Vanyarcz.
Vanyarcz.
Vanyarcz. A pestmegyei határ közelében fekszik. Kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 218 és lakosaié, a kik leginkább tótanyanyelvűek, de erősen megmagyarosodtak és evangélikus vallásúak, 1355. Postája helyben van, távírója és vasútállomása Galgaguta. A községet a XIV. század közepén az Aba nemzetség Rhédei ágának birtokában találjuk. 1484-ben is a Rhédei család volt a földesura. A XVI. század közepén teljesen elpusztult, sőt az 1548. évi adóösszeírásban sem találjuk. A XVIII. század elején települt be újból, de az 1715. évi összeírásból még hiányzik. 1717-ben is csak pusztaként szerepel, 1720-ban pedig már nemes községként, adóköteles háztartások nélkül. 1770-ben Roth Éva, Divényi Gábor, Bene Pál és Ádám, Berczelly János özvegye, Prónay Pál, Dobák József, Rajcsányi Pál, továbbá a Kozma, a Szilassy, a Rákóczy és a Baloghy családok voltak az urai. 1826-ban a Dessewffy család volt itt birtokos, később pedig a Veres, a Jezerniczky s a Szirmay családok is szereztek itt birtokot. Jelenleg Dessewffy Ödönnek, gróf Degenfeld Lajosnak, báró Prónay Dezsőnek és Bamberger Manónak van itt nagyobb birtoka. A Dessewffy-féle úrilakot, melyben Dessewffy Ödön fia Dezső lakik, 1760 táján egy Ilgó nevű mérnök építtette. Az itteni evangélikus templom 1799–1800-ban épült. A templomban Veres Pálné, szül. Beniczky Herminnek, a hazai nőnevelésügy egyik legbuzgóbb zászlóvivőjének az emléktáblája van elhelyezve. 1873-ban 81-en estek a kolerajárványnak áldozatul. A községhez tartozik: Kis- és Nagyuzsa-puszta. E két puszta helyén a középkorban Uzsa helység állott, mely 1246-ban a Kökényes és Radnót nembeli János birtoka volt. 1317-ben Károly király a Rimaszécsi Széchyeknek adományozta. 1488-ban az Uzsai család birtokában találjuk. A XVI. században elpusztult. A községhez tartoznak még: Alsó- és Felsősarlós-, Hajnal-, Jazaró-, Kijáró- és Makó-puszták.
Vanyarcz: A Beniczky-féle kúria.
Dessewffy Dezső úrilaka.
