Kiváltságos helyek.
Kiváltságos helyek.
A középkorban a városi kiváltságokkal felruházott helységek közűl egyedül Nagy-Oroszi őrizte meg a kiváltságait, a melynek a szabadalomleveleit I. Ferdinánd király 1528-ban, II. Mátyás 1610-ben és I. Lipót 1688-ban megerősítette. A XVII. század közepétől, különösen Balassagyarmat elpusztítása és Fülek várának a lerombolása óta, Losoncz mindegyre jelentékenyebben fejlődött. A vármegyei családok, különösen a losonczi és a szécsényi járásból, házakat emeltek maguknak Losonczon és az év nagy részét ott töltötték. Radványi Ferencz, vármegyei főjegyző feljegyzései szerint állandó lakója volt a városnak a Balogh, a Básthy, a Batik, a Bulyovszky, a Csemiczky, a Darvas, a Dobay, az Ebeczky, a Gellén, a Gyürky, a Kandó, a Kántor, a Litassy, a Koromszay, a Mocsáry, a Ráday, a Szalontay, a Szemere, a Szilassy és több más család. Losoncz a kereskedelemnek és az iparnak is a középpontja lett a vármegyében. 1695 augusztus elsején országos és hetivásárok tartására nyert szabadalmat. Társadalmi élet is csupán Losonczon fejlődhetett, a hol a vármegyei gyűléseket és a törvényszékeket is tartották. Gács közeli szomszédsága is előnyére vált Losoncznak, mert a vármegyei tisztviselők a XVII. században leginkább ott laktak, a vármegyei nemesség is sűrűn megfordult és a vár sohasem volt katonaság nélkül. Gács közelsége gyakran megmentette Losoncz vidékét a török portyázásoktól. Az élet küzdelmeiben kifáradt férfiak Losonczra vonultak vissza, a hol ama kor viszonyaihoz képest a legnagyobb biztonságban lehettek és bizonyos kényelmet élvezhettek. Losonczot kivéve, a vármegyei nemesség egészen a szatmári békéig terjedő korszakban kényelmetlen beosztású, vályogból épült házakban lakott. A gróf Forgáchok, a Balassák és a gróf Zichyek várait és várkastélyait kivéve, csak nagyon kevés kastélyszámba menő épület volt akkoriban a vármegyében, így a Madách családnak Alsósztregován, a Csemiczkyeknek Nagysztráczinban, a Rádayaknak Ludányban, a Mocsáryaknak Gergén és Lapújtőn, a Boryaknak Felső-Petényben stb. A nemesi kastélyok építése a vármegyében csak a XVIII. század második felében kezdődött.
