Szinészet 1870 előtt.
Szinészet 1870 előtt.
Magyar szinészet 1870. előtt alig létezett Nyitrán.
A turócz-szent-mártoni „Matica” hazaellenes működését az egész felvidék, tehát Nyitramegye és Nyitra városa is sajnosan érezte. Nyitrán is volt elég bajnoka és hirdetője a nagy szláv állam eszméinek. A tótság vezetői különféle czímek és ürügyek alatt nagy értekezleteket, gyűléseket tartottak, tót műkedvelői előadásokat rendeztek és tót költők műveit adták ki.
E kedvezőtlen nemzetiségi és társadalmi viszonyokhoz még nemzetgazdasági hátrányok is járultak. A kis ipar csak tengett, a legújabb időben föllendült nagy ipar (szesz-, czukorgyártás) még pólyáiban volt. Kereskedelemről alig szólhatunk. A vasút csak kis részét érintette a megyének. Magát Nyitra városát húsz évvel ezelőtt még viczinális sem kötötte össze a fővonallal; az utazónak Tornóczról vagy Tót-Megyerről kellett kocsin odamennie.
Mennyi viaskodás, kitartó hazafiság, munka, erély és áldozat kellett ahhoz, hogy ez elszomorító állapotok – a magyarság javára, – gyökeresen átalakuljanak! Mert hogy átalakultak, azt a húsz-harmincz év előtti viszonyoknak a mai állapottal való összehasonlítása mutatja.
Ily viszonyok közt az 1870-es évek előtt sem a megyében, sem Nyitra városában nem verhetett gyökeret a magyar szinészet. Ellenben gyakori vendég volt a német múzsa, mely még az állandó magyar szinház felállítása után is erősen küzdött az elvesztett poziczió visszahódításáért. Az állandó szinház létesítése előtt az „Arany Szarvas” emeletén volt elég tágas teremben a pozsonyi német szintársulat gyakran operetteket, sőt még operákat is adott elő – zongorakiséret mellett.
Szerencsére mindjárt az alkotmány helyreállítása után támadtak egyesek, akik idejében munkához fogtak, hogy a magyar nyelv és nemzeti műveltség, mind a társadalomban, mint az egész közéletben elfoglalja jogosan megillető helyét.
E kevesek közül való volt Tóth Vilmos is, ki a nyitrai társas-élet vezetője volt. Ő rendezte a nyitrai vidám társasösszejöveteleket, estélyeket, műkedvelői előadásokat; ő gyüjtötte maga köré s lelkesítette azokat a derék magyar ifjakat, akik később a vármegye neves és általánosan tisztelt vezérférfiaivá lettek.
Nyitravármegye közönsége is sietett áldozatkészségével a magyar kultúra védelmére.
