Losoncz elpusztítása.
Losoncz elpusztítása.
A Losonczi Phönix-ben, mely Vahot Imre szerkesztésében 1851-ben jelent meg, Jeszenői Danó így adja elő a város rettentő pusztulását: »A következő napokban 534már lehete hallani, hogy Grabbe orosz tábornok körülbelül 30 ezerből álló hadteste megtorolni jövend az oroszok elestét; s bár a hír a végbeviendő boszúról szörnyűket beszélt, ártatlansága érzetében azt mindenki kételkedett hinni.«
»Hallottuk, hogy Gömör megyében Serkén és Rimaszombatban nyiltan beszélték az orosz tisztek, miként a város porig fog dúlatni s a lakosok fölkonczoltatni, mert úgymond, Losonczon minden ember guerilla. Aggodalom közt teltek a napok, végre aug. 7-én délelőtt 11 órakor híre jött, miként az orosz előcsapatok már Pinczen, Losoncztól mintegy egy órányira vannak és sebesen nyomulnak előre. Erre a lakosság egy része, mely kocsikat készen tarthatott, eltávozott; de sokan a közrémülés által elzsibbasztva, sokan pedig ártatlanságuk érzetében bizakodva, még a gyalogmenekvésre sem tudták magukat elhatározni…« »Iszonytató helyzet vala ez! Mindenki eszeveszetten futkosott. Az atya gyermekét kereste, a gyermek apjáért kiáltozott s a közrémülés nem engedé, hogy a keresők megtalálják egymást.«
»Kik több lélekjelenléttel bírtak, elvihető ingóságaikat lepedőbe köték; és szomorú látvány volt, amint nők, férfiak, vánszorgó tömegekben vonultak az erdő felé…« »A kolera ez időszakban iszonyúan dühöngött a városban és számtalan holtak és betegek valának; s a hozzájuk tartozandók kétségbeesése, kiket övéik sorsa menekülni sem engedett, leírhatlan vala.«
»Ily szorongatott körülmények közt lepte meg a várost az oroszoknak kozákokból álló előcsaapata, mely azt mindenek előtt villámsebességgel körülkeríté, a menekvést lehetetlenné tette… sőt számtalanokat visszakancsukázott a városba.«
»Nemsokára egy orosz őrnagy jelent meg a városházánál, nem nagyszámú csapattal s a tisztviselőség után tudakozódék; de az eltávozván, polgármestert s főbírót nevezett ki a jelenlevő polgárok közűl s e következő sarczot vetette a városra: 27.000 részlet kenyér, 100 darab ökör, 100 mázsa szalonna, 200 kiló eleség, 100 öl fa, 100 akó pálinka, 25 akó spiritus, 100 akó bor, 100 akó szilvorium, 50.000 részlet széna, 500 kiló zab, 20 mázsa dohány.«
»Ezen megbírhatlan sarcz, miután néhány nappal a Görgey vezérlete alatti magyar sereg és Sass orosz tábora vonult keresztül Losonczon, s azt mindenből kifogyasztotta, – azon kikötéssel követeltetett, hogy ha másnap reggeli 8 óráig kiállítva nem leend, a város kegyelem nélkül fel fog dúlatni. Ezen sarcz egy részben csakugyan ki is szolgáltatott.«
»Néhány polgárokból küldöttség alakulván, béke jeléül fehér kendőt lobogtatva, Grabbe tábornokhoz indult, hogy a polgárság ártatlanságát bizonyítsa és kegyelmet kérjen. A főhadiszállás Apátfalván volt. Az oroszok a Losoncz és Apátfalva közti réteken táboroztak. Ezek közt kellett átvonulniok a losoncziaknak. Az oroszok előbb nem akarták őket átbocsátani, dühösen támadták meg, szemeikbe pökdöstek s rögtöni legyilkolással fenyegették. Sok szorongattatás után végre sikerült nekik Nadde ezredeshez jutni, – a ki haragosan fogadta őket, de szavai végre kegyelmet igértek. Hanem a kegyelem csak szó maradt, még az napon délután az oroszok rabolni kezdtek a végutczákban.«
»A tisztek biztatták a lakosságot, hogy csak rablás leend, de gyújtás nem; a közlegénység ezt is nyiltan bevallotta.«
»Ily körülmények közt beesteledvén az idő, az aggodalom és szorongattatás senkit sem hagyott aludni. Éjjel 10 óra után hirtelen egy kozákcsapat vágtatott be a városba s az utczákon bolyongó lakosságot körbe fogván, dühvel kezdték kancsukázni, követelvén, hogy vezessék el a lelőtt oroszok sírjához. A kozákok, kikkel több tiszt is volt, vágtattak és a lakósokat kergették maguk előtt. A temetőre kiérvén, azt parancsolták, hogy a sírt ássák fel, a losoncziak ásó és kapával akarván eszközölni, egy tiszt vadul riadt rájuk, mondván: Ti kutyák, hiszen azok méltók, hogy gyilkos kezeitekkel ássátok ki; ti öltétek meg, mert minden losonczi gyilkos guerilla. És pusztán, körmeikkel kellett a sírt földúlni.«
»Végre a sír fenekéről feltűntek a büzhödt testek, melyek egy szövétnekkel megvizsgáltatván az oroszok által, miután arczaikat meglátták, iszonyúan kezdtek ordítozni s a sírbontókra újra rárohanván s őket kegyetlenül vervén, azzal fenyegették, hogy most e sírba ők fognak elevenen eltemettetni. Végre a holttestek megmosatván, a 3 közlegény a sírba téteték; a tisztek pedig a kath. templomba vitettek s másnap egész katonai szertartással temettettek el…«
»Aug. 8-án éjfél után nemsokára kezdték meg a rablást, melyre jelt trombiták harsogása adott. Az oroszok ezredenként jöttek be, s bizonyos időszakban 535új ezredek váltották fel a rablott tárgyakkal megrakottakat. A városnak minden szögletében hangyaként hemzsegő oroszok, nemcsak a házakat rabolták, hanem a lakósokat kegyetlenül és minden irgalom nélkül verték… A tisztek is, kivált a született orosz tisztek, a közlegénységgel vetekedve raboltak. Ezen rablás rendszeres volt; mert midőn a város már mindenből kizsákmányoltatott, akkor csákányokkal és furkósokkal s dorongokkal jöttek be s ami elvihető nem volt , azt porrá zúszták. Épen egy tükröt, egy széket, egy butordarabot sem hagytak…«
»A boltok tartalmát szekerekre rakták, s azokból minden legkisebbet elvittek. Ezen rablásban sőt kegyetlenkedésben is nagy részt vettek az orosz tábornak előfogatokkal szolgáló fuvarosok is, kik többnyire a szomszéd vidékek parasztjai voltak.«
»A pinczéket mindenütt feltörték s a bort melyet kiinni nem tudtak, kieresztették. Azon vadság és kegyetlenség, melyet különösen részegségükben gyakoroltak, leírhatatlan, elannyira, hogy semmi fegyelmet sem ismertek, s tisztjeik sem bírtak velük…«
»És még ez mind nem volt elég. Aug. 9-én délután gyújtották fel a várost. Csaknem minden házat külön gyújtának meg. A szobákban maradt összetört butorokat középre egy rakásba hordván, erre készített szurkos kanóczaikkal eszközölték a gyújtást, mely hogy olthatatlan legyen, a butorokat szurokkal is behintették.«
»Midőn a gyújtás kezdődött, tábori zene zendült meg, s a lángok pattogásai közé az oroszok hahotája vegyülvén, midőn a tábori zene is megszólalt, iszonyú jeleneteket engedett látni az elgyötört s azonfelül koldusbotra jutott lakosságnak.«
»A városban őrcsapatok jártak s ha valakit oltással foglalkozva találtak azt ostorozták, sőt több helyen a lakosság tűznek kergettetett.«
»Rövid idő alatt lángtengerré lett a város, fekete füstfellegek emelkedtek fölötte, rémes volt látni, midőn a házak ablakai okádták a füstöt s a felköltött szél izzó hullámokat vetett a levegőbe. Este felé a hőség tűrhetetlen lőn, s a lakósok Apátfalvára hajtattak. Képzelhetni, hogy a férfiakból, nőkből, gyermekekből és vénekből álló csoport mily kínos érzelmek közt nézte a lángtömeget. Már csak a lángok pattogása és sustorgása hallatszott, midőn egyszerre tábori zene hangzott fel, mely vegyülve az oroszok ujjongásával, a vész ünnepélyét még iszonyúbbá növelte. Megható volt ez s azon értelme adatott e jelenetnek az oroszok által, hogy Losoncz most temettetik.«
»Következő nap reggelén a főhadiszálláson volt losoncziak egybehívattak és számukra száraz prófont s kárpótlásul minden személyre 2 pengő forintot osztogattak. Azután egy tiszt megjelent közöttük s következőleg nyilatkozék: Én Losoncz fölégetése fölött szoros vizsgálatot tartottam és sikerült kitudnom, hogy várostokat nem az oroszok gyújtották fel, hanem paraszt ruhába öltözött guerillák és losoncziak.«
»Ezen ép oly gúnyos, mint idétlen jelentés után a foglyokat szétbocsátották s az oroszok fölszedvén sátorfájukat, zsákmánynyal megterhelt szekerekkel Zólyom felé indultak, s oda hagyták Losonczot, melyet építő kezek évek hosszú során alkottak s melyet romboló kezek három nap alatt semmivé tettek.«
»Zólyomban az oroszok egész vásárt tartottak, az elrabolt tárgyakat árulták s voltak kik siettek az olcsó áron pazarolt zsákmányt megvenni.«
»Az oroszok nemcsak Losonczon dúltak, hanem a környéken is, s különösen Mérei Mórnak fábjánkai pusztáján álló kényelmes lakházát romokba döntötték s mindenből kiprédálták. A gyújtásból csak 40, a kertekben és a város szélén álló kis lakház maradt menten, a többi mind elégett s lakatlanná tétetett. Losoncz ezen szerencsétlenségében egyenlően részt vett Tugár város is, mely amattól csak egy folyó által választatván el, szinte földig lerontatott. Midőn a lakosság összegyülekezett s megtelepült: összes számuk mind a két városban 1400-ra ment, a többi mind földönfutó vidékre kényszerült vonulni.«
Losoncz feldúlása után Grabbe orosz tábornok, mintha megittasult volna a kiontott vértől, kiadta a parancsot, hogy Szécsényt is el kell pusztítani. Egy orosz csapat csakhamar útra kél, hogy e szörnyű parancsnak eleget tegyen. Az orosz sereg be is vonult Szécsénybe, melynek lakósai e rémes hír hallatára szétfutottak. Már-már Szécsény is Losoncz sorsára jut, midőn báró Roszner József ezredes, a ki 1848-ban az olaszországi hadjáratban vett részt s Bolognánál történt súlyos sebesülése következtében hazajött Szécsénybe, mankókon 536az orosz sereg elé vánszorgott. Az ő hathatós közbenjárásának sikerült Szécsényt a pusztulástól megmenteni. Az orosz sereg elvonult Szécsény alól, majd a világosi fegyverletétel után az egész orosz hadsereg kivonult a haza vérrel áztatott földjéről; legtovább marad itt Grabbe, a ki csak Komárom meghódolása után indult útnak.
* * *
