Állami adózás. 1564–1696.
Állami adózás. 1564–1696.
Csak I. Miksa király trónraléptétől kezdve vannak ismét rendszeres adószámadások. A mikor Miksa elfoglalta a magyar trónt, inkább csak arra szorítkozott, hogy az atyjáról reászállott örökséget megtarthassa. Uralkodásának az első szaka véres küzdelmekben telt el, míg végre az 1568-ban kötött béke végét vetette a hivatalos háborúnak. A küzdelem a török ellen azonban ekkor is tovább folyt Nógrádban. 1576-ban a török a félig romban heverő Gács kivételével az összes várakat elfoglalta. Az 1564-től 1576-ig terjedő időben a jobbágyság a hódoltsági területen évről-évre pusztúlt, mindamellett a legnagyobb áldozatok árán is megfelelt a reá rótt mindegyre súlyosbodó adókötelezettségnek. Az 1564–65. évi adót az országgyűlés még Ferdinándnak szavazta meg. Az előző négy évben országos adót nem vetettek ki. A rendek 1564-ben két évre szavazták meg az adót, jobbágytelkenként 2 forintot. A koronázási ajándékot Miksa ifjabb király részére 1 forintban, 1565-re pedig 2 forintban állapították meg. Mindegyik évben az adó két részletben volt behajtandó. 1564-ben összeírtak 705˝ hódolt – tehát az adónak csak a felét fizető – portát. Az 1564. évből 42 forint, 1565-ből 79 forint 70 denár hátralék maradt fenn. Az 1576. évi pozsonyi kamarai számadások szerint az 1564. évi hátralék behajthatatlan maradt, az 1565. évit pedig az a körülmény okozta, hogy Sarlay Bálint rovó Divény ostromakor elesett és vagyona nem maradt. 1566-ban 1100˝, hódolt portát írtak össze. Az évi adóból 37 forint hátralék maradt fenn. 12 forintot az alispán, 4 forintot pedig a vármegyei jegyző tartott vissza. 1567-ben 877˝ hódolt portát vettek fel az összeírásba. Az évi hátralék 17 forintot tett ki, a mely az adórovónál maradt. Az 1570–71. évben összeírtak 912 hódolt portát. Ebből azonban a községi bírák részére elengedett porták levonása után 777˝, adózó porta maradt. A portánként megszavazott 2 forint 50 denáros adóból esedékes volt 971 forint 87 denár, a mely összeget 37 forint 50 denár kivételével elszámolták. 1572–73. évben 830 hódolt porta alapján vetették ki az adót. 1572-ből 28, 1573-ból 104 forint hátralék maradt fenn, de utóbb e hátralékot is részben törlesztették.
1572-ben az állami adókon kívül Rudolf király részére megszavazott koronázási ajándék czímén 381 forintot vetettek ki Nógrád vármegyére, mely összeget az 1573–74. év folyamán befizettek. Az 1574. évi adóösszeírás alkalmával Nógrád. vármegyében 1242˝, hódolt portát írtak össze. Az adóhátralék 108 forint 50 denárt tett, ebből Soós János adórovó 23 forintot tartott meg magának. 1575-ből a hátralék 278 forint 78 denárt tett. Az 1574–75. évi adó megszavazásakor a pozsonyi kamara azt a javaslatot terjesztette a rendek elé, hogy ezentúl az adót ne portánként, hanem füstönként szavazzák meg. Füstnek pedig tekintsenek minden olyan házat, a melyben a családfő földmíveléssel vagy hasonló munkával keresi a kenyerét és ha egy házban több ilyen család lakik, mindegyiket egy-egy füstnek számítsák. A rendek azonban nem fogadták el ezt a reformot. Az 1574–75. évre portánként megszavazott 2–2 forint adóból Nógrád vármegye hódolt portáira 1–1 forintot vetettek ki.
1576-ban 1242˝ porta után vetették ki az adót, a beszedését azonban meghiúsította a törökök támadása, mely alkalommal Kékkő, Divény és Somoskő is a törökök birtokába jutott. A pozsonyi kamara számadási könyveiben ebből az évből hátralék nem szerepel. Az előző évből 534 forint 67 denár hátralékot mutatnak ki. 1577-ben 1242 hódolt porta után portánként 1 forintot, 1578–79-ben 961 hódolt porta után szintén 1–1 forintot vetettek ki. Rudolf király trónralépte óta (1576) is állandóan a régi értelemben vett porta, vagyis a lakott egész jobbágytelek maradt az adó megszavazásának és behajtásának az alapja. Rudolf idejében már úgy alakultak a viszonyok, hogy az esedékes évi adóból sokkal 455kevesebb folyt be, a nép tulajdonképpen a múlt évi hátralékot fizette, a folyó évi adóból csak keveset. De a hátralékból és a folyó évi adóból együttvéve mégis befolyt annyi, néha több is, mint a mennyi egy esztendőre esedékes volt. 1852-ben 1002 hódolt porta után rótták ki az adót. 1583-ban az előző évből fennmaradt 404 forint hátralék és a folyó évi adóból 199 forint befolyt. 1584-ben még kedvezőbb volt az adófizetés az előző évinél. A hátralékból 467 forint 25 denár, a folyó éviből 242 forint 53 denár folyt be. Pedig ekkor jóformán a vármegye egész területe a török hódoltsághoz tartozott. Milyen óriási mértékben vette igénybe a török a hódoltság teherviselési képességét, azt a legjobban az 1582. évi összeírások tüntetik fel. Ebben az időben ugyanis a kamara összeíratta 8 felvidéki vármegyében, hogy a meghódolt népesség mennyit fizet a töröknek adóban és terményszolgáltatásban. Az összeírás szerint a török adó Nógrádban 2384 forint 44 denár volt; a nép a császár adóján és a zsablyapénzen kívül évenként bizonyos meghatározott mennyiségben vajat és mézet szolgáltatott, némelyek azonban ajándék czímén még mindenféle terményt és iparczikket, pl. posztót adtak. A török adó tehát jóval súlyosabb volt a királyi adónál. A török ellenben akkor még semmiféle közmunkával, vagy másnemű szolgálattal nem terhelte a népet, mely közmunkát csupán a magyar királynak teljesített és a magyar földesúrnak végzett szolgálatokat. A magyar földesúr viszont nem kapott a hódoltsági jobbágyaitól készpénzt, hanem munkát, csupán egyes községek fizettek adót, sőt voltak, a melyek még a dézsmát is megtagadták. A hol a népre ilyen súlyos teher nehezedett, ott természetesen nagyon nehezen tudott a kötelezettségének megfelelni és itt-ott a rovó kénytelen volt adóleírásokat és elengedéseket kieszközölni.
1582-ben volt utóljára összeírás. Az 1583. évi országgyűlés nem rendelte el a porták összeírását, csupán a helyesbítéseket engedte meg.
Az 1588. évben azonban új összeírást kellett elrendelni. Az országgyűlés ugyanis ebben az évben portánként háromféle adót szavazott meg: 2 forintot a kincstárnak az általános honvédelmi s közigazgatási szükségletekre, 40 denárt Ernő főherczegnek tiszteletdíjul, a mely adót a számadások donativum principis néven jelölnek és 10 denárt az országos bizottságok költségeinek a fedezésére, melyet expensae commissariorum néven számoltak el. 1588-ban, mikor Goszthonyi Ferencz volt az adórovó, 726˝ hódolt portát vettek fel az összeírásba, ehhez képest a következő volt a kirovás:
1. Adó czímén hódoltsági portánként 1 forint, összesen 726 forint 50 denár.
2. Donativum 145 forint 30 denár.
3. Expensae commissar 36 forint 30 denár.
2. Donativum 145 forint 30 denár.
3. Expensae commissar 36 forint 30 denár.
Ezzel szemben az adórovó költségei Hont vármegyével együttesen 216 forintot tettek. A rovó fizetésén és dologi kiadásán kivül mindegyik vármegye alispánja 24, a szolgabírák 8, a jegyző 4 forintot kapott. Egy 1589 augusztus 14-én készült kimutatás szerint Nógrád vármegye hátraléka mindahárom adóból 164 forintot tett. Egy későbbi kimutatás a hátralékot csak 30 forintra teszi.
1593–94. évi adót a porták új megszámlálása alapján vetették ki. Még pedig állami adó czímén 6 forintot, mely két részletben volt fizetendő. Közmunkaváltság fejében 1 forint 20 denárt. Állandó lovasok tartására 1 forint 80 denárt. Részben a végbeliek fizetésére, részben a felkelőhad szükségleteire 3 forintot.
Palásthy József, Nógrád vármegye rovójának részletes számadása megvilágítja az adóbehajtás szükségleteit. 1593-ban Nógrádban 720˝ portát írtak össze, mely mind hódolt lévén, egy-egy részlet czímén 1˝ forintot fizetett. Az összes kirovás 1080 forint 75 denár volt. Ebből az alispánnak 48, a négy szolgabírónak 16, a jegyzőnek 2, az adórovónak 100 forint járt; továbbá 18˝ forint dologi kiadás merült fel. Hátralékban maradt 121 porta 181˝ forint adóval. A főszámvevőnek 715 forintot adtak át, ennek a behajtása 184Ľ forintba került.
1593–1594-ből, a mikor a törökök elleni felszabadító háború folyt, nincs számadás. Fülek Divény, Somoskő, Salgó, Szécsény, Kékkő, Hollókő és Nógrád várának a visszafoglalása után a vármegye területének egy része felszabadúlt a hódoltság alól, de a háború rettenetes pusztítást okozott a vármegyében. 1569-ben 193ľ szabad és 287˝ hódolt portát írtak össze, összesen tehát 481Ľ portát, vagyis 239Ľ portával kevesebbet, mint három évvel ezelőtt. A háború által tönkretett vármegyére 1596-ban rendkívül súlyos adó nehezedett. A 481Ľ portára összesen 3062 forint 15 denárt vetettek ki. A kivetett adóból portánként 8 forintot fizettek a jobbágyok a magyar gyalogosok költségeire, 1 forintot pedig 456a véghelyek felszereléseire. Az egyházi és világi főurak szintén 9 forintot fizettek a sajátjukból; ezen a pénzen magyar lovasokat tartottak a király táborában. Végül a betegek és a sebesültek ellátására a földesurak portánként 10 denárt ajánlottak fel. Ehhez képest a katonaság eltartására kiróttak 2692 forintot, a véghelyek felszerelésére 336 forint 50 denárt, a sebesültek ellátására 36 forint 65 denárt. Befolyt a katonaság eltartására 2269 forint 67 denár, a véghelyek fenntartására 315 forint 75 denár, a sebesültek ellátására 31 forint 75 denár. Az 1597. évi adóról nincsenek számadások.
1598-ban az adóalap és adókulcs megváltozott és a porta helyébe a ház vagy a füst lépett adóalap gyanánt. (Acsády Ignácz: Magyarország pénzügyei I. Ferdinánd uralkodása alatt. – Két pénzügyi tanulmány. – A pozsonyi és a szepesi kamarák. – A jobbágyadózás 1564–76-ban. – A jobbágyadózás 1577–1597-ben.) 1598-ban 1635, 1600-ban 764, 1608-ban csak 452 adóköteles házat (háztartást) írtak össze. Ebből 126 ház a hódoltsághoz tartozott.
A XVII. század első év tízedében ismét visszatértek a portákhoz. Ekkor azonban a porta képzeletbeli fogalommá lett. 1609-től kezdve négy jobbágytelket vagy zsellérházat vettek egy portának. Az 1647. évi országgyűlés új portaösszeírást rendelt el olyképen, hogy olyan jobbágyokból, a kik négy-hat ökörrel járnak, négy, a két ökörrel járókból nyolcz és a marhákkal nem rendelkező jobbágy okból és zsellérekből 16 alkosson egy portát.
1609-ben 138ľ szabad és 86ľ hódolt portát írtak össze. Kivetettek a szabad portákra 555, a hódoltsági portákra 173 forintot, a malmokra 33 forint 25 denárt. Összesen 762 forint 25 denárt. Ebből levonva a dicatornak (az adórovónak) járó 100 forintot, az alispánnak járó 48 forintot és a szolgabíráknak járó 36 forint illetményt, 540 forintot szolgáltattak be a kamarának. A többi 38 forint 25 denár a dicatornál maradt. 1610-ben 166˝ szabad és 101 meghódolt portát írtak össze. Ezekre összesen 878 forintot vetettek ki.
1618-ban Daróczy György szolgabíró járásában 38˝ szabad, 45˝ hódolt portát, Libertsey Mihály járásában 69Ľ szabad, 2ľ hódolt portát, Madách Gáspár járásában 39ľ szabad, 35˝ hódolt portát, végül Somogyi János járásában 2˝ szabad és 75˝ hódolt portát, az egész vármegyében tehát 150 szabad és 159ľ hódolt portát írtak össze.
1622-ben az egész vármegye területén 100Ľ szabad és 159 hódolt portát írtak össze. Az előbbiekre 772 forintot, az utóbbiakra 561 forintot, a malmokra 16 forint 25 denárt, összesen tehát 1355 forint 25 denárt vetettek ki.
1623-ban Libertsey Mihály szolgabíró járásában (a mai losonczi és gácsi járás) 56˝ szabad, 1˝ hódolt portát, Horváth György járásában (a mai balassagyarmati járás) 33ľ szabad, 38 hódolt portát, Péchy György járásában (a mai sziráki és nógrádi járásban 1Ľ szabad, 88Ľ hódolt portát, végül Ettre Balázs járásában (a mai füleki, részben szécsényi járás) 23 szabad és 30 hódolt portát írtak össze. A vármegye területén tehát a szabad porták száma 114ľ-et, a hódoltaké 157ľ-et tett.
Az 1525. évi összeírás szerint az egyes járásokból a következő helységek hódoltak meg: 1. Libertsey Mihály járásából: Rárósmulyad és Vilke. 2. Horváth György járásából: Varbó, Hugyag, Felső-Vadkert, Alsó-Vadkert, Dejtár, Patak, Rétság, Felső-Petény, Alsó-Petény, Verőcze, Jenő (Diósjenő), Nőtincs, Rád, Kosd, Tolmách, Legénd, Mohora, Borsos-Berény, Gutta, Tereske, Mohora, Nándor. 3. Horváth István járásában nem volt hódolt község. 4. Madách György járásából: Fülekkovácsi, Bozita, Sávoly, Bolgárom, Nagydarócz, Korláti, Óbást, Hidegkút, Vecseklő, Szele, Homok-Terenye, Novák, Nempthi, Házas-Terenye, Vásáros-Terenye, Vizslás, Kazár, Salgó-Tarján, Somosújfalu, Baglyasalja, Ragyolcz, Fülek-Püspöki, Apátfalva, Lapújtő, Karancsalja, Karancsberény, Romhány, Pilis, Terbeléd, Mulyad, Rapp, Tőrincs.
Az 1647. évi országgyűlés elrendelte a porták összeírását, a melyet Bene András királyi dicator a szolgabírókkal együtt végezett. Eljárásuk eredményéről a november 18-án tartott közgyűlésben számoltak be. Az összeírás szerint Földváry János járásában (a későbbi szécsényi járás) 97ľ, Ebeczki Inánchy György járásában (kékkői járás) 54Ľ, Koromzay János járásában (losonczi járás) 53˝ Pápay Péter járásában (füleki járás) 441/8 porta volt.
Későbben a porta már csak képzeletbeli egység lett, a mely az adókötelesek fizetési képességét fejezte ki.
457A XVII. század második felében a belső háborúk okozta pusztítások következtében a porták száma igen leapadt. 1696-ban az egész vármegye területén 2511/16 portát írtak össze.
