A sajtó.
A sajtó.
A köz- és társadalmi élet irányításában jelentős szerepe volt ez időtől kezdve a hirlapírásnak is, melylyel ekkoriban a vármegye vezető férfiai is gyakorta és készségesen foglalkoztak. Balassagyarmaton, Losonczon és más góczpontokban politikai és társadalmi lapok indulnak meg, melyekben sok életrevaló eszmét megpendítenek és megvitatnak. Az első számottevő hírlapot a Nógrádi Lapokat, mely Nógrádi Hírlap néven ma is fennáll, Harmos Gábor (ügyvéd, később vármegyi főjegyző, jelenleg közigazgatási bíró) 1973-ban indította meg. Harmos mellett néhány éven át a fiatal Mikszáth Kálmán (akkoriban balassagyarmati ügyvédsegéd) is állandóan segédkezett s többnyire helyiérdekű és időszerű humoros karczolatokat írt. Irányító befolyást gyakorolt hirlapi téren Jeszenszky Danó is. kit 1875-ben, mint az új ügyvédi kamara elnöke, az ugyanakkor szervezett közjegyzői állásra neveztek ki Balassagyarmaton, hol 1879-ben Sztranyavszky Géza lett az utóda. Számos jelentős czikket írtak még időnként Dessewffy Ottó, Reményffy József, Bodnár István, Plichta Soma dr., Komjáthy Anzelm, Oroszy Miklós, Pokorny Jenő, Tomeskó Nándor, Geduly Elek, Pajor István s mellettük számos szépirodalmi író.
A megyei művelt társadalomnak a székhely körül csoportosuló modernebb és felvilágosultabb elemei, kik a közjogi pártok egyesüléséből azt remélték, hogy társadalmi téren is ledőlnek a válaszfalak, erős hirlapi támadásokkal ostromolták az avatag szellemet, melynek jó ideig a Nógrádmegyei Kaszino volt a melegágya. Az ellenlábasok inkább a Balassagyarmati Népkörben csoportosultak.
Nemzeti szempontból az is nagy érdeme volt az ujságírásnak, hogy a vármegyében időnként itt-ott előtünedező pánszlávizmust féken tartotta. Nógrádmegye különben mindenkor éber figyelemmel kísérte a nemzetiségi törekvéseket s midőn e hazafiatlan mozgalmak egyidőben az egész országban erősebb hullámokat vetettek, 1893-ban vármegyénk feliratot intézett a képviselőházhoz, az országbontó elemek megrendszabályozása s különösen a nemzetiségi sajtó szemmeltartása czéljából.
A békésen fejlődő vármegye beléletének derűs és borús napjairól az alábbiakat jegyezték fel ezidőben a jegyzőkönyvek és hírlapok.
Deák Ferencznek, 1876 február 28-án bekövetkezett halála gyászba borította Nógrádmegyét is. Jegyzőkönyvünk gyászkeretben örökítette meg »Magyarország legnagyobb emberének, a haza bölcsének« emlékét, ki »az erkölcs és értelmi nagyság legmagasabb fokát elérte«. Gyászistentiszteleteket tartottak, nyolcz napon át minden középületen gyászlobogó lengett s e napokon a zene és nyilvános tánczmulatság tiltva volt. A temetésen nagy küldöttség vett részt.
Mérhetetlen nagy csapás volt az egész nemzetre Rudolf trónörökösnek, 1889 január 30-án történt tragikus halála, melyet vármegyénk rendkívüli közgyűlésén vett szomorú tudomásul.
1894-ben a Kossuth-gyász borította el nemzetünket és vármegyénket.
555Arany Jánosnak, ki vármegyénk táblabírája is volt, gróf Andrássy Gyulának, Simor Jánosnak, Baross Gábornak, továbbá országunk és vármegyénk több kiváló fiának elhunyta is szomorú emléket hagyott jegyzőkönyveinkben.
