Forradalmi eszmék.
Forradalmi eszmék.
A míg a vármegye ősi alkotmányunk megvédése érdekében a legerélyesebben síkra szállott, az alatt a franczia forradalmi eszmék lassanként útat törtek maguknak. A demokratikus eszmék már II. József alatt tért hódítottak a vármegye nemessége körében. Ezeknek az eszméknek terjesztői főként a szabadkőmívesek voltak. Balogh Péter, hétszemélynök, már 1786-ban tagja volt a budai páholynak. 1790-ben Balassagyarmaton is alakult páholy. Az 1791. évi országgyűlés berekesztése után Balogh Péter eltávozott a vármegyéből. A király őt 1791 november 8-án, Torontál vármegye főispánjává nevezte ki; 1794-ben az udvari kanczelláriánál előadó, 1802-ben Zólyom vármegye főispánja lett. Távozásával a vármegyei nemesség egyik vezérét vesztette el, a kit teljesen áthatottak a franczia forradalom eszméi, de a ki mindamellett mérséklőleg tudott hatni a túlzókra.
A demokráczia híveinek egyik főfészke volt a Géczy család romhányi kastélya, a hol a jakobinus Őz Pál nevelősködött. Őz Pál hevesmegyei születésű, nem nemes, igen szerencsétlen szülők gyermeke volt. Huszonhároméves korában ott volt az 1790. évi országgyűlésen, a melynek a naplóját a legnagyobb elismerésre méltóan írta meg. Ez a tehetséges fiatal ügyvéd Pestre jövén, belépett a Martinovicstól alapított társaságba, melynek a végczélja Magyarországnak köztársasággá leendő alakítása volt. Őz Pálnak nem sikerült Nógrádban híveket 493toborozni e társulat számára. A vármegyéből csupán Ambrózy Gábor volt tagja a Martinovics-féle titkos társulatok egyikének, őt Hajnóczy József, a társaság harmadik igazgatója vette fel. A miként Martinovicsot és összeesküvő-társait, úgy Őz Pált is kivégezték; ő maga szerkesztette a védő-iratát a melyre Ürményi József állítólag azt mondta, hogy megérdemelné, hogy az ő székében üljön. (Hazánk, 1888. 225.) Ambrózy Gábor, a ki II. József alatt az eperjesi kerületi táblánál, majd későbben a pesti Kuriánál királyi ügyészként működött, nem érte meg a per befejezését, a börtön levegője a különben is tüdősorvadásban sínylődő embert 1795 márczius 27-én sírba vitte. Nagy Iván (Magyarország Családai, III. 246.) Darvas Ferencz volt alispánt is a Martinovics-féle összeesküvés részesei közé sorozza, de róla sem Kazinczy Ferenez, sem Szirmay Antal nem emlékezik meg. Különben alig hihető, hogy részes lett volna, mert helytartósági tanácsos és aranysarkantyús vitézként halt meg 1810 április 3-án.
