II. József.
II. József.
Mária Terézia 1780 november 29-én bekövetkezett halála után a trónt fia, II. József örökölte, a kinek a főczélja nagy, hatalmas osztrák birodalom alapítása volt, egységes nyelvvel, jó törvényekkel, törvény előtti egyenlőséggel és félelmetes hadsereggel. Első intézkedéseit, így az 1781 október 29-én kibocsátott türelmi rendeletet, a vármegye protestáns lakossága kitörő örömmel üdvözölte. A türelmi rendelet első pontja megengedte a protestánsoknak, hogy mindenütt tarthassanak magán istentiszteletet, a hol nyilvánossághoz nem volt joguk. A második pont értelmében, ha az ilyen helyeken több, mint száz nem katholikus család lakik és elszegényedés veszedelme nélkül tud a templomról és a lelkészről gondoskodni, úgy templomot és iskolát építhet. A türelmi rendelet következtében csakhamar több új evangélikus egyház alakult a vármegyében. Így Agárd, a melynek a lakossága 1786-ban nyert templomépítési engedélyt, Guta (Galgaguta), mely 1782-ben lett anyaegyházzá; Losonczon az evangélikusok 1783-ban nyertek templomépítési engedélyt, 1783-ban Felsőpetény, 1784-ben Csehbrézó és Zsivada, 1785-ben Balassa-Gyarmat helyiségekben alakultak evangélikus anyaegyházak. Politikai tekintetben is gyökeres változást idézett elő a türelmi rendelet. A protestánsok előtt megnyíltak a legmagasabb világi méltóságok és tisztségek, a vármegyei urak közűl az evangélikus Prónay László és a református Darvas Ferencz másodalispán a helytartótanács tagjai között foglaltak helyet. A türelmi rendelet XIII. pontja értelmében megszüntették a nógrádi és a honti evangélikus papok ellen azokat a fiskális pereket, a melyeket Mária Terézia uralkodása alatt abból az okból indítottak ellenük, mert kijártak a leányegyházakba a híveikhez. A leányegyházak ügye azonban még ezután került rendezés alá. A nógrádi evangélikusok 1784-ben folyamodást intéztek II. József császárhoz, hogy az anyaegyházaknak a leányegyházakkal való összeköttetését továbbra is biztosítsák. Kérték továbbá a császárt, hogy hitsorsosaik felmentést kapjanak a katholikus lelkészeknek adandó stólailletékek 487alól. Végűl arra kértek engedelmet, hogy a leányegyházakban az iskolamesterek olvashassák fel az egyházi iratokat. A kanczellária azonban, a hova a katholikus plebánosok részéről számos panasz érkezett a protestánsok ellen, nem pártolta az utóbbiak kérelmét, mert több helyen felsőbb engedély nélkül javították ki a templomaikat és a lelkészek bejárván a vidéket, több helyen elvitték a katholikus plebánosoktól a stólát, a melynek a birtokában őket a türelmi rendelet meghagyta. Mindamellett a császár a kérvényezők javára döntött; minden leányegyháznak valamely anyaegyházhoz való csatolását elrendelvén, meghagyta, hogy a lelkészek csak a saját leányegyházaikat kereshetik fel, ellenben a stóla maradjon úgy, a mint eddig volt. (Marczali Henrik: Magyarország II. József korában, II. 242. – Millenn. Tört. VIII. 395–397.)
