Vásárosok. Ipara XVIII. században.
390Vásárosok. Ipara XVIII. században.
Jellemző Nyitravármegye ipartörténetében különösen azon körülmény, hogy az egyes iparágak a megye egyes pontjain tömörültek, miből az tűnik ki, hogy ezen egyes helyeken nagy számban együttlakó, egynemű ipart űző kézművesek nem csupán a helyi szükségletet elégítették ki, hanem készítményeiket messze vidékek piaczaira szállították el. Tényleg a nyitrai iparosok, különösen a posztókészítők, távol fekvő vidékek vásárait keresték fel, megfordultak az Alföldön is, sőt a galicziai vásárokat is látogatták. Az iparágak egyes pontokon való konczentrálása tekintetében érdekes feljegyzéseket találunk Nyitravármegyére nézve, Szaller György „Földmérő és Vízépítő-Mester” 1796-ban „Magyarország földleirásának rövid foglalattya” czimen, Pozsonyban megjelent könyvében. E szerint Vittenczet posztókészítők és vargák lakják leginkább, Verbó nevezetes a sok szabókról, kik nagyrészét az országnak köpenyekkel és közöltözettel tartják. Privigyén a sarú- és posztókészítő tót lakosokról emlékezik dícsérőleg, míg Szobotist sok fazekasairól és késcsinálóiról volt nevezetes. Megemlékezik a Sasváron létezett karton-fabrikáról és a privigyei porczellán-fabrikáról is s ez utóbbit különösen dícséri.
Nyitramegye multbeli iparának feltüntetése kapcsán fel kell még említenünk a Német-Prónán űzött daróczszövést, Brezova virágzó bőrcserzőiparát, Ó-Tura, Hrussó, Lubina és Botfalu fafaragási iparát, melyek a jelenkorra is áthúzódtak s részint házi iparrá, részint gyáriparrá alakultak át.
