Kölcsönök.
Kölcsönök.
Ellenben az a körülmény, hogy a váltó- és jelzálogkölcsönök összege a betétek nagyságát 5 millióval felülmúlja s hogy ezen két tárcza összege az utóbbi 12 év alatt 11 millióval növekedett, akként magyarázható, hogy a vármegye lakosságának gazdálkodása, a szenvedőleg vagyoni állapot szomorú terjedését mutatja. Csakhogy ezen szempontból a váltótárcza állása el nem bírálható, mert a váltókölcsönök növekedő összegének oka bizonynyal nem 404kizárólag az eladósodásban, hanem a kereskedelmi viszonyok fellendülésében is keresendő, mely fellendülés a váltóforgalom szükségszerü öregbedését vonja maga után.
Ellenben az a teher, mely a vármegye birtokos-osztályának ingatlanára nehezedik és mely az utóbbi 12 év alatt 5 milliónyi növekedést mutat, gazdaközönségünk vagyoni állapotát alkalmas kedvezőtlen színben feltüntetni.
Tényleg kedvezőtlen is, mert, ha tekintjük azon adatokat, melyek a vármegye területén levő ingatlanok megterheltetésére vonatkoznak s azon különbözetet, mely az uj teher bekebelezése és a régi terhek törlesztési összegei között fennáll, az 1883–1893. évek közötti évtized alatt e különbözet – amint az dr. Thuróczy Károlynak, Nyitravármegye közgazdasági és közművelődési viszonyairól szóló értekezésében látható, 10 milliónyi teherszaporulatot tesz ki, mely összeg mint uj adósság, a vármegye birtokososztályának ingatlanaira nehezedik.
Némi vigaszt meríthetünk azon tudatból, hogy míg Magyarországon a teherszaporulat ezen 10 év alatt fejenként 46 frtot, az e vármegyében csupán 27 frtot tesz, s hogy a terület-arány megterheltetése szempontjából is az ország átlagos viszonyainál kedvezőbben állunk; a mennyiben egy kilométerre Magyarországban 2487 frt, e vármegyében pedig csupán 1904 frt teherszaporulat jut.
ÉRSEKUJVÁRI TAKARÉKPÉNZTÁR.
Saját felvételünk.
Végül némi megnyugvást meríthetünk azon körülményből is, hogy az ingatlanokra nehezedő terhek szaporulatának egy része uj szerzemények vásárlásának közvetítésére is fordíttatik.
A megyei pénzintézeteknél feltüntetett jelzálog-terhek összege a tényleges állapotot nem mutatja, a mennyiben a jelzálog-kölcsönök jelentékeny részét, mint törlesztéses kölcsönöket, bécsi, budapesti és pozsonyi pénzintézetek folyósítják s azzal pénzintézeteink üzleti forgalma jelentékenyen károsodik. Eme körülmény kellő méltatását tanúsítják az érsekujvári, nyitrai takarékpénztárak s még nehány nagyrészt nyitrai pénzintézet, midőn a törlesztéses jelzálogkölcsönök folyósítását is üzletkörükbe vonják.
Csakhogy a rendelkezésre álló betétek és tartalékalapok összege, ezen kölcsönmód kiterjedt alkalmazásának az intézetek legtöbbjénél útját állják, a mennyiben ők maguk is 4–5% kamatláb mellett kénytelenek visszleszámítolási kölcsönöket felvenni s ekként a legelőnyösebb, vagyis alacsony kamatláb mellett hosszú időközre kötött törlesztéses kölcsönök nyujtására nem képesek.
