Svévek.
Svévek.
A svévek nem tudtak megférni szomszédaikkal. Jordanis (Jornandes) VI-ik századbeli történetíró említi önéletleírásában, hogy a svévek fejedelme, Chunimund a scirreket az osztrogótok ellen uszította s az ő ösztönzésére a scirrek 470–472 között rátámadtak az osztrogótokra, a kiknek egyik vezérét megölték. Az osztrogótok ekkor a scirrek ellen fordultak. A svévek azonban attól tartva, hogy a scirrek legyőzése után rájuk kerül a sor, 472-ben a gótok ellen háborút indítottak, mely alkalommal a sarmata népek maradványait is magukhoz vonták, sőt a gepidáktól és a rugiaktól is segítséget nyertek. A svévek segédcsapataikkal 350az Ipoly völgyében egyesültek s innen rontottak Pannóniába. (Jornandes: De rebus Gothicis, 54.)
Mióta a longobardok uralmukat a Garamig kiterjesztették, a svévek örökösen háborgatták új szomszédaikat, míg végre Wacho (509–539.) longobard király egész haderejével ellenük fordult s kiűzte őket addigi lakóhelyeikről.
546-ban, Audoin királysága kezdetén, azonban a longobardok odahagyván a mai Nyugat-Magyarország területét, előbb Pannóniába húzódtak, majd 568-ban Itáliába vándoroltak.
