Szügy.
Szügy.
Szügy. Balassagyarmat közelében fekszik. Kisközség, körjegyzőséggel, 150 házzal és 863 magyar, közte néhány tótajkú, de nagyobbára evangélikus vallású lakossal. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. Egyike a legérdekesebb őskori telepeknek, mert itt a kőkortól kezdve, a honfoglalás koráig minden korszak képviselve van. A földsánczokkal ellátott őskori Leányhegy nevű hegy alatt és annak közelében vannak leginkább e telepek és a népvándorláskori és honfoglaláskori temető is. A hagyomány a Leányhegy néven ismert sánczokhoz helyezi az Orbonás család várát; ez azonban tévedés, mert ott a sánczok között még egy jókora kunyhó sem fér el. Legvalószínűbb, hogy e sánczok a népvándorlás korából erednek. 1411-ig a Szügyi család volt a földesura, e család azonban hűtlenségbe esvén, Zsigmond király megfosztotta itteni birtokaitól, melyeket csere útján az Orbonás család kapott. Zsigmond később a községet Borbála királynénak, Albert pedig nejének Erzsébetnek adja, de rövid idő múlva Lossonczy László birtokába került. 1439-ben Garai László nyerte adományul. 1476-ban Garai Jób a helység fele részét, mely időközben a Mohorai Vidfiak kezébe került, Országh Mihálynak adta el. Bethlen Gábor harmadik támadása alkalmával (1626) az erdélyi hadak a helységet teljesen feldúlták. A lakosok elmenekültek, de a templom harangját Szelesténybe vitték, onnan pedig Abonyi János balassagyarmati házába. Abonyi azonban a harangot 1632-ben 25 frtért a három Palást község elüljáróinak zálogosította el s így került a harang a hontvármegyei Palástra. Az evangélikus templom a XVII. század második felében újból felépült. Az egykorú oklevelek 1681-ben új templomról tesznek említést. 1683-ban, midőn a szécsényi bég a füleki őrséggel Bécs ostromára indult, útközben Szügyöt feldúlta. A lakosság a drenyói völgybe menekült s midőn a veszedelem már elmúlt, tért vissza rejtekhelyéből, de nem a régi helyen, hanem attól kb. egy km.-nyire, a szőlők alatti kútnál telepedett le. A község régi helyének ma is Stara Dedina, vagyis Öregfalu a neve. Az 1715–1720. évi összeírások alkalmával a község két részből: Alsó- és Felső-Szügyből állott. 1715-ben a két helységben egy magyar és 21 tót háztartást írtak össze. 1720-ban Alsó-Szügyön négy magyar és kilencz tót háztartást vettek fel, de Felső-Szügy nemes községként szerepelt az összeírásban. Az 1754–55. évi országos nemesi összeírás szerint ekkor Várkonyi Ferencz volt itt birtokos. 1770-ben Traitler János, Beniczky János, Prónay árvái, Paczolay János, báró Hellenbach Lajos, Jezerniczky Pál, Bene Ádám, Gáspár Tamás, Korcsek Mihály, Rósa János, Mikulay István és a Suhajdy család voltak a földesurai. A XIX. század első felében pedig a Jezerniczky, a Traitler, a Prónay, a Beniczky, a Folkusházy, a Paczolay és a Somoskeöy családok. Jelenleg Dezső Ödön, Fáy Albert, Foltényi Károlyné, Hanzély Gyula és Ferencz, a Simonyi örökösök, Schindler Dénes és neje, a nagyobb birtokosai. A községbeli úrilakok közűl a Hanzély-félét Hanzély László kir. tanácsos 1886-ban építtette. A Simonyi-féle kastélyt jelenleg özv. Simonyi Dénesné szül. báró Csávossy Benigna és családja lakja, az Okolicsányi-féle úrilak pedig a Beniczky családé volt. A XVIII. század közepétől 1790-ig a vármegye itt tartotta közgyűléseit és törvényszékeit. A régi vármegyeháza még most is fennáll. Szerémy Lajos vette meg, de jelenleg Nagy Lajos nyug. honvédszázados és neje tulajdona. A községet három ízben érte nagyobb tűzkatasztrófa: 1795 aug. 1-én, mikor a templom, az iskola és a lelkészlak is a lángok martalékává letti 1823 nov. 22-én és 1884 jún. 22-én, a mikor 94 ház égett le. Az új evangélikus templom 1774–1781 között épűlt. Az egyház szentedényei között említést érdemel egy aranyozott ezüstkehely, 1713-ból, mely Bezzeg Anna és Battik Erzsébet ajándéka. A községben van fogyasztási és értékesítő szövetkezet és gőzmalom, mely utóbbi özv. Hanzély Lászlónéé. A Koplány völgy Kosztolik nevű dombján hajdan falu állott, mely a török hódoltság alatt pusztult el. Ide tartozik: Dezsőtelep (Paczolay-telep) és Somlyótelep.
Szügy: A régi vármegyeháza.
Szügy: Hanzély Gyula úrilaka.
Özv. Simonyi Dénesné báró Csávossy Benigna kastélya.