) jóindulatú elnézésén hajótörést szenvedett.
Az intézet vagyonának e sötét korszakában történt megmentése körül Sréter Horácz elnöké, majd e tisztségben utódjáé, Dessewffy Ottóé az érdem. Így volt lehetséges, hogy az intézet újraszervezésekor, 1864-ben, Huszár László, 40.000 forintot jóval felülhaladó pénzösszegről számolhatott be.
Bár az intézet 1864-től kezdve zavartalanul működhetett, ennek ellenére egész az 1883. évig intenzivebb tevékenységet nem fejtett ki, a minek oka részben abban is keresendő, hogy az intézet 1874-ben a balassagyarmati polgári iskola alapításához 25.000 forinttal járult, mely körülmény alapvagyonának lényeges csökkentését vonván maga után, működése főként újabb anyagi erők gyűjtésére szorítkozott.
1883-ban az intézet új alapszabályokat alkot, melyek azután egész 1908-ig érvényben voltak. Ez időtől az intézet Huszár László elnöksége s különösen Scitovszky János választmányi tag, majd elnök búzgólkodása következtében nagyszabású tevékenységet fejt ki, különösen a népoktatás ügyének felkarolása és korszerűbbé tétele körül.
Ám a tagok száma, – az újabb taggyűjtés hiányában – rohamosan fogy, s ezzel – kellő propagálás hiányában – az érdeklődés is, az intézet ügyei iránt, szemlátomást csökken s bár az intézet vagyona az 1895. év végén ismét eléri a 47.000 forintot, nagyobb szabású alkotás ez időből fel nem jegyezhető, kivévén, hogy a balassagyarmati gimnázium czéljaira., az intézet 25.000 koronát szavazott meg.
De különösen hátrányos volt a vármegye kultúr-ügyeire nézve, hogy az ily irányú tevékenység három hasonló czélú intézet között, egységes vezetés hiányával forgácsolódott szét. Ennek a tarthatatlan helyzetnek a belátása érlelte meg a vármegyében működő három kultúrintézet, ú. m. a »Nemzeti Intézet» a »F. M. K. E. nógrád vármegyei választmánya« és a »Felső Nógrád vármegyei Közművelődési Egyesület« egyesítésének az eszméjét.
Az egybeolvadás, melynek sikeresítése és szükségességének felismerése körül Török Zoltán nyug. főispán érdemei állanak előtérben, 1908-ban Losonczon, a vármegye egész értelmiségének részvétele mellett fényes keretekben megtartott újból alakuló ünnepies közgyűlésen nyert formai befejezést. Ezen a közgyűlésen alkotta meg az intézet a jelenben is érvényben levő alapszabályait, melyek a magyar nyelv és hazafias szellem terjesztésén kívül, a népjóléti tevékenység minden ágának felkarolását tűzték ki czélul.
Az újból-alakulással kapcsolatban megindított taggyűjtés soha nem remélt eredményre vezetett. Az intézet tagjainak száma 27-ről 1755-re, alapvagyona 552150.000 koronára, évi jövedelme 12.000 koronára emelkedett. Fennállása óta több mint Ľ millió koronát áldozott közművelődési és népjóléti czélokra, mely ténykedését az 1906. évi millenáris kiállításon elismerő díszoklevéllel méltatták.
Ma már ily nagyszabású keretekben törekszik az intézet a nép szellemi, erkölcsi és gazdasági talpraállítására. Küzd a kivándorlás, a tüdővész pusztítása, a nagyfokú gyermekhalandóság ellen, kiemelni igyekszik a föld népét az alkoholizmus és az egy-gyermekrendszer okozta erkölcsi dekadenczia fertőjéből, s felveszi a küzdelmet minden oly nemzetírtó kór ellen, mely végeredményben a magyar faj ellentállóképességét aláaknázni alkalmas. Czélja az intézetnek a kultúrális ellentétek kiegyenlítése, az itthon is feltalálható jólét és jólérzés és a társadalmi érvényesülés eszközeinek megismertetése. Czélja az iskolán kívüli oktatás általánosításával, a népben szunnyadó kultúrális erőtényezők életre hívása, annak a köz javára hasznosítása és kifejlesztése. Czélja az idegenajkú polgártársakat békés és szeretetteljes eszközökkel, a magyar kultúra révén, az egységes magyar állameszmének megnyerni.
Az intézet jelenleg 31 iskolai ifjúsági és népkönyvtárt tart fenn, érdemes tanítókat állandóan és tetemes összegekkel jutalmaz. Alapított több óvódát, s az erre hajlamosított községeket óvodaépítések körül 50.000 korona erejéig segélyezi. Terjeszti a hazafias olvasmányokat, kiadja a »Nógrádi Naptár« czímű népies ismeretterjesztő művet, melyet jórészt teljesen díjtalanúl oszt szét. Küzd az analfabetizmus ellen, s e végből téli tanfolyamokat szervez. Ifjúsági dalos- és olvasó-köröket alakít, azokat állandóan segélyezi. Az iskolán kívüli oktatást, szemléltető előadások tartásával megkedveltetni törekszik. A hol anyagi eszközei elégtelenek, ott a sajtó útján lép eszméi propagálása érdekében az agitáczió terére. Több ezerre megy évenként ama röpíratok, nyomtatványok száma, melyek a vármegye minden községébe eljutva, ez eszmék szolgálatában állanak. Az egymás megbecsülésének, a kölcsönös megértés és engesztelékenység szellemének hirdetésével, a helyi értelmiség egyetértését, az idegen fajbeliek közeledését előmozdítani törekszik. Ily eszmekörben mozgó indítványára a vármegye közönsége 1909-ben önmegadóztatás révén vármegyei kultúralapot teremtett, mely a jelzett czélokat hatalmas lépéssel van hívatva előbbre vinni.
Az intézet jelenlegi vezetősége és tisztikara: Török Zoltán elnök, Prónay Mihály tb. elnök, Beniczky Árpád, Hanzély Gyula alelnökök. Ügyvezető alelnök Fáy Albert. Titkár: Koltai Ernő. Jegyzők: Simon János, Sztranyavszky Sándor.
