Nemzeti ellentállás.
Nemzeti ellentállás.
A bekövetkezett események megakadályozták II. József császárt a művének a megszilárdításában. Az 1788-ban kitört török háború, mely óriási anyagi áldozattal járt, elősegítette a rendszer bukását. A külügyi helyzet is segítségére volt a nemzeti ellentállásnak.
A mikor az 1788. év vége felé ismét összehívták a megyegyűléseket, a rendek semleges magatartást tanusítottak. Nem állották útját, hogy a tisztviselők behajtsák az adót és összeszedjék az újonczokat, de nem avatkoztak bele.
1789 őszén azonban a helyzet lényegesen megváltozott. II. József ismét összehívta a megyegyűléseket, hogy a terményszállítás felosztását és az újonczozás ügyét rendezzék. Október havában már nyilatkozott Nógrád vármegye is. Minden segítséget megtagadott és a hadi segítség tárgyalását az országgyűlés hatáskörébe valónak jelentette ki. A közgyűlésen, a hol a köznemesség jutott döntő szerephez, lelkes volt a hangulat. A rendek a hadi segítség megtagadása ügyében hozott határozatukhoz a jegyzőkönyvben hozzá iktatták, hogy habár híven megmaradtak a felség iránti hódolatukban, erőszakos követeléseknek nem engednek. A megtagadás okadatolása már a nagy franczia forradalmi eszmék terjedését mutatja. A közgyűlésen Ócsai Balogh Péter hétszemélynök vitte a főszerepet. Noha magas állást töltött be, az ellenzékhez csatlakozott. Szabad szellemben mondott beszédeiért csakhamar bevádolták és megfosztották állásától, de a barátainak sikerült az eljárását kimenteniök, mire II. József újra kinevezte az előbbi állásába. Az udvari kanzelláriának ebben az ügyben, 1789 deczember 12-én kelt előterjesztésére megjegyzi a császár, hogy megelégszik a gyűlésen jelen volt Almásy királyi biztos nyilatkozatával, a melyben biztosítja a felséget, hogy Balogh illetlen dolgot (így) nem beszélt.
Az októberi közgyűlés csak előhírnöke volt a következő év elején kitört nemzeti ellenhatásnak. Almásy Pál, királyi biztosnak a helyzete megnehezedett.
Az 1790 január 6-ára összehívott közgyűlésen a nemzeti ellentállás fényes diadalt ült. A megyei tisztikar tagjai, élükön Muslay alispánnal, lemondottak, a közgyűlés azonban megerősítette őket az állásaikban az alatt a feltétel alatt, hogy a régi módon kormányozzanak. Sok táblabírót választottak. A német nyelv használatát eltiltották, a felmérési iratokat lefoglalták, új pecsétet készíttettek, és elhatározták, hogy a közgyűlés határozatait minden vármegye tudomására hozzák. Egyúttal feliratot intéztek a császárhoz, a melyben a régi törvényes állapot visszaállítását követelik minden feltétel nélkül, még az országgyűlés egybehívása előtt. A rendek haragja főleg Almásy, királyi biztos ellen fordult, a kinek sokat kellett eltűrnie a közgyűlésen. »Kimondhatatlan – így ír 1790 január 20-án Selmeczről, Prónay László, a beszterczebányai kerületi biztos – hogy mit kell Nógrádban és Hontban a congregatióknál hallani s minő illetlenségeket kell elszenvedni.« (Marczali: Magyarország II. József korában, III. 560. – Millennium Tört. VIII. 461.)
