A hódoltság területváltozása.
A hódoltság területváltozása.
Hasonló összeírásokkal rendelkezünk a füleki, a szécsényi és a nógrádi szandzsákokból az 1584–85., az 1585–86., az 1586–88. és az 1592. évekből. Az 1593–94. évi felszabadító háború folyamán Fülek, Divény, Somoskő, Salgó, Szécsény, Hollókő és Kékkő, majd Nógrád és Vácz várát a magyarok a törököktől visszavették, így a vármegye nagy része felszabadult a hódoltság alól. A törökök azonban az 1596-ban a Miksa főherczegtől, Schwarzenbergtől és Pálffy Miklóstól elfoglalt Hatvant még ebben az évben visszafoglalták; Roszburn Hermán német kapitány 1603-ban ugyan ismét visszavette tőlük, de megint csak rövid ideig maradt a keresztények birtokában, mert 1604-ben Hasszán ismét bevette. Majd miután 1620 november 4-én Váczot a budai basa újból hatalmába kerítette, a török hódoltság ismét mindegyre terjedt a vármegye területén.
A budai szandzsák 1627–28. évi fejadólajstromában már a következő nógrádvármegyei helységeket találjuk. Felső-Vadkert, Alsó-Vadkert, Horpács, Tolmács, Berczel, Guta (Galgaguta) Bátka, Rigod (Agoda), Gabsán, Herencsény, Csitár, Mohora, Szeneg, Nagy-Ecseg, Homok, Buják, Kodár, Németin, Sámsonház, Szurdok-Sipek, Tóalmás, Heréd, Bodok, Egeg, Oroszi, Szent-László, Patak, Dejtár, Cserhát, Kálló, Gede (Szarvasgede), Nován (Mátranovák), Sóshartyán, Dengeleg (Egyházasdengeleg), Csécse, Encsen, Gömbös, Sáp (Malomsáp és Veressáp puszta), Tarcsa (Erdőtarcsa), Rétság, Baklincs.
A budai szandzsák 1633–34. évi fejadó deftere szerint a váczi és a nógrádi szandzsákhoz a vármegye területéből a következő helységek tartoztak: I. nahije, Vácz, Kálló, Barcsa (Erdőtarcsa), Veresó (Veressáp puszta), Lőrincz (Lőrinczi), Bicske (Becske), Berczel (Nógrádberczel), Szente, Herencs (Herencsény), Lándor (Magyarnándor), Mohora, Szanda-Kér, Surán (Cserhátsurány), Herénd (Heréd), Buják város, Gede (Szarvasgede), Csitár, Dengeleg (Egyházasdengeleg), Patak (Szupatak), Nagy-Ecseg, Csécse, Szőlőske (Mátraszőlős), Kozár, Németin (Nemti), Novák (Mátranovák), Homok-Berbere (Homokterenye), Palotás-Hatvan (Palotás), Szurdok, Berén (Terény?), Éhalom (Héhalom), Gömbös, Gorza, Varsán (Varsány), Szenek, Kesnek, Verisa, Szenlák, Sós-Hartyán, Sáp, Sámsonház (Sámsonháza), Balik, Hort. II. Nahije, Nógrád: Nagy-Orosz (Nagyoroszi), Nőtincse (Nőtincs), Felső-Vadkert, Alsó-Vadkert, Becske, Horpács, Tolmács, Marczal (Nógrádmarczal), Bátka, Dejtár, Patak, Borsos-Berény, Bernefcse, Alsó-Battyán, Felső-Battyán, Rétság, Teklincse, Csalomja (Hontban), Inám (Hontban), Leszenye (Hontban), Domokos, Romhány, Megyer (Nógrádmegyer), Barád-Terecske (Barát-Tereske, ma Tereske), Dolne-Badiny (Alsóbodony és Felsőbodony).
Ezekből az adatokból látjuk, hogy a XVII. század első felében a mai nógrádi és sziráki járás egészen a balassagyarmati járásnak pedig az Ipolyig terjedő része a török hódoltsághoz tartozott. Az 1663. évi hadjárat folyamán a török Szécsényt, Hollókőt és más várakat visszafoglalván, Balassagyarmatot pedig lerombolván, a hódoltság egészen Fülekig terjedt. Csak az 1683. évi hadjárat szabadította fel a vármegyét a török hódoltság alól, a mikor Sobieski lengyel király hadai Szécsényt, Hollókőt visszafoglalták, Nógrád várából pedig a török megfutott. (Lászlófalvi Velics Antal – Kammerer Ernő: Magyarorsz. Török Kincstári Defterek I–II.)
*
