Szlávok.
Szlávok.
Uralkodása alatt (568–602.) a szláv elem jutott túlsúlyra az Ipoly, a Zagyva és a Bér patak völgyeiben, valamint a Cserhát erdőfödte bérczei között. A szláv elem beköltözése különben a hun uralom megdőlte óta, szinte szakadatlanul tartott. Theophylactus szerint 600-ban már szlávok is harczoltak az avarok seregében, 609-ben pedig az avar khagán tizezer szláv harczost küldött segítségül a longobard királynak.
A szlávok már ismerték a várépítésnek kezdetleges formáját. Földből készített sánczokkal kerítették el az egyes emelkedett pontokon levő helyeket, a hol maguknak és barmaiknak védelmet találtak. Nem az ő találmányuk volt ez; a barbár népek már a legrégibb korban ily elsánczolt helyeken kerestek oltalmat, a mire az avar uralom alatt annál nagyobb szükségük volt, mert lovas néppel szemben más úton-módon nem védekezhettek. (Borovszky Samu i. m. 52.) A hol a szlávok ily erődített helyeket találtak, siettek azokat a maguk számára felhasználni. Igy birtokukba vették az óbásti Pogányvár nevű hegyen levő barlanglakásokat. Ezeket már az őskorban lakásul használták, a szlávok azonban e természettől védett helyet magas védőfallal vették körül.
Nógrád várát, a honnan a vármegye nevét vette, határozottan a szlávok művének kell tartanunk, melynek neve a szláv novu (új ) és grad (vár) szavak összetételéből alakult. E név eredeti Novigrad alakja a XIII. századbeli oklevelek tanusága szerint még ekkor közhasználatban volt. A szlávok nyilvánvalóan azért nevezték el új várnak – ellentétben azokkal az erődítvényekkel, melyeket már beköltözésük idejében itt találtak és birtokukba vettek, – mert ők építették.
A szlávok emlékét számos helynév őrizte meg a vármegye területén. Helységeiket leginkább természeti fekvésük után nevezték el, minthogy kezdetleges műveltségi fokon álló embereknek, helynevek alkotására leginkább alkalmasak a tulajdonság nevek. E helyneveket a magyarok átvették a szlávoktól. Egyes nevek idővel magyaros alakot öltöttek, ezeknek szláv eredete a szó gyökeréből ma is megállapítható, más helynevek ellenben évszázadokon át megtartották eredeti szláv alakjukat s csak újabb időben estek változás alá.
Szláv eredetű helynevek, melyek a földrajzi helyzetet jelölik, a következők: Dobrocs (ma Dabar), mely a szláv dobru (=kies hely) szóból alakult, Rónya (ma Ipolyróna) a szláv ravni (síkság) szóból, Berzencze (Berzava) a szláv bruzu (sebes víz) szóból, Besztercze a szláv běstru (szintén: sebes víz) szóból, Esztergály, mely 1247-ben terra Strugár néven fordul elő, a szláv struga (vízfolyás) szóból, Pilis a szláv plěsi szóból származik, mely megfelel a magyar szár (kopasz) kifejezésnek, ebben az alakjában azonban már teljesen megmagyarosodott. Dolina (ma Dolány) szintén szláv eredetű; a dolina szó a szláv nyelvben völgyet jelent. A völgy megjelölésére ezenkívül a szláv nyelvben még egy tövet – debr – találunk, e tő képzései közé tartozik Debercsény helynév.
A helynevek legnagyobb részét a szlávoknál a növény-, állat- és ásványnevek szolgáltatták. Így Szenna, mely a szlávból átvett széna szóból származik, Szirák, a szláv sirek szóból, mely kölest jelent, Tereske, a szláv trst szóból, mely az ószláv nyelvben a nádnak a neve. Brezo névvel ma két helységet találunk a vármegyében, az egyik Szárazbrezó (Száraznyírjes), a másik Csehbrezó; mind a két helynév a szláv breza (nyírfa) szóból származik. Szláv eredetű Varbó is, a mely a XV. században Varbók alakban szerepel az oklevelekben; e helynév a szláv vrba-verba szóból származik, mely fűzfát jelent. A szláv trunu (tövis) szóból alkotott helynevek közé tartozik Tarnócz és Tőrincs, az utóbbi a XIV. században még Teurencz, Túrinch alakokban szerepel. A Szécsényhalászihoz tartozó Pöstény-puszta neve a szláv pěsak szóból származik, mely durvaszemű 351homokot jelent; ugyancsak szláv eredetű Szomolya (ma puszta), mely a szláv smol (szurok) tőszóból képződött. Erdőírtást jelent trebiti ige, melyből Terbeléd helynév származott; a XV. században Terbedéd alakban fordul elő.
Megállapodott viszonyokra mutat a szláv lhota, lehota (gyarmat) szó, mely gyakrabban fordul elő. A vármegye területén is több ily nevű helység volt: Budalehota (Budaszállás), Gácslehota (Gácsliget), Rózsalehota (Rózsaszállás).
A megtelepült élet hű kifejezése Udornya helynév (ma Udvarház); ez a szláv dvorna (dvoru) szóból származik s udvart jelent, mely szó a szlávoktól jött át hozzánk; továbbá Hradistye (ma Várkút), mely a szláv gradu (kerített hely) szóból veszi eredetét, s a mely az eredeti szláv szónak cseh-morva alakját mutatja; nem különben Szelcz (ma Erdőszele), mely a szláv selo (ülés) szóból ered; végül Trazs (ma Őrhalom), a szláv strazsa (őrhely) szóból. Az utóbbi helynevek már magasabb művelődési fokot tüntetnek fel. (Borovszky Samu i. m. 68–82.)
A IX. század végén hazánk éjszaknyugati részeiben elszórtan élő szláv törzsek Szvatoplug morva fejedelemnek hódoltak.
Szvatoplug, a ki 873-ban, miután nagybátyját, Rasztiszlávot, a németek kezére játszotta, nem csupán a morváknak lett urává, hanem uralma kiterjedt a Duna és a Tisza közén fel, egészen a Sajóig, mások szerint a Hernádig lakó szlávokra is. Ekként a Kárpátok bérczei között lakó összes szlávokat egyesítette jogara alatt. Halála előtt, 894-ben ugyan felosztotta birodalmát fiai között, de az örökségért támadt versengés a morva birodalom erejét meggyöngítette.
Mikor a 895. év késő őszén a beköltözködő magyarok a Felső-Tisza vidékét elfoglalták, már javában dúlt a testvérharcz a morva birodalomban, s az Ipoly völgyében, valamint a Cserhát bérczei között lakó szlávság sokkal csekélyebb számú volt, semhogy a honfoglaló magyaroknak ellentállani tudott volna.
A szlávokon kívül az Ipoly és a Zagyva mentén még más népek is lakhattak.
Az avar nép, mely ellen Nagy Károly császár a VIII. század végén írtó háborút folytatott, nem semmisült meg teljesen, hanem még a IX. században is fennállott Pannóniában, sőt 803–805-ből még egyes árnyék-fejedelmeikről is vannak adataink.
Nagy Károly hódításai a Dunánál tovább nem terjedtek, így azután az avar nép egy része – mely a Duna és a Tisza között tanyázott s mely megmenekült abból az öldöklésből, melyet Nagy Károly császár fia, Pipin, 796-ban vitt végbe, mikor egészen a Tiszáig hatolva, a khagán székhelyét bevette és teljesen szétrombolta – előbb a Mátra rengetegeiben keresett menedéket, majd onnan lassanként a Zagyva és az Ipoly völgyeibe húzódott, melyek földmíveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó népnek alkalmas letelepedési helyül kínálkoztak.
Közel egy évszázadon át tanyázhatott e nép a Zagyva és az Ipoly völgyeiben. A folytonos küzdelem közepette azonban mindegyre fogyott, pusztult s már-már elmerült az őt környező szlávság tengerében, mikor a honfoglaló magyarok megjelentek a Mátra aljában.
