Az alispán és tisztikar.
Az alispán és tisztikar.
Az alispán a mohácsi vésztől kezdve mindinkább a vármegye közönségének képviselőjeként lép előtérbe. A középkorban egyszerű hivatalnoka a főispánnak, a XVI. század közepe óta bővül a hatásköre, melyet az országgyűlések és a vármegyei helyhatósági szabályrendeletek állapítottak meg. Attól kezdve, hogy a vármegye Ferdinánd uralma alá került, egészen 1597-ig, vagyis addig, a mikor a közgyűlési jegyzőkönyvek kezdődnek, a vármegyei önkormányzatról és közigazgatásról nagyon hiányos adataink vannak. 1545-ben Dályói Borsay Miklós volt az alispán, őt követte Pilinyi Bálint, a ki 1548-ban Egerben harczolt, majd 1550-ben Libertsey Péter, 1557-ben Madách György, 1577–1584-ig Poltári Soós János, 1526-ban Berényi Boldizsár, 1591–93-ban Poltári Soós János, 1593–96-ig Osztroluczky Menyhért. A XV. és XVI. században rendszerint két alispánja volt a vármegyének, 1545-től 1635-ig már csak egy.
A mohácsi vész után első ízben 1557-ben találkozunk a vármegyei jegyző nevével. Ekkor Berényi András vezette a jegyzőkönyveket. 1596-ban pedig Lépes István, a ki egyúttal Győr vármegye jegyzője volt.
Esterházy Pál, nógrádi főkapitány 1627–37.
Buják vára a XVIII. század elején.
Miskey István, nógrádi főkapitány 1639–1649.
Nadányi Miklós, nógrádi főkapitány 1654–1663.
A XVI. században a szolgabírák száma négy volt. A táblabírák száma változott. 451Az 1599-ben Gács várában tartott közgyűlésen 12 esküdtet választottak, 1617 június 21-én hat esküdt szerepel, az 1635 július 9-én tartott közgyűlésen szintén 6-ot választottak.
