Vadnemek.
Vadnemek.
A fővad nem ősvadja a vármegye eme részének, hanem úgy honosították meg. A XVII-ik századig terjedő hiteles hagyományok szerint Nyitravármegyének a Vág folyótól keletre elterülő hegységeiben és erdőségeiben nem élt fővad. 1862-ben a gróf Forgách Károly tulajdonában levő ghymesi erdőség egy részét, mintegy 1600 kat. holdat facölöpökkel bekerítették s elhelyeztek benne különböző vidékeken vásárolt 6 agancsost és 16 346sutát. 1878. május 22-én a kerítést szétszedték és megközelítő számítás szerint 16 agancsost és 45 sutát szabadon bocsátottak. A 16 évig fennállt vadaskertben 303 darab fővad került teritékre.
MUFFLON.
Az említett három járásban többé-kevésbbé mindenhol előforduló mufflon exotikus vad, mely eredeti hazáján, Korzika és Szardinia szigeteken, a déli Appennineken és Görögország szigetein kívül Európában csak Ghymesen és a vele szomszédos pagonyokban él szabadon. Gróf Forgách Károly 1869–70-ben honosította meg. Eleinte a vadaskertben ápolta; 1883-ban pedig mintegy 100 darabot szabadon bocsátott. Számuk azóta a kemény tél daczára is úgy elszaporodott, hogy ma már körülbelül 500-ra tehető. Honosításuk óta 1896-ig 569 darabot ejtettek el a ghymesi uradalomban; ezek közt a legerősebb kos 40, a legerősebb juh 30 kilogrammot nyomott, a mi fényes eredmény. Nagyszerűen tenyészik a fővad a prasiczi pagonyban is, mely br. Stummer Ágost tavarnoki uradalmához tartozik s a hol azt néhány évvel a ghymesi telepítés után honosították meg.
A vágsellyei járásban a fővadra való vadászatnak kiválósága a túzok és a fácán, de az apró vadra is meglehetős jó vadászat van.
A szeniczi és pöstyéni járások hegységeiben a fővad már ősrégi időktől fogva tenyészik, de állománya mégis csekélyebb, mint Nyitrán és Tapolcsányban. Szeniczen ugyanis minden 800, Pöstyénben minden 600, Tapolcsányban már minden 500, Nyitrán már minden 300 holdra esik egy fővad lövetése.
A nyitra-zsámbokréti járás helyzete jóval roszszabb; ejtenek el ugyan itt is néhány darab fővadat, dámvadat, mufflont, de a járás tulajdonképeni állományát inkább a sörtevad képezi.
A vágujhelyi járásnak kevés jó földje van. A vadállományt károsítják az orvvadászok, kopanicsárok, a kik a hegyekben szanaszét kis kunyhókban laknak s az erdőkerülőket semmibe sem veszik, sőt néha egész hajtóvadászatot rendeznek, a mit az erdésznek be is jelentenek, hogy aznap be ne merje tenni a lábát a pagonyba.
A privigyei járás éghajlata már nagyon zord; apró vadja igen kevés, de a sörtevad és az őz állománya igen szép.
Őzben a vármegye gazdag. Ilyet Érsekujvár város kivételével minden járásban lőnek. 1894-ben az egész vármegyében 920 őzet lőttek. Átlag tehát minden 224 hold erdőre esik egy őz. Aránylag leggazdagabb őzállomány Szakolcza város pagonyában van, a hol minden 68 holdra esett egy lelőtt őz. A holicsi járásban 64, a galgócziban 95 holdra esett egy.
A sörtevadból átlag minden 600 holdra esik egy. Első helyen áll a pöstyéni járás, a hol minden 360 holdra egy lelőtt őz esett. Pedig azt is tekintetbe kell venni, hogy a sörtevad szabad préda s a megyében semmiféle ápolásban sem részesül. Ámde kár, hogy éppen e miatt a nagyobb vadkan egyre ritkább s a sörtevad-állomány pusztulásnak indul.
A kártékony vad természet szerint a vadban legdúsabb pagonyokban fordul elő legnagyobb mennyiségben.
