Adószedők.
Adószedők.
A vármegyei tisztikar tagjai voltak még az adórovók és az adószedők. Az adórovókat (dicator) a XVI. század közepétől kezdve rendszeresítették eredetileg kincstári tisztviselőkként. Működésük a porták (jobbágytelkek) összeírására, továbbá az évi adók kirovására és beszedésére terjedt ki. Az utólsó királyi adórovó, Nándori Bene András, 1647-ben működött a vármegyében. Az adóköteles jobbágytelkek összeírásának a megszűntével az adórovó helyét az adószedő (perceptor) foglalta el. Ez azonban törvényhatósági tisztviselő volt, a kit a közgyűlés választott. Az első adószedő, a kiről a közgyűlési jegyzőkönyvek megemlékeznek, Földváry Jánost, az 1652 június 3-án tartott közgyűlésen választották meg. A fizetését évi 100 forintban állapították meg. Ugyanebben az évben a járási szolgabírák fizetését 4 forinttal emelték. Az adószedő 1652–1698-ig a szolgabírák támogatásával működött. A mikor az 1698. szeptember 1-én tartott közgyűlésen a vármegye közönsége Gellén Gergelyt az adószedői állásban megerősítette, kötelességévé tette, hogy ezentúl a szolgabírák közbejötte nélkül, egyenesen a községektől hajtsa be az adót. Ugyanekkor az adószedő mellé ifj. Balogh Mihályt választották meg segédül, 4 forint napidíjjal.
