Kacsafogó.
Kacsafogó.
Végül még a kopcsányi vadkacsafogóról, mint Nyitravármegye nevezetességéről kell megemlékeznünk.
Egy csöndes, rétek által körülvett lapályon van egy négyszögletes, 120 méter oldalhoszszal bíró tó, melynek partjai fűzfákkal és náddal vannak körülvéve. A tó négy szögletében vannak félhold-alakú görbe, körűlbelül 60 m. hosszú csatornák, melyek fenéklapjai 5 m. szélesek, 1–1.5 m. mélyek 348s lassanként sekélyebbek és szűkebbek lesznek, úgy hogy végül csak 1/2 m. szélesek. A külső, azaz a part felé néző oldalak, meglehetős közelségben, ferdén felállított 2 m. magas és 3 m. hosszú nádfalakkal kulisszaalakúlag vannak körülvéve. A kulisszák mindegyike egy kis nyílással bír, mely nyílás a tó megtekintésére szolgál.
A csatornák a torkolattól fölfelé körülbelül 6 méternyire szabadok: innentől fogva át vannak faívekkel ernyőzve; az ívek a csatorna vége felé mindig alacsonyabbak, de sűrűbbek lesznek. Czéljuk egy 5 cm. csokornagyságú háló viselése. A hálókkal bevont ívek a csatornák végpontjáig folytatódnak. A csatorna végébe egy zsákalakú hálót tesznek, mely csúcsban végződik és fel is nyitható.
A tavon mindig van néhány csalogató kacsa, azaz olyan vadkacsák, melyek szárnytollainak végét lenyírták. Ezeket a csatornákban etetik, úgy hogy a hálón keresztül árpát hintenek a vízbe.
Az etetést a vadkacsák fogására használják föl, a mennyiben a csalogató kacsák a vadász füttyentésére azon csatorna felé úsznak, a melynél az vadászkutyájával áll, mire a szelid kacsákat a vadak követik. A rókaszínű kis kutya a vadász unszolására körülfutja a kulisszákat s ez által a kacsákat a fogó csatornába tereli. Ha a vadkacsák a szelíd kacsák után úszva, a háló alatt eléggé előre haladtak, a vadász visszafelé fut, minek láttára a vadkacsák megriasztva fölrepülnek és ellenkező irányban, azaz a fogócsatorna végébe, tehát a zsákalakú fogóhálóba érnek, a szelíd kacsák pedig, melyek már ismerik a csapdát, a tóra visszavonulnak. A fogócsatorna félholdalaku görbülése miatt a tavon maradt vadkacsák nem veszik észre társaik veszedelmét, miért is a vadász a fogást egy másik csatornánál ismételheti.
A kacsafogó már több mint száz éve áll fenn. 1784-ben alapították. Az utóbbi negyven év alatt azonban nagyon csökkent a fogott kacsák száma. Míg az 1850-es éveket megelőző években 10–15,000 kacsa is került csapdába egy-egy esztendőben, az utóbbi évtzedekben már csak pár ezerről, sőt százakról beszélhetünk. Még 1854-ben 12,036 darabot fogtak. 1896-ban csak 1797-et; 1895-ben meg csak éppen 386-ot. De volt ennél rosszabb esztendő is, mint például 1893-ban, mikor összesen csak 102 darabot fogtak. Az utóbbi félszázad legerősebb esztendei voltak a már említett 1854-en kívül: 1883–2707, 1882–2206, 1880–2535, 1860–2571, 1858–3826, 1855–6372 darabbal. 1848-ban, valamint 1884-től 1887-ig szünetelt a fogó.
Az adatok öszeállításánál az erdészetre vonatkozólag felhasználtatott Bedő Albert „A magyar állam erdőségeinek gazdasági s kereskedelmi leírása” czímű munkája, a vadászatra nézve br. Steiger Albert „Vadászati statisztikai adatok a Nyitravármegye vadállománybőségét feltüntető grafikus kimutatáshoz” czímű füzete.
