Kereskedelem.
Kereskedelem.
A kereskedelem fejlettsége sem a multban, sem a jelenben nem állott az iparral párhuzamban. Azt lehetne ugyanis feltételezni, hogy ama jelentékeny ipar, melyet Nyitravármegye egyes községeiben a lakosok százai gyakoroltak, szükségkép élénk kereskedelmi forgalomnak adott létet. Ez részben így is van, mennyiben már fentebb említettük, hogy számos nyitravármegyei iparczikk, különösen a posztó, kikészített bőr, kész öltöny, vászon, 395gyolcs, faáru stb. nemcsak az ország távolabbi részeiben, de külföldön is piaczot talált. Ámde ezen iparczikkek forgalmát, kivált a multban, nem annyira kereskedők, mint inkább maguk az iparosok közvetítették, kik vásárról-vásárra jártak árúikkal s mig otthon segédeik újabb ipari termékekkel gyarapították a készleteket, ők maguk az áruk piaczra juttatása útján tulajdonkép kereskedést üztek. Ez oka annak, hogy a nyitravármegyei ipartermékek piaczra juttatása érdekében e megyében erős kereskedő-osztály nem képződött, sőt az iparosok rossz szemmel nézték és megakadályozni törekedtek földesuraik és az előljáróságuk segélyével részben meg is akadályozták oly kereskedők letelepedését, kik ipari czikkek adásvételének közvetítésével szándékoztak foglalkozni.
Mindazáltal a mezőgazdasági termények forgalomba hozása itt is és annyival inkább elégséges foglalkozást nyujtott a kereskedőknek, mivel Nyitravármegye kereskedői a magyarországi nyerstermények exportját is közvetítették s nemcsak Magyarországot járták be egész Pestig, de a morvaországi piaczokat is folyvást látogatták. Gabona, gyapju, dohány, szarvasmarha, bor, gyümölcs, nyersbőr, só, pálinka képezték a kereskedelmi forgalom lényegesebb czikkeit, a nyitrai, érsekújvári, galgóczi, nagy-tapolcsányi, verbói mind heti, mind országos vásárok, melyeken külföldi kereskedők is sűrűn fordultak meg, igen látogatottak voltak s nemcsak Felső-Nyitra, de Trencsén, Turócz és Árva lakossága is nagyrészben itt szerezte be élelmi czikkeit. E vásárok régi nagy forgalma később, különösen azóta, mióta, a vasutak a forgalmat más irányba terelték, jelentékenyen csökkent ugyan, az érsekujvári ló- és szarvasmarha, valamint a nyitrai gabonavásárok azonban napjainkban is országos jelentőségüek.
RÉSZLETEK A NAGY-SURÁNYI CZUKORGYÁRBÓL.
Saját felvételünk.
Nyitravármegyében a multban a kereskedést csaknem kizárólag zsidók űzték. Igy látjuk az összeirásokból, hogy 1753-ban Verbón 26, Galgóczon 31, Privigyén 23 kereskedő volt, mind izraelita vallásu. A lakosság békés 396természetére vall azonban, hogy ezen kereskedők itt mindig békésen gyakorolhatták foglalkozásukat, semmiféle zaklatásnak nem voltak kitéve, sőt midőn Pozsonyban, 1848-ban kiütött a zsidóüldözés, onnét több kereskedő Nyitravármegyébe helyezte át üzletét. Megjegyzendő azonban, hogy Felső-Nyitra lakosságának vérében van a kereskedés; számos nyitrai lakos gyolcscsal, durva posztóval, faárukkal házalva járta be az országot, sőt a Balkán-államokba is elvetődvén egyesek, gyakran csak egy–két év mulva, nem ritkán tele erszénynyel tértek vissza otthonukba.
A mi a jelent illeti, Nyitravármegye területén csakis gabonával, lóval és marhával kereskednek s e tekintetben különösen a nyitra-városi, érsekújvári és galgóczi kereskedők az exportot is állandóan szolgálják.
