Tisztújítások. Grassalkovich főispán.
Tisztújítások. Grassalkovich főispán.
Forgách Ferencz főispánsága alatt az 1744 február 4-én, Vadkerten tartott tisztújításon Vattai Batta Pált és Csemiczei Csemiczky Gábort választották alispánná, a kiket az 1750. évi július 10-én, Balassagyarmaton tartott tisztújító közgyűlés újból megtisztelt bizalmával. Az 1715. évi országgyűlésen a vármegyét Batta Pál képviselte, a követtársa Darvas József, a vármegye főjegyzője volt. Az 1756 november 16-án, Gács várában tartott közgyűlés ismét Batta Pált választotta meg első alispánná, a kit az uralkodó kegye királyi tanácsossággal tűntetett ki. 1751-ben a vármegye új főispánt kapott. Mária Terézia, hogy e nyakas kurucz vármegyét megzabolázza, egyik bizalmasát, gróf Grassalkovich Antal, koronaőrt nevezte ki a vármegye főispánjává, a kinek a beiktatása 1751 november 22-én nagy ünnepségek között ment végbe. Az új főispán Hatvan felől érkezett a királyi biztossal Lőrinczibe, a hol a beiktató közgyűlést tartották. A vármegye határánál az alipán fogadta, innen azután a nemesség kocsikon, részben lóháton, bevonult Lőrinczibe, Grassalkovich birtokára, a ki a királyi biztossal együtt a jószágkormányzójánál szállott meg. Megérkezése után Grassalkovich előbb az üdvözlőküldöttségeket fogadta, majd megbízta az alispánt a beiktató-közgyűlés egybehívásával. Az alispán megnyitván a gyűlést, küldöttség ment a főispánhoz, hogy a közgyűlésre meghívja. A megjelenő főispánt a vármegye közönsége nevében a 485főjegyző üdvözölte, mire az egész közgyűlés a templomba vonult. A templomból visszatérvén, Darvas József főjegyző hosszú magyar beszédben üdvözölte a beiktatásra kiküldött királyi biztost, báró Klobusitzky Ferencz kalocsai érseket és a főispánt. Ezután felolvasták a királynő kinevezési okiratát, mire a főispán letette az esküt. A közgyűlést a főispán beszéde zárta be. A megjelentek számáról némi tájékozást nyerünk abból, hogy a közgyűlést követő lakomán az egyik asztalnál 36, a másiknál 68, a jószágfelügyelőnél 48, a plebánosnál 52 teríték volt. Künn a szabadban pedig egy ökröt sütöttek a nép számára. Másnap, november 23-án, a vármegye közönsége folytatta a közgyűlését a főispán elnöklete alatt.
Grassalkovich főispánsága alatt mélyreható változás állott be a vármegyei közigazgatásban és az önkormányzati életben. Grassalkovich, a ki kitűnő szervező erőnek bizonyult, csakhamar hozzáfogott a közigazgatás újjászervezéséhez. A mennyire másnemű hivatalos elfoglaltsága megengedte, maga elnökölt a közgyűléseken, a melyeknek a menetére jelentékeny befolyást gyakorolt. Néki tulajdonítható, hogy a vármegye közönsége az 1758–1760. évi hadjáratok alkalmával olyan nagy áldozatot hozott. Az ő főispánsága alatt került ismét napirendre a vármegyei székház építésének az eszméje is. A rendek a székházat ismét Balassagyarmaton óhajtották volna felállítani, de ennek jelentékeny akadálya volt az a körülmény, hogy a város földesurai, a Balassák, folytonosan viszálykodtak egymással, ez a helyzet pedig nem volt alkalmas arra, hogy a vármegye tőlük székház építésére alkalmas szabad telket szerezhessen. De másfelől akkoriban nagyobb számú katonaság állomásozott Balassagyarmaton, a mely körülmény a rendeket a szabad alkotmány gyakorlásában nagyban feszélyezte, ezért azután a vármegye közönsége a Balassagyarmattal határos Szügy községben vásárolt telket és azon emeletes házat építtetett. 1763 óta ez volt a vármegye gyűléseinek, törvényszékének és levéltárának, szóval az egész vármegyének a székhelye, egészen 1790-ig, a mikor sikerült Balassagyarmaton, az államtól megvásárolt kaszárnyát székházzá alakítani. (Nagy I.: Nógrád vármegye székhelye.)
