Harmadkori hegyek.
Harmadkori hegyek.
Az Ipoly balpartján elterülő harmadkori vulkáni eredetü hegységek közűl a Börzsönyi (v. Diósjenői) hegység, – a mely a »Mátra legnyugatibb tagjának tekinthető – az Ipoly könyökétől a Dunáig terjed.« * Kelet felé csak jelentéktelen völgyek különítik el a Cserháthoz tartozó Nagyszáltól. Főtömege harmadkori »andezit, zöldkőandezit, andezittufa és breccia.« A Börzsönyi hegységnek keleti fele esik vármegyénk területére.
Czirbusz Géza dr. ugyanis a »Bakony, Vértes, Pilis, Nagyszál, Cserhát, Mátra és Bükk hegységek megszaggatott hegysorozatát növényzetileg egy lánczolattá« kapcsolja össze és »a nemzeti czímernek megfelelőleg, ezt a megszaggatott lánczolatot Ős-Mátrának« nevezi. Jankó J. dr. »Mátra hegylánczolat« nevével illeti a közép hegység keleti részét. – A Börzsönyi hegység legmagasabb kiemelkedései a Csoványos (682 m.), délen a Sóshegy (585 m.), Nagygalla (476 m.) és a Kőhegy (376 m.)
A Cserháttól éjszak-éjszakkeletre – a Rima és Ipoly völgyei között – terűl el a nógrádi harmadkori (miocén) dombvidék. »Alacsony, kietlen, mállás termékekkel borított bazalt- és trachit kúpok és lapos neogén halmok sokadalma«, a mely átlag 200–400 m. magasságot ér el. Nógrád vármegyében fekvő nevezetesebb részei a Karancs és a Medves. *
A Karancs egészen, a Medves-nek csak déli fele tartozik vármegyénkhez.
A Karancs-hegység a tarjáni és füleki völgyek nyugati oldalán vonul; »magva gránátos zöldkő, a trachitképletek legrégibb tagja«. A Medves tulajdonképen csak terjedelmes »hegylapos, eruptiv tömegekkel«. *
A Karancs Salgótarjántól éjszakra, Somosujfalú fölött 727 méternyire a környező dombvidék fölé emelkedő hegytömeg. A Pilinyi várhegy (368 m.) mészkőből áll; a Karancs déli nyúlványa 697 m.; átlagban 727 m.-nyire emelkedik a tenger színe fölé. A füleki patak tövében emelkedő Medves hegység főhegye a Szilváskő (623 m.), a Salgó-hegy, a Somoskő (322 m.) és a Füleki-hegy (360 m.); főleg bazalttömzsökből áll.
4Nógrád éjszak, éjszaknyugati határán emelkedik a szintén harmadkori trachitból és annak túfáiból felépült Osztrovszki hegység, a mely a »naresniczai és korponai völgyektől keletre a divény-de tvai hágóig (431 m.) terjed.« Trachit kúpjai hasonló rupturán ülnek, mint a minőket a Cserhátból ismerünk. Eruptívus tömegei »részben az ó-harmadkorban létezett szárazföldre, részben az ó-harmadkori, részben a fiatal-harmadkori mediterrán-képződményekre települtek.« Tufái egészen az Ipolyig érnek és hozzájárultak e folyó völgyének feltöltéséhez. Trachit kúpjainak magassága 600–900 m. között változik s csak a Jávoros (a megye éjszaknyugati határán) haladja meg az 1000 métert, (1024 és 1044 m.) * A hegység nógrádmegyei részén főleg tufák és breccsák szerepelnek.
Nevezetesebb csúcsok még: a Losoncz és Tuhárszki patak között a Héthatár-hegy (576 m.) a Tuhárszki és Sztregova patakok között a Bradlo (818 m.), a Lazov (667 m.), a Lizecz (699 m.) a Falhegy (345 m.), az Ipoly mellett a Strazna hora (333 m.), a Teplibroda és Tiszovnyik patakok között a Cach (783 m.), a Lehotka és Tiszovnyik között a Rektorov (676 m.), Szt.-Péter fölött a Havran (328 m.), a Pladlinszky és Hloboka p. között a Kobola (666 m.), a Kékkő fölötti Pecnostrana (530 m.), az Ipoly mellett pedig a Rettegő-hegy (253 m.).
2. sz. ábra. Nógrád vármegye geologiai viszonyainak vázlatos térképe. Mértéke kb. 1:624,000.
5A Karbon-korszakban Magyarország területén a maiaktól egészen elütő hegység vonúlt végig éjszaknyugat-délkeleti írányban. Az újabb gyűrődések következtében a régi hegység összetöredezett és legnagyobbrészt lesülyedt a föld mélyébe, úgy, hogy a harmadkori tengerek elöntötték és üledékeiket vastag rétegekben reá telepítették. E régi hegységnek * fennmaradt röge többek között a Vepor is, a melynek gneiszmasszivuma a divény-dettvai hágótól keletre terül el (a Losoncz, Dettva és Tiszolcz-Breznóbányai útak keretében); »az Ipoly, a breznóbányai és a tiszolczi patak között túlnyomólag gneiszből, délen csillám-, agyag-, kristályos kvarczpalából áll.« Nógrád vármegye határa a Vepor délnyugati lejtőiből aránylag kicsiny részt hasít ki, melynek határait éjszakkeleten a Divényoroszitól az Ipoly-csúcs (1058 m.) felé, éjszakkeleten pedig az Ipoly-csúcstól a Jaszenina (998 m.) felé húzódó vonal, illetőleg keleten a Szuha-patak völgye adják megközelítőleg. Délnyugati határát az Osztrovszki trachitja és tufái jelzik. Délen a miocén halomvidékekkel érintkezik a M.-Kárpátok határvonala mentén. *
Suess ezt Variscusi hegységnek nevezte el.
Nevezetesebb csúcsok: a megye éjszaknyugati határán a Dobrócz (924 m.), az Ipoly-forrás vidékén a Páter (1113 m.), e kettő között a Tanyovo (931 m.), Kotmány fölött a Kotmanovo (746 m.), az Ó-Ipoly-forrás vidékén a Brlozsnó (842 m.)
Területünk negyedik fiziográfiai egysége az Ipoly völgye. A Zagyvával, minthogy csak egy-két helyen esik megyénk területére, * e vázlatos ismertetés keretén belül behatóbban nem foglalkozhatunk.
A Medves-hegység délnyugati lábánál eredő Zagyva felső folyása (Salgótól Kisterenyéig) majdnem egészen megyénk területére esik, azontúl – jobbágyi és lőrinczi részleteit nem tekintve, a melyek Nógrád vármegye legkeletibb csücskéit szelik át – jóformán már csak határt jelöl.
A Börzsönyi hegység, a Cserhát és a Mátra elválasztják a Felvidéket az Alföld nagy depressziójától. Mint valami nagy rekesztő gát, úgy szerepelnek: az Ipoly völgyét ők alakították. Jellemzését Sóbányi munkája nyomán adjuk.
3. ábra. Az Ipoly völgyének vázlatos szelvénye. 1. Grauwacke; 2. mediterrán homok; 3. trachit; 4. trachit breccsa és konglomerát; 5. tömött tufa; 6. homokos tufa; 7. trachit konlomerát; 8. lősz; 9. alluvium; (Sóbányi nyomán).
Az Ipoly völgye már a harmadkorban nyugatra nyíló medencze volt. Lezökkenése a krétakorban vette kezdetét és tartott az ó-harmadkor végéig. A mediterránban az Ipoly mindkét partján ezidőben törtek fel legtömegesebben a trachitok, éjszakon az Osztrovszki-hegy régi őskőzeteire, délen a Börzsöny és Cserhát homokjaira települve. A völgy maga két különböző korú szakaszból áll. »Legrégibb szakasza eredetétől éjszakdéli irányban, ama pontig vonúl, a hol a mediterrán üledékekkel borított területre lép. E szakaszban a völgy az Osztrovszki hegység kristályos paláiba van vésve. Mély árokszerű völgyrészlet ez, keskeny talppal, melyet a beömlő patakok törmelék-kúpjai borítanak.« A völgy második szakasza (Galsától Balassagyarmatig), melyet csekély esés és széles völgytalp jellemez, sokkal fiatalabb korú (pontusi). Ez a felfogás azonban még részletes beigazolásra szorúl, mivel a völgyet igen magas felső plioczén terraszok kisérik, a melyek más plioczénkorú hidrografiára engednek következtetni.
