Horn Ede.
Horn Ede.
Horn Ede, szül. 1825. szept. 25-én Vág-Ujhelyen. 1841–44-ig a Pressburger Zeitung munkatársa volt. 1845-ben Pestre jött, bölcseleti tanulmányainak folytatása végett és itt a Pesti Hirlapban, a Pester Zeitungban, a Jelenkorban és más lapokban tevékeny hirlapirói munkásságot fejtett ki a zsidóemanczipáczió és a szabadelvü eszmék érdekében. Nem kevésbbé vonta magára a figyelmet mint főrabbi-helyettes, a pesti zsidó-templomban tartott német és magyar nyelvü imáival és szónoklataival, ami akkor merész újítás volt. A 48-as idők mozgalmai őt is a harcztérre szólították. Mint tábori izraelita pap résztvett több ütközetben. A kapituláczió után külföldre menekült és először Prágában, majd Lipcsében tartózkodott. Lipcséből egy Kossuth Lajosról írt munkája miatt ismét menekülnie kellett és sok vándorlás után végre 1855-ben Párisban telepedett le. Az olasz háborúk alkalmával röpiratokkal árasztotta el Francziaországot, Németországot és Belgiumot, hogy a magyarság érdekeinek és jogainak védelmére a külföldet megnyerje. 1865-ben alapította Párisban az Avenir National czímű nemzetgazdasági lapot, melyben merész czikkekben kelt síkra a munkás-osztály érdekei mellett.
HORN EDE.
Az orsz. képtárból.
1867-ben visszatért Magyarországba és 1869-ben a Jókai által alapított Neuer Freier Lloyd cz. német ellenzéki lapnak szerkesztője lett. 1870-ben Pozsony városa, 1872-ben Vág-Újhely, 1875-ben Budapest terézvárosi kerülete 288választotta meg országgyűlési képviselőjének. 1875-ben államtitkár lett a kereskedelmi miniszteriumban és mint ilyen halt meg ugyanezen év november 2-án.
Hirlapi czikkeinek, bölcseleti és nemzetgazdasági értekezéseinek, valamint a magyar nemzetiség érdekében közzétett röpiratainak száma igen nagy. Kimagasló érdemei vannak ezen kívül a hazai zsidóság magyarosítása körül is.
Munkái közül nevezetesebbek: Zur ungarisch-österreichischen Zentralisationsfrage (Leipzig 1850). Arthur Görgei (1850). Die Revolution und die Juden in Ungarn (1851). Ludwig Kosuth (II. kötet 1851). Ungarn im Vormärz (1851). Franz Rákóczy II. (1854).
Nemzetgazdasági és politikai-történeti művei közül nevezetesebbek: Creditwesen in Frankreich (1857). Annuaire international du credit public pour 1859. La crise cotonničre et textiles indigčnes (1867). La liberté des banques (Paris 1866). Salut au trosičme milliard (1866). L’čconomie politique avant les phisiocrates (1867). Az Institut által koronázott pályamű: Caisses syndicales stb.
A külföldi közvéleménynek a magyar érdekek számára való megszerzése czéljából írta a többek között a következő műveket: La Hongrie et L’Autriche de 1848 ŕ 1849. Paris, 1859. La Hongrie et la crise Européenne (1860). Liberté et nationalité (1860). La Hongrie en face de L’Autriche. Procés des Banquenotes hongroises stb.
Magyarországban megjelent művei közül Államháztartásunk rendezéséről (1874.), (németül is megjelent) stb.
