Szerzetes rendek.
Szerzetes rendek.
A mohácsi vész utáni korszakban csupán két kolostor maradt fenn a vármegye területén: a füleki és a szécsényi. A füleki ferencz-rendű kolostor, mely az Üdvözítőről nevezett rendtartomány szécsényi custodiája alá tartozott, a mohácsi vész után. 1544-ig állott fenn. 1531-ben Keszy Ferencz, 1533-ban Dévay András, 1535-ben Böszörményi Pál, 1542-ben Szentgyörgyi Ferencz és 1544-ben Erdődy Mihály volt a rendház főnöke. 1544-ben a rendtagok elhagyták a kolostort, utóbb: 1552-ben, maga Fülek is török kézbe került. Visszafoglalása után Bosnyák Tamás a ferencz-rendűek részére telket jelölt ki, melyen rendházat építettek. A folytonos belháborúk következtében a rend örökös zaklatásnak lévén kitéve, állandóan nem tudott Füleken megmaradni. Csak a török hódoltság megszüntével, midőn Thököly szerencsecsillaga is lehanyatlott, 1694-ben telepedtek le ismét a ferencz-rendűek Füleken és hozzáláttak a Thökölytől 1682-ben feldúlt rendházuk helyreállításához s átvették a plebánia vezetését is. Koháry István, országbíró, a rend nagy jótevője, 1726-ban kezdte építtetni templomukat, melyet 1720-ban fejezett be s amelyet 1888-ban helyreállítottak.
A ferencz-rendűek szécsényi rendháza már közvetetlenül a mohácsi vész után, miként azt a rendház évkönyveiben olvassuk, sokféle zaklatásnak volt kitéve I. Ferdinánd király vezére, Katzianer János, zabolátlan katonái részéről, a kik átvonultukban sok kárt tettek a rendházban.
A háborús idők ellenére 1529-ben Szécsényben tartotta meg a rend káptalanját, mely alkalommal tartományi főnökül Nágócsi Maximust választották meg. 1631-től 1542-ig Szécsény a rendtartomány egyik kerülete custodiájának székhelye, a mely alá a szécsényi, füleki, a vámosi, a galgóczi és a szakolczai rendházak is tartoztak. 1531-ben Keresztúri László, 1533-ban Bessenyői Mihály, 1535-ben Ujlaki Ferencz, 1537-ben Bányai Ambrus, 1542-ben Dobrakwthyai Bernát volt a házfőnök. 1544-ben a szécsényi custodia megszűnt s a szécsényi rendházat az esztergomi custodia alá rendelték. Ebben az évben Keszy Ferencz volt a házfőnök. (Egyháztört. emlékek a magyarorsz. hitújítás korából., II. köt.)
517Buda eleste után a portyázó törökök elől a ferencz-rendűek alkalmasint még 1544-ben elmenekültek Szécsényből, de legkésőbb 1546-ban megszűnt a szécsényi rendház s a rendtagok más kolostorokba vonultak. Szécsény 1552 nyarán a törökök birtokába került.
Fülek visszavétele után néhány nappal (1593 november 11.) Szécsény is visszakerült a magyarok birtokába. Pálffy Miklós, a hős hadvezér, visszahívta a rendtagokat Szécsénybe, de Bocskay István fölkelésekor a rendtagok ismét elűzetvén, templomuk a lutheránusoké lett, a kik azt 1607-ig bírták. Forgách Zsigmond, Nógrád vármegye főispánja, visszavevén a teplomot a lutheránusoktól, 1610 január 27-én visszahívta a ferencz-rendűeket Szécsénybe. Ezek nyomban hozzáfogtak szétdúlt kolostoruk helyreállításához, a mit a hívek bőkezű adományaiból két év alatt be is fejeztek. Utóbb Forgách Zsigmond özvegye, Pálffy Kata, 1626-ban két malom és a szécsényi vám jövedelmét, valamint egy rétet és házhelyet adományozott a conventnek. 1631-ben már tizenhárom növendék nevelkedett a kolostorban. 1644-ben a húsvét utáni negyedik vasárnapon, Rákóczi György visszavonuló útjában Szécsényt megszállván, két hétig élvezte a rendház vendégszeretetét.
1663-ban Szécsény ismét a törökök kezébe kerülvén, a ferencz-rendűeknek ismét el kellett hagyniok a kolostort, melyet a törökök vettek birtokukba. – A templom szentélyét imaházzá, hajóját lóistálóvá, a sekrestyét pedig fürdővé alakították át. A sekrestye fölötti szobákat a török bég lakta, a rendház többi része pedig kaszárnyául szolgált.
Szécsény visszafoglalása után (1683) Koháry István országbíró visszahívta a rendtagokat Szécsénybe, de mivel a török uralom alatt a város és a kolostor teljesen elpusztult, Fülöp András és Bárkányi János szerzetesek, a kiket a rend Szécsénybe küldött, nem lévén hely, a hol magukat meghúzhatták volna, Szécsényhalásziba tértek be, a hol Vég Lukács csűrének előcsarnokában két hétig szolgáltatták ki a szentségeket a hívőknek.
1691-ben Szécsényi György érsek 10.000 forintot adott a rendház felépítésére, Koháry István, a város zálogbirtokosa pedig egy kertet a rendtagok használatára. A rendház építése 1694-ben vette kezdetét, és 1703-ban fejeződött be. Az újonan elkészült rendház 1705-ben, a szécsényi gyűlés alatt, vendégül látta Rákóczi Ferenczet s Telekessy István egri püspököt is.
1715-ben kezdetét vette a templom helyreállítása is, Koháry István alapítványából; 1717-ben pedig a leégett torony új tetőt kapott. 1723-ban építették fel a templom hajóját. A templom 1733-ban készűlt el teljesen s május 25-én szentelték fel. 1726-ban a plebánia vezetését a ludányi plebánosra bízták; 1787-ben azonban a szécsényi plebánia helyreállíttatván, ettől kezdve a ferencz-rendűek, vezették azt. 1789-ben Batthyány József, bíboros-érsek, látogatta meg a conventet, a hol két hétnél tovább tartózkodott. 1809-ben a katonai gyógyszertárt és az egészségügyi tisztikart helyezték el a rendházban, több mint négy hónapra. 1760-ban 17 áldozópap, 10 fráter és 13 újoncznövendék volt ott. Jelenleg a rendháznak hat lakója van.
