Kőkorszak.
Kőkorszak.
Az emlékek, a melyekből a vármegye őskorának képét megalkothatjuk, az újabb kőkorig nyúlnak vissza. Tanulságos már a lelőhelyek elhelyezkedése is s erős bizonyítékot szolgáltat Pintér Sándor ama nézete mellett, hogy az a hatalmas út, a melyet az Ipoly völgyével a természet nyitott a vármegyén át, terelte erre a forgalmat az őskorban s befolyásolta egyszersmind a települést is. Már a kőkori telepek zöme is az Ipolyt szegélyező magaslatokon helyezkedik el. Egy másik kisebb csoport pedig Pest vármegye galgavölgyi lelőhelyeihez fűződik.
Lássuk először az ipolymenti telepeket, felfelé haladva a folyó jobbpartján.
Az első telep ezen a részen a szécsénykovácsii Hradistye, a kovácsii hegynek az országútra kihasasodó csonkakúpidomú része ez, a melyről az Ipoly alsó völgyét uralja a tekintet. Rendszeres ásatást rajta eddig senki sem folytatott, de a felszínen bőségesen találhatók durva cseréptöredékek és kovaszilánkok.*
*V. ö. Pintér: Szécsény és közvetlen vidéke a honfoglalás előtti korban 13. l.
Ipolykürtről zöldes palából készült átfúratlan kőkapát őriz Pintér Sándor gyüjteménye. Ez a lelőhely is telepnek látszik, a N. Múzeumba került tárgyakból következtetve,* ezek közül: agancs- és csontszerszámok, csiszolt kőbalta s egy hajlott szárú s fején bekarczolt vonalakkal díszített tű érdemelnek említést.
*N. M. R. Napló 93/250. 1–8. (9–10. bronztárgyak.)
Az óvári hegyen is volt őstelep, a melynek korát – közvetetlen adataink az ott előfordult leletekről nem lévén – nem állapíthatjuk meg.
322Esztergályon a telepnek a helyét nem jelölhetjük ugyan meg, de létezéséről tanúskodik a N. Múzeumban levő öt kőgyalú és két kőék. *
*R. N. 141/1882. 13–15. és 33/1883. 33–36.
Szennáról trachytból készült kőfejszét őriz a N. Múzeum*; a tárgy megkezdett átfúrású, nem teljesen kész darab.
*Közzétéve Arch. Közlem. képatlasz III. 7. ábra.
Galsáról Gerecze említ egy régi várhelyet; keletkezési idejét nem ismerjük.*
*Magyarország műemlékei 536. 1.
Berzenczéről egyetlen tárgyat őriz a N. Múzeum, a mely azonban a vármegye területén előkerült kőeszközök közűl talán a legérdekesebb, kovanemű kőzetből, pattingatás útján előállított lándzsacsúcs féle, deréktájon egyenesen elmetszett babérlevélre emlékeztető alak.* Technikai kidolgozásra a napló akkori vezetője, a dániai kőkor tárgyaihoz hasonlítja. Leletkörülményei ismeretlenek.
*N. M. R. N. 100/1877. 133.
Az Ipoly balpartján Mohora nyitja meg a telepek sorát, a hol Beniczky Mihály birtokán lehetett egy őstelep. A tulajdonos ajándékaképen ugyanis telephelyről származónak látszó régiségek birtokába jutott a N. Múzeum.* A napló szűkszavú leírása cserép-, csont-, szén- és kődarabokat említ. Az utóbbiak között lehettek azok a pattingatott kovapengék, a melyekre Rómer hivatkozik.*
*R. N. 204/187.4
*Compte rendu II., I. 15.
Hasonló jellegű leletek Cserhátsurányból is kerültek a N. Múzeumba.* Vajjon ugyanama lelhelyről valók-e ezek, a melyről az ugyancsak Cserhátsurányból a N. Múzeumnak Sréter J. által ajándékozott négy darab őskori cserépedény Származik, nem állapítható meg.*
*R. N. 141/1875. 1–16.
*R. N. 4/1850.
Kimerítőbb adataink vannak a Patvarcz fölött emelkedő Hradistya-hegy egykori őstelepéről. Wimmer Béla, mint akkor a gróf Mailáth-féle uradalom patvarczi intézője, 1907. év őszén mélyszántás után, hamuval, cseréptöredékekkel kevert, elütő színű foltokat észlelt a hegy fensíkját borító agyagtalajban. E foltok egykori putri lakások, sírvermek, tüzelő és szemetes gödrök helyét jelölik. A lakások egyszerű, földbe vájt kerek üregek, középen némelykor erősen bemélyített tüzelő veremmel, tartalmuk jelentékeny része, valamint az egyetlen komplikáltabb szerkezetű kettős üreg tartalma is, későbbi időből, a bronzkorból és a hallstatti korból való; de hogy ezt az Ipolyvölgy széles balassagyarmati része fölött olyan jó kilátást nyujtó s könnyen védhető magaslatot már a neolith-korban is lakták, arról az általam föltárt üregek egyikének tartalma tanúskodik. E nagyobb és a többinél mélyebb lakóüregből, kovaszilánkok, agancs és csontszerszámok kíséretében, olyan jellegű edény-töredékek kerültek elő, a minőket Versegről (Pest megyéből)* ismerünk. Az az üreg közel van ahhoz a kaptáralakú sírüreghez, a melyből Wimmer Béla gyermekcsontvázat ásott ki a neolith-korra és a korai bronzkorra jellemző zsugorított helyzetben. Az általam 1908-ban a N. Múzeum megbízásából, a tulajdonos gróf Mailáth Géza engedélyével és támogatásával végzett ásatás óta, Wimmer Béla gyüjteménye több oly tárgygyal (csontsímítók, árak, tűk, agancs-csákány, agancs-kalapács, átfúrt kőbalta töredéke) gyarapodott, a melyek a fent elsoroltakhoz járulva, támogatják annak idején a telepről elmondott nézetemet.* Patvarcz határának egy másik helyéről, a malom mellől is szerzett Wimmer egy kőkalapácsot.
Márton Lajos Pest vm. őskori emlékei 172. 1.
Márton Lajos ásatási jelentése a M. N. Muzeum 1908. évi jelentésében a 171–174. lapon, a hol egyszersmind a telep és leletek részletesebb leírása is fellelhető.
Marczal határában a sőji híd fölötti part átvágásánál szerényebb telepre valló kulturrétegből ismerünk hasonló bütykös díszítésű cseréptöredékeket.
Drahi pusztáról Rómer pattingatott obszidián-szilánkokat említ.*
*Compte rendu II, I. 17.
Varsányból Kubinyi Ferencz ajándékaképen került nehány kőkori jellegű tárgy a N. Múzeumba.*
*Tévesen a pestmegyei Varsánypusztáról származó tárgyak közé soroztam ezeket is, Pest m. őskora.
Sipekről származó hatalmas kőgyalu van Pintér Sándor gyüjteményében, e név alatt, a melyet a német szakirodalom »kaptafaalakú«, némely régi szerzőnk pedig »sarualakú« vésőnek nevez s a mely a szalagdíszes keramikai csoport jellemző kísérője. Tárgyunk nagyobb példány és sárgásszürke kőzetből készült.
Rimóczról származik egy jellemző kőkori edény, egy csőtalpú tál, Pintér Sándor gyüjteményében.
Szécsény városát jól megfigyelt őstelepek egész lánczolata fogja körül. Így őstelepnek látszik a, szécsényi határban, de Lócz közvetlen szomszédságában fekvő Várhegy is. Pulszky Károly 1880-ban, egészen a rajta levő kerek halom közepéig, átvágatta három méter mélységig, anélkül azonban, hogy az emberkéz munkájának látszó emelkedésén leletekre bukkant volna.
Annál gazdagabb az az anyag, a melyet a Kerekdombról ismerünk. A Kerekdomb Lócz és Szécsény között, mindkettőtől körülbelül fél mérföldnyíre fekszik. Róla Pulszky Károly 1880-ban térképet és átmetszetet készíttetett Bass mérnökkel.* A Kerekdomb legtöbbet foglalkoztatta Szécsény vidékének régiségkedvelőit, 325már a hozzáfűződő mondánál fogva is, a mely szerint szécsényi Bacsics János és Balassa János 1562-ben elesett ötezer hívének hamvait takarja, de meg szabályos alakja is magára vonja a figyelmet. Meglehetős nehéz eligazodni a »Kerekdomb« kutatásáról szóló ásatási jelentések helymeghatározásai, egymással nem egyszer ellentétbe kerülő észleletei és híradásai között. Az azonban kétségtelen, hogy a Kerekdomb már az újabb kőkortól kezdődő leleteket rejt magában. Ezt a Pintér gyüjteményében levő, innen származó több kőszerszám s egy, a szalagdíszes keramikai csoporthoz tartozó, erősen bemélyített díszítésű cseréptöredék* is igazolja. Sajnos, nem állanak rendelkezésünkre eléggé kimerítő adatok azokról a »veremsírokról«, a melyekből, mint br. Nyáry Albert idézett közleményéből értesülünk, többet bontott föl Pintér Sándor; a kutató kőkorinak tartja e »veremsírokat« ép úgy, mint br. Nyáry Albert az általa föltárt »hamuval telt nagy üregeket«, a melyekben gömbölyű fenekű fazekat, halsütőtálat, szűrőt, agyaggyöngyöt, agyagkanalat, peremén domború díszítményekkel váltakozó bütyökfogóval ellátott edényt, nagyobb agancs-eszközöket, csontsímítókat, vésőket, vadkanagyar lapból készített pengéket, kis kővésőt, kovaszilánkot, csiszolókövet ásott ki. Ez a tartalom, a melynek alapján lakóüregnek kell a hamuval telt nagy üregeket tartanunk, teljesen igazolja Pintér és Nyáry korhatározását, mindamellett talán némileg kiterjeszthetjük a határokat a korai bronzkor felé. A halsütő tál pl. már a Nagy-Alföld korai bronzkorának egyik jellemző formája. Az a szűkszavú hír, a mely a Pintér és Vancsó 1887. évi ásatásáról szól, ugyancsak kőkori jellegűnek látszó leletek előfordulásáról tanúskodik, míg a Pulszky Károly 1880. évi ásatásából eredő tárgyak közűl azok, a melyek ez ásatási jelentésben külön megemlíttetnek, a bronzkorból eredőnek látszanak. Ha csak az agyaggal kitapasztott, kúpidomú tűzhelyekben lelt kúpidomú »szövőszék-súlyokat« nem sorozzuk a kőkori emlékek közé.*
*A Mocsáry által (Nógrád vm. esmertetése III. köt. 157. l.) fönntartott monda hiteles vagy alaptalan voltának vitatása kívül esik föladatomon, így csak röviden utalok arra; hogy Pintér ellenkező véleményével szemben báró Nyáry 1907. évi ásatási észleletei (A. É. u. f. XXVII. 226.) igazolták, hogy a mondának alapja lehet, természetesen nem abban a formában, hogy a Kerekdomb a XVI. században keletkezett sírhalom. Hasonlóképen kívül esik feladatomon, de nem érdektelen annak felemlítése sem, hogy báró Nyáry Albert a Kerekdombot, a melyben ősállat-csontot is leltek, szabályos alakja ellenére is természetes képződménynek, »diluviális homok és kavics zátonykának« tartja.
*Közzétéve Pintér Szécsény és közvetlen vidéke I. T. f. a tárgyról teljesen hibás fogalmat adó rajzban.
*A. É. 7. f. XIV. 39. A tószegi őstelep ásatásánál tett észleleteim szerint ugyanis a régebben szövőszék-súlynak tartott edénytámasztók közűl az alsó (kőkori) rétegben rendszerint kúp, a bronzkori rétegekben gúlaidomúak.
Jelentékenyebb telephelynek látszik ama dombsorozatnak a lejtője, a melyen az ú. n. Ujhegyi szőlők feküsznek. A hamuréteg vastagsága, a cserép és egyéb hulladék sokasága után ítélve, hosszú ideig lehetett állandóan lakott hely és azt hiszem, nem csalatkozom, ha Pintér nézetéhez csatlakozom, a ki a tűzpadokat vastagon befedő hamurétegben lelt szemcsés homokkal vegyített, tűz mellett szárított edénytöredékeket, konyhahulladékokat, agyag- és kőgyöngy- és hálónehezéktöredékeket és szarvasagancs kalapácsokat a kőkorba helyezi. – a mely úgy látszik nem azonos a már említett Várhegygyel – kell megemlékeznünk; a szécsényi fensíknak az Ipoly völgyébe éjszaknak beszögelő nyúlványát alkotja ez; fensíkja ma vetőtábla, de a rajta ma is észrevehető sáncznyomok, hajdani földvárként tűntetik azt fel. Míg a Sztrázsa-parton kovaszilánkok és különböző korú cseréptöredékek jönnek szántás alkalmával felszínre, a Várdombon magán nem fordulnak elő leletek.
Gazdag anyaggal csatlakozik a szécsényi leletekhez a szomszédos Dolány határa is. A lelőhely közelebbi megnevezése nélkül említ innen Rómer* pattingatott obszidián-eszközöket és kovaszilánkokat, míg a dolányi őstelepről származónak mondott kőbalta* talán a Majorhegyről származik (és egy kőkalapács is a N . Múzeum gyüjteményében),* a melyen nagykiterjedésű gazdag őstelepnek kellett lennie, mert mint Pintér leírásából értesülünk,* mind éjszaki, mind déli oldala sűrűn van borítva az őskori élet emlékeivel, a melyek egész a kőkorba nyúlnak vissza. Pintér gyüjteménye több kőeszközt őriz erről a helyről, jobbára egyszerű lapos, téglány vagy trapézalakú vésőket. Különösen egy példány érdekes ezek között, a melyen mély bevágások jelzik, hogy tulajdonosa a téglányalakú lapos vésőből keskenynyakú vésőt akart alakítani. A tárgy kemény, zöldes nephritszerű kőzetből készült. Pulszky Károly dolányi ásatásának eredményéből későbbi korú tárgyakkal előkerült zöldes homokkőből készült kőbaltát és barna homokkőből való kőeszköz töredékét őrzi a N. Múzeum.*
*Cpte rendu II., I. 14. és 15.
*U. o. II., II. 6., 7. f.
*105/1879. R. N.
*Id. mű 30–32.
*113/1882. 8., 9.
Sóshartyánból olyanféle kis kovakéspengét ismerünk, a minőt a palóczok »parlagi kovának« neveznek, a Kishartyán melletti Kőkút-pusztáról pedig nehány kőeszköz került Pintér Sándor gyüjteményébe.
Őskori agyagedények Szent-Ivány Farkasné gyüjteményében.
Őskori agyagedények Szent-Ivány Farkasné gyüjteményében.
A nógrádmarczali bronzlelet, Wimmer Antal gyüjteményében.
A pilinyi határ számos őstelepének fölfedezése nagyrészben báró Nyáry Jenő nevéhez fűződik. Már 1876-ban száz csont- és negyven kőeszközt állított ki innen 326báró Nyáry.* Kétségtelenül legfontosabb és legérdekesebb a Várhegy s talán egyszersmind a legrégebben ismert. Már Kubinyi Ferencz is ismerte s bemutat innen egy egyszerű, középen átfúrt agyagkorongot.* Bővebben azonban csak a legutóbbi években értesültünk a Várhegy őstelepéről báró Nyáry Albert ásatásai révén.* E kutatásokból tudjuk, hogy a Várhegy valóban az volt, a minek a neve mondja. A kiemelkedő magas kúp éjszaki oldalán elegyengetés nyomai észlelhetők; a kutató ezt a munkát még a neolith-kori lakosoktól származtatja. Az elegyengetésből nyert földdel lejtőt csináltak, a lejtő alatt ma már csak nehezen felismerhető nyomai mutatkoznak az egykori árkolásnak. A Várhegy előtt csak egyik oldalon van szabad út, a Hollós vize mellett, a melynek völgye a Ménes vizének völgyébe torkollik. A két völgy összeszögellésénél emelkedik a Leshegy, a melyet báró Nyáry a várhoz tartozó kémlőhelynek tekint s a melyet helyzete e föladatra kiválóan alkalmassá tesz. A Várhegy tetején és oldalain oly nagy mennyiségben fordulnak elő a csontszerszámok, kőszerszámok, cseréptöredékek, agyagból készült állatalakok, hogy a lakosok azokra jóformán ügyet sem vetnek. Báró Nyáry leleteit neolith-kori jellegűnek tartja, de van tudomása arról, hogy a lakosok bronztárgyakat is leltek a Várhegyen. Második jelentésében azt mondja, hogy lakásokat a felszínen nem talált, és csupán a kettős gyűrűzés árkait kitöltő hamu és hulladék között levő használati tárgyak bizonyítják az ottlakást. Véleménye szerint lakosoknak beomlott és elrejtett üregekben, barlangokban kellett lakniok; de leírja az általa megfigyelt terjedelmes tűzpadokat. Ezeknél nagyobb lapos kövek alkotják az alapot, a melyet földdel hordtak meg, erre kétsorosan kisebb kövekből álló réteg volt terítve s a legfelső, tapasztott földréteg volt a tűzhely gondosan elsimított alapja; e felső, kiégett réteg vastagsága 15–20 cm. A »tűzhelyek« alakja megközelítőleg köralakú s átmérője 3 m. Nézetem szerint, a mit báró Nyáry tűzhelynek tart, nem egyéb kisebb köralakú gunyhó földjénél. Az, hogy báró Nyáry a palaeolith-kor végén mondja lakottnak a Várhegyet, csak tollhiba, mert utána teszi: »és a bronzkor elején« s mindjárt felsorolja a neolith-kori leletanyagot is, ez utóbbi kor-datálás feltétlenül helyes. Az általa, idézett helyen bemutatott, díszített töredékek (5–9.) a tévesen oldalára állított edénydísz (11.) s a vele rokon, a Felvidék neolith-kori emlékei között otthonos, edényfül (12.), kis votiv agyagbalta, phallikus amulett, két idol-töredék kétségtelenül e korba tartoznak. Háromszázhuszonhét csonteszközről és 167 kőeszközről tesz Nyáry említést. Érdekes, hogy Pilinyben magában csak mészkő- és homokkő fordul elő s a kőeszközök anyagában a Nógrádban otthonos kőféléken kívül, a dobsinavidéki szerpentint, a gömöri phillitet, a korponavidéki opál, jaspis és májopál fajokat s a tokajvidéki obszidián jelenlétét is megállapította Papp Károly. A föntebb említett Leshegy konyhahulladékos őstelepét már báró Nyáry Jenő is ismertette.* Számos kő- és csonttárgyat ásott ki azokból, apró edénykéket, agyagsípokat és számos állatalakot, a melyek némelyike orrán, vagy szeme helyén fölfűzésre át volt fúrva. Sajátságos Piliny gazdagsága az őskori kis plasztika e termékeiben; a Várhegyen úgy, mint a Leshegyen, úgyszólván százával fordulnak elő a hazai állatvilágnak e nyers, de jellemző ábrázolatai.
Hampel Statistique.
*A. K. képatlasz VII. 32.
*A. É. u. f. XXII. (1902) 350–356. és XXIX. (1909) 415–432.
*Arch. Közlemények 9., 1. 16., 23.
Gazdag lelőhely, úgy látszik szintén lakótelep, a Borsós is, a melyet báró Nyáry Jenő is ismert már s a melyhez tartozó konyhahulladékhelyet észlelt Nyáry Albert a Hollós völgyében s számos cseréptöredéket hozott e helyen fölszínre.*
*Arch. Ért. u. f. XXII. (1902) 351.
Volt őstelep a Kövicsesen is; úgy látszik, itt voltak azok a köpü (talán inkább kaptár) alakú üreglakások, a melyeknek br. Nyáry Jenő által teljesített föltárásáról br. Nyáry Albert útján értesülünk.*
*U. o.
Eddig ismeretlen őstelepről ad hírt br. Nyáry Albert, a Kőhegyről, a melynek felszínén különböző korú cserepeket gyüjtött, de a melyen még eddig nem kutatott,* s egy sajátságos kőeszközt említ a Galgócz nevű hegyoldalról is, a mely úgy látszik, csupán szórványos lelet.* Ilyen szórványos leletek lehetnek a N. Múzeumban levő kőgyaluk és kőszilánkok is.
*Arch. Ért. XXIX. (1909) 415. 1.
*U. o. 417. l.
Endrefalváról kevés adatunk van. Récsey Viktor ajándékozott a N. Múzeumnak néhány innen származó tárgyat.*
*A. É. u. f. XI. (1891) 86.
Ludányból való csinos kőszekerczét ajándékozott Pulszky Ferencz a Nemzeti Muzeumnak.*
*A. É. u. f. XI. (1877) 162.
Nem tudjuk; vajjon a szakali Kastélyhegy nevű Pogányvár ily korai időben keletkezett-e? Br. Nyáry ideális őskori erődnek mondja ezt.* »Szabályos tojásalakú fennsík«, erősítő gyűrűi ma is kivehetők, tehát nemcsak őrhely 327volt, hanem védelemre is meg volt erősítve. Előre nyúló csúcsáról az Ipolyvölgy igen nagy része belátható. Nyáry szerint aligha szolgálhatott állandó lakóhelyül, inkább csak menedékül, mert eddig leleteket még nem szolgáltatott.
*A. É. u. f. XXIX. (1909) 415. Hasonló véleménynyel volt róla annak idején Rómer is, mert fölvette a pogány várak jegyzékébe (Cpte rendu II., I. 100). Ez úgy látszik elkerülte Nyáry figyelmét. V. ö. még Gerecze, Magyarország műemlékei (id. mű 543.)
Szakallal megszakad az ipolyparti telepek sora. Felső folyásának mentéről a balpartról nincsenek adataink s be kell térnünk a Karancs bérczei közé. E vidéken is csupán egy gazdagabb lelőhelyet találunk: Lapujtőt. Már Kubinyi Ferencz ismerte, leírta s rajzban is bemutatta a Pókahegy nevű őstelepet és a benne lelt tárgyakat: * egy csinos kőfejszét, szűrő edényt, orsót, cserépedényeket. Ugyancsak ő ajándékoz a N. Múzeumnak innen származó tárgyakat, a melyek azonosaknak látszanak az Arch. Közleményekben közzétettekkel, de egy félig megmunkált kővéső helyettesíti a csinos kőfejszét. * Majd 1876-ban br. Nyáry Jenő ajándékoz a N. Múzeumnak lapujtői régiségeket * a Pókahegyről és a Karancs oldaláról, ezeket talán az 1870. évi ásatása * alkalmával gyüjtötte. 1877-ben Balogh Dezső ajándékából kőeszközök és cserépedény-töredékek, 1883-ban egy nagyobb kőeszköz-gyűjteménynyel pedig két lapujtői kőszerszám került a N. Múzeumba. Az említett Pókahegy, a Karancsnak egyik előhegye, éjszaki részének felső részén fordulnak elő szántásnál a már említett régiségek, őrlőkövek töredékeivel együtt. Kubinyi észlelete szerint elszórtan, biztos lelőhely nélkül; kétségtelen, hogy itt lakóteleppel van dolgunk. Erősíti ezt a nézetet Nyáry már említett ásatásának eredménye is. Ő ugyanis állatcsontokkal, szénnel, hamuval, cseréptöredékekkel kevert kulturréteget említ rövid jelentésében.*
*Arch. Közlem. II. 102. és képatlasz V.
*U. o. képatlasz V., II. N. M. 55, 1861. 1–7.
*282/1876. 1. 2. Pókahegy 3–4. Karancs.
*Arch. Ért. u. f. III. 5–7.
*Arch. Ért. u. f. XI. 23/1877. és 33/1883. 79–80.
A Fülekpilis melletti földvárról nem tudjuk, vajjon megvolt-e már a kőkorban. Hasonlóképen nincsenek adataink a Somosújfalu melletti Pogányvárról sem, a melynek a kúpalakú csúcsot körítő kettős sánczgyűrűjét, most a vasútvonal szeli át, * az átvágásakor nem kerültek fölszínre leletek.
*Cpte rendu II., I. 87. és fig. 18. a. b.
Hasonlóképen nem tudjuk megállapítani a Medves hegységben levő básti Pogányvár korát sem, de erről legalább kimerítő leírást bírunk br. Nyáry 1869. évi egri előadásának Rómer által közölt kivonatában. * A pogányvári hegytető nagyobbszerű fennsík, nem sajátképeni földvár, de egy másra halmozott nagy bazalt-sziklákból áll, ezért nem sorozhatjuk a kőkor emlékei közé. A Pogányvár alatti hegyben levő kisebb barlangokról tudjuk, hogy a neolith-kortól kezdve emberi lakásul szolgáltak, mintegy száz ilyen üreg van a hegyben. Br. Nyáry Jenő tízet átkutatott belőlük 1871-ben. Nagyságra eltérnek egymástól az üregek, de elrendezésük nagyjában hasonló; egy-egy pitvarból és kamrából állanak, némelyiköknek a Pogányvár fennsíkjára szolgáló szelelő kéménye is volt, de ezeket is jobbára betemette az omlások következtében leváló iszap, haraszt és kőtörmelék. A leletek között jobbára trachytból készült kőszerszámokat, csonteszközöket és durva edénytöredékeket talált.*
*A Pogányvárról l. Arch. Ért. r. f. I. (1869) 10., 11. és r. f. II. (1870) 226. Compte rendu II., I. 100.
*A básti barlangokról lásd Márton Lajos dr. Gömör megye őskora. A Gömör megye monografiájában, 5. 1. és az Arch. Ért. r. f. I. (1869) 11.
Kisterenye őstelepeinek virágzási kora a bronzkorba esik. Csupán egyetlen edényt sorozhatunk – Kubinyi régebbi leletei közűl – a kőkori emlékek közé, * s ezenkívül még egy csontkalapácsot.*
*Ezt is csak föltételesen, a mennyire az Arch. Közlem. képatlasz XII. 54. ábráról itélhetünk.
*R. N. 131/1883. 85.
A Cserhát déli lejtőjén fekvő telepek sorát Csécsével kezdhetjük meg, itt a Rózsás-puszta szolgáltatott nehány kőkori tárgyat, egy domború hátú vésőt és egy ismeretlen rendeltetésű agyagkorongot, talán síp volt ez az átmérője hosszában átfúrt kerek lapocska. Egyik oldalát nehezen kivehető barna-vörös festés díszíti, talán emberi alak primitiv rajza., szemközti nézetben, felhúzott térdekkel és könyökben meghajlított karokkal.*
*A tárgyak Pintér Sándor gyüjteményében vannak.
Bágyonból két kőbalta van a N. Múzeum gyüjteményében,* Szirákról pedig Pintér Sándor gyüjteményébe került egy obsidián nucleus s egy mállott serpentinből készült kőkapa; az utóbbit a kályhaföld-bányában lelték. Obsidián szilánkokat különben már Rómer ismer e lelőhelyről,* és csiszolt kőszerszámot is régen őriz innen a M. Múzeum.* Egy kisebb őstelepről is van tudomásunk, a mely a gr. Degenfeld-birtok homokbányájában tárult fel* s részben ide tartoznak az 1895-ben a N. Múzeumba került cserép- és agancstöredékek is.*
*91/1865. 1–2.
*Compte rendu II. 1., 14.
*9/1867. 1. Szontagh Tivadar ajándéka.
*R. N. 38/1892. 1–7. Fellner útibiztos ajándéka. V. ö. még A. É. u. f. XXII 1892.374.
*11/1895. 2–20. és 21-22.
Nem tudom, a kőkorba sorozhatom-e a Becskén lelt agyagkúpot.*
*Szerencs J. kir. tan. ajándéka, A. É. u. f. XXV. (1895) 273. A N. Múzeum R. naplója átfúrt, trachyt hálósúlyt említ, kúpalakút.
*Cpte rendu II. I. 14.
*R. N. 131/1869. A vele lelt merítő csésze koráról nem nyujt fogalmat a napló leírása.
Jelentékenyebb telepnek látszik Verőcze, a honnan különféle alkalmakkor kilencz darab ép kőgyalu és egynek töredéke került a N. Múzeumba,* és a Fischer Samutól ajándékozott vastagfalú edénytöredékeknél is volt kőeszköz, ez utóbbiak a nagymarosi országúttól éjszakra fekvő telepről származnak.*
*R. N. 135/1883. 76–78.–57/1884. 132. – 66/1887. 8., 9., 39., 65., 93., 124.
*18/1899. 1–20.
328Még egy őstelepnek látszó helyet említhetünk a vármegye kőkorából, a melyet Verőcze után sorozhatunk, mert a verőczei patak völgyén át vezet hozzá az út; ez Nógrád, innen tizennégy darab őskori kőgyalu került az Ebenhöch-gyüjteménynyel a N. Múzeumba.*
*R. N. 57/1884. 103–109., 133–138.
