Pázmány fellépése.
Pázmány fellépése.
A mikor Pázmány Péter 1616-ban az esztergomi érseki széket elfoglalta elődjének nagyhatású tevékenysége ellenére, az egyházmegye szomorú állapotban volt. A vármegyének abban a részében, a mely az esztergomi érseki egyházmegyéhez 514tartozott, csak Divényben és Bujákon találunk katholikus lelkészt, a váczi egyházmegye területén pedig Ecsegen kívül Mátraszőllősön volt katholikus plebános, a hol 1610-ben állították helyre a plebániát. Pázmány Péter erélye és fáradhatatlan buzgalma azonban legyőzte a nehézségeket, hatalmas támaszt nyervén a Jézus társaság tagjaiban, a kiket különösen pártolt és a kik viszont a legjobban támogatták térítői működésében. Az ország minden részébe jezsuita missziókat küldött ki s ilyen keletkezett Nógrádban is. Innen több rendtag behatolt a török hódoltsági területre is, a hol megjelenésük az elhagyott katholikusok között áldásos volt.
De Pázmány Péter a jezsuiták térítői működése mellett igénybe vette a szécsényi ferencz-rendiek hasznos tevékenységét is, a kik Szécsény visszafoglalása után (1593.) ismét visszatértek kolostorukba és ettől kezdve főleg a török hódoltságban lakó katholikusok lelki szükségleteiről gondoskodtak. (Fraknói Vilmos: Pázmány Péter 192–193.).
De ha a ferencz-rendiek és a jezsuiták önfeláldozó működése segített is a bajokon, teljesen meg nem szüntette őket, mert a hívek gondozása a közöttük való állandó tartózkodást kívánta meg. A lelkészek hiányán tehát úgy segített Pázmány, hogy különösen a török hódoltsági helyeken egyes lelkészi teendők végzését a világiaknak is megengedte, így a keresztelést, házasságkötést és temetést; az ilyeneket licentiatusoknak hívták és csak annyit kívántak meg tőlük, hogy nőtlenek, jámbor életűek és valamennyire tanultak legyenek. Ilyen licentiatus volt Horváth Mihály 1647-ben Bussán, Osvald Máté 1677-ben Patakon.
