A Balassák.

Teljes szövegű keresés

A Balassák.
Várdai Pál azonban aligha vehette birtokába a divényi uradalmat, mert a várat 1548-ban Balassa Menyhért birtokában találjuk.
Balassa Menyhért, a ki a mohácsi vészt követő zavarteljes idők közepett Hontban Szitnyát, Barsban pedig Lévát szerezte meg, 1547-ben Bozókot és Csábrágot is hatalmába kerítette. Balassa fellépése azonban általános rémülettel töltötte el Hont és Bars vármegyéket, melyeknek rendei az országgyűléshez folyamodták orvoslásért. Az országgyűlés rendeletéből gróf Salm Miklós vezérlete alatt álló hadak egymásután foglalták el Balassa várait, mire Balassa Menyhért titkon elhagyván Lévát, Erdélybe menekült, Izabella királynő udvarába, Léva vára pedig megadta magát.
Az 1548-iki adóösszeírás szerint Balassa Menyhért csupán Divény-várát bírta, ellenben a várhoz tartozó helységek: mint Abelova, Alsóesztergály, Alsótiszovnyik, Borosznok, Szelcz, Felsőesztergály, Felsősztregova, Felsőtiszovnyik, Kis-Sztraczin, Szklabonya, Kisújfalu, Lesi, Ludány, Madacska, Nagykürtös, Nagylám, Nedelistye, Szenna, Szentpéter, Óvár, Priboj, Süllye, Turopolya, Veres és Zsély, Balassa Imre erdélyi vajda és Balassa, a későbbi honti és zólyomi főispán földesúri hatósága alá tartoztak.
Midőn Balassa Menyhért Erdélybe menekült, Divény várát testvére János vette birtokába.
1576-ban azonban Ali bég megtámadta Kékkőt, melynek őrsége a török had közeledtére Divénybe menekült s a vár kardcsapás nélkül az ellenség birtokába jutott. A törökök az alkalommal élvén, a füleki bég Divényt is elfoglalta s ekként az összes Balassa-jószágok Nógrádban a török hódoltság alá kerültek, Balassa János pedig, Divény elveszte fölötti bánatában még abban az évben meghalt.
Az 1593. évi felszabadító hadjárat folyamán Pálffy Miklós, a hős hadvezér és Tiefenbach Kristóf november havában Divény várát is visszafoglalván a törököktől, a divényi uradalom legnagyobb része is felszabadult a hódoltság alól.
Ekkor azonban Balassa János, Hont és Zólyom vármegyék főispánja, már nem élt. Fia Bálint, a költő, a ki Lengyelországban bújdosott, 1594 elején haza térvén, május 20-án Esztergom ostrománál kapott sebe következtében elhalálozott és Bálint egyetlen fia János is csakhamar követte atyját († 1601 decz. 16.)
Ekként azután a divényi uradalom János zólyomi és honti főispán királyi főajtónálló testvérének, Imre erdélyi vajdának az utódaira szállott. Imre erdélyi vajda († 1550.) fia András, a ki 1568–1575-ig Nógrád vármegye főispánja is volt, 1571-ben Makoviczát, Vágbeszterczét és Budamért nyerte adományul.
András fiai Imre és Zsigmond azonban az 1593–94. évi felszabadító hadjárat után csakhamar birtokukba vették a Balassa család nógrádi birtokait. Divény 1598-ban már Zsigmondé, a ki 1619-ben a megrongált kékkői várat is újból felépítteti.
Az 1598. évi összeírás szerint a Balassa család nógrádi birtokai a következőleg oszlottak meg a két testvér között: Imre birtokai: Abelova, Alsóesztergály. Zsigmondé: Alsótiszovnyik, Budalehota, Divény, Szelcz, Závada, Etrefalva, Felsősztregova, Felső-Tiszovnyik, Fűrész, Gergelyfalva, Tóthartyán, Bisztricska, Rónya, Kékkőváralja, Kis-Sztraczin, Kislibercse, Kotman-Lehota, Kisújfalu, Lest, Losoncztamási, Madacska, Málnapatak, Nagylám, Nagy-Libercse, Nedelistye, Nógrádszenna, Nógrádszentpéter, óvár, Podrecsány, Süllye, Szinóbánya, Terény, Tosoncza., Divénytugár. Turopolja. Vámosfalva, Veres. – Balassa Zsigmond birtokai ekkor Kékkő és Divény vára körül csoportosultak. E birtokokra azonban testvére Imre is igényt tartván, állandó viszálykodásban élt Zsigmonddal.
633Zsigmond halála után (1623.) ennek fiai László, Ferencz, Simon, János és András örökölték a divényi uradalmat. (Zsélyi levélt. Fasc. 175. No. 3.)
Az 1624 máj. 10-én kelt osztálylevél szerint a divényi és a kékkői uradalmakhoz a következő helységek tartoztak: Divény és Kékkő várak, a hozzátartozó mezővárosokkal, Abelova, Agárd, Alsóesztergály, Alsópetény, Alsópribély, Alsótiszovnyik, Bánk, Bisztricska, Borosznok, Brezova, Budina, Balog, Bussa, Csáb, Dacsólam, Divényváralja, Dobrocs, Felsőesztergály, Felsősztregova, Felsőtiszovnyik, Gergelyfalva, Gutta, Gyarmat, Halászi, Haraszti, Illésfalva, Kékkőváralja, Kelecsény, Kelenin, Kislibercse, Kispatak, Kissztraczin, Kiszellő, Kisparócza, Kavcza, Koprovnicza, Kotmán-Lehota, Lehotka, Lentvora, Lest, Lónyabánya, Losoncz, Ludány, Madacska, Mitnya, Málnapataka, Mladov, Miletincz, Nagykürtös, Nagy-Lam, Nagy-Libercse, Nándor, Nedelistye, Nőtincs, Ovár, Pila, Podhradia, Podluzány, Podrecsány. Polichno, Priboj, Rovna, Süllye, Szelcz, Szenna, Szent-Lőrincz, Szent-Péter, Szklabonya, Szlatinka, Tamási, Terjén, Turicska, Tossoncza, Turopolya, Tót-Hartyán, Udornya, Ujfalu, Vámosfalu, Vörös, Zahora, Závada, Ztrasistva.
A XVIII. század közepén a divényi uradalmat már Balassa III. Imre, Zsigmond testvére fiának birtokában találjuk. Balassa Imre előbb Gyarmatra vetette szemét, melynek 1652-ben Balassa Ferencz (Zsigmond fia) volt a kapitánya. Azon a jogon, hogy Gyarmat felének ő volt a földesura, 1657-ben megszerezte a gyarmati kapitányságot, majd 1659-ben a gyarmati őrséggel együtt visszafoglalta Bujákot is, a melyet kevéssel azelőtt szállottak meg a törökök. Folytonos kihágásai miatt azonban nem merték neki a divényi várat átengedni, hanem 1660-ban megengedték neki hogy a vár alján tornyokkal és kőfallal ellátott várkastélyt építhessen magának.
Balassa Imre csakhamar hozzálátott az építkezéshez, rövid hat hónap alatt felépítette e nagy kastélyt, melynek négy sarkát egy-egy toronynyal és bástyákkal erősítette meg s a kapu fölé e szavakat vésette: Homo proponit, Deus disponit. Ez a kastély rövid idő mulva valóságos gyülekezőhelye lett a dologtalan kalandoroknak, a kik irt vendégszerető fogadtatásra találtak. E gyülevész nép azután csakhamar valóságos réme lett a vidéknek.
Balassát e szedett-vedett néppel űzött rablókalandjai miatt Kassára idézték. A nádori törvényszék 32 bűntényben találta vétkesnek s a pozsonyi várba záratta; de az 1665. év vége felé onnan megszökött és hazatért. Divény várába költözött, melyet csellel szintén hatalmába kerített. Ezt az újabb szereplését azonban már megsokalták Bécsben. I Lipót király Wesselényi nádort bízta meg Divény megszállásával, egyben 1666 jan. 28-án felszólította Nógrád vármegyét, hogy a nádort feladatának teljesítésében hathatósan támogassa. Wesselényi 1666 július havában valóságos ostrom alá vette Divényt, de Balassa vitézül ellentállott s csak midőn Strassaldo tábornok segédcsapatai megérkeztek, dőlt el a vár sorsa, s a vár egy heti ostrom után megadta magát.
A nádor Balassa Imrét foglyul ejtvén, Bécsbe vitette; fogságából – hathatós pártfogóinak közbenjárására – megszabadult ugyan, de összes jószágait elkobozták.

Zichy I. István. 1686-ban a divényi uradalom szerzője, a seniorátus alapítója.

Zichy I. Ádám. 1693 márcz. 16-tól 1701 május 5-ig.

Zichy I. Károly. 1701 máj. 6-tól 1741 jun. 14-ig.

Zichy I. Imre. 1742-től 1746. jun. 29-ig.

Zichy I. Ferencz. 1746 jun. 30-tól 1783 jun. 8-ig.

Zichy I. Zsigmond. 1783 jun. 9-től 1802 febr. 11-ig.

Zichy III. Ferencz. 1802 febr. 12-től 1812 aug. 8-ig.

Zichy III. Miklós. 1812 aug. 9-től 1826 szept. 22-ig.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages