Kisdedóvás.
Kisdedóvás.
A kisdedóvás Nyitravármegyében épp úgy, mint országszerte, az 1891: XV. t.-cz. megalkotásáig a felekezetek, egyletek és általában a társadalom tevékenysége is áldozatkészségére volt utalva. A legelső kisdedóvó-intézet a vármegyében még az 1840-es években egyesületi uton Érsekújvárott keletkezett; ezt követé néhai Palugyay Imre nyitrai püspök által Nyitrán 1850-es években alapított r. kath. elemi leányiskola mellett felállított kisdedóvó. 1878-on túl a vármegye több nagyobb községében alakultak Fröbel-egyletek és alapítottak kisdedóvókat, nevezetesen Nyitrán, Vág-Ujhelyen, Érsekújvárott, Szakolczán, Nagy-Surányban, Verbón, Galgóczon. Ezen időre esik az ürményi, apponyi, nagy-tapolcsányi, német-prónai, tardoskeddi r. kath. felekezeti 231kisdedóvók alapítása. A kisdedóvók keletkezésének nagy lendületet adott az 1882-ben megalakult „Felvidéki magyar közművelődési egyesület”, melynek áldozatával és tevékenységével 1880-as években Nyitra-Novák, Vittencz, Nagy-Bélicz, Kolos, Szkacsány, Holics, Szenicz, Kovarcz és Nagy-Bossány községekben kisdedóvók létesíttettek. A felekezeti és társadalmi buzgóság dicséretes példáit csakhamar a m. kir. közoktatási kormány is követte és már 1882-ben Galgóczon, 1884-ben Ó-Turán, Nyitra-Ujlakon, 1895-ben Nagy-Tapolcsány, Nyitra-Zsámbokrét, Miava, Szobotist, Sasvár községekben és Szakolczán állított és tart fenn állami kisdedóvókat. A kisdedóvásról szóló 1891: XV. t.-cz. megalkotásakor Nyitravármegyében már 36 kisdedóvó állott fenn. 1897-ben Nyitravármegyének már 111 községében volt összesen 117 óvóintézet, még pedig rendes óvó 47, állandó menedékház 5, nyári menedékház 65; ezek közt van jelleg szerint: állami 17, községi 71, r. kath. 9, alapítványi 1, egyesületi 13, magán 6. Foglalkozási nyelv ez óvóintézetek közül 83-ban kizárólag a magyar; vegyesen a magyarral 34-ben. A működő személyzet száma 170; ezek közt férfi-óvó 12, nő-óvó 158, világi 160, apácza 10; a magyar nyelv teljes birtokában van 154 óvó. A fennálló 117 óvóintézet fenntartására fordíttatott összesen 37,916 forint; nevezetesen az óvó-személyzet fizetése 27,794 forint, dologi szükséglete 10,122 forint.
A közigazgatási összeirás szerint volt a vármegyében 1897-ben összesen 26862 óvó-köteleskoru gyermek, vagyis a vármegye lakosságának 7.5%-ka. A vármegye területén fennálló 117 óvóintézetbe járt 1897-ben összesen 7119 gyermek, vagyis az összes óvóköteles gyermekek 24%-ka, és az állandó gondozásban nem részesült, tehát a tulajdonképeni óvóköteles 4916 gyermeknél 2203 gyermekkel több. Nem szerint jár az óvóintézetbe 3582 fiu- és 3530 leánygyermek.
A zugiskolák és a szükségbeli iskolák ellen is sikerrel küzdött a tanfelügyelő. 1877-ig hatósági beavatkozás és intézkedés folytán zugiskolai minőség czímén 63 iskolát szüntettek meg, a miből önként következik, hogy a népoktatási törvény életbeléptetése alkalmával 1869-ben a vármegyében nem 357, hanem tulajdonképen csak 294 törvényes létjogosultsággal felruházott iskola volt.
