KÖZÚTAK NYITRAVÁRMEGYÉBEN. Irta dr. Thaly János
413KÖZÚTAK NYITRAVÁRMEGYÉBEN.
Irta dr. Thaly János
Irta dr. Thaly János
A közútak mai rendszere az 1890. évi I-ső törvényczikkben leli alapját. Az ezt megelőző állapot szerint a közútak nem voltak rendszeresen osztályozva, – kivéve az állami és országos útakat – melyeknek fenntartása az állampénztár, illetőleg a közmunkaalap terhére voltak utalva; míg az ezen két főcsoport alá nem tartozó közútak fenntartása annak a községnek kötelezettségéhez tartozott, melynek határába estek. De még az úgynevezett országos, – vagy megyei (a mostani törvényhatósági közútak) építése és fenntartása sem volt országosan egyöntetűen szervezve, hanem valamennyi vármegye az önmaga alkotta szabályrendelet-szabványai szerint intézkedett. Csakis a közmunka összeirása és kivetésének, valamint leszolgálásnak vezérelvei voltak az 1862. évi országos közmunka-rendtartásban megállapítva, mig a végrehajtás tekintetében a vármegyei szabályrendeletek voltak irányadók.
Idő folytán számos törvényhatóság arra a meggyőződésre jutott, hogy az állami és országos vagy vármegyei utakon kivül több oly közút van még, melynek nagyobb mértékü használata megköveteli annak kiépítését, sőt lassanként megérlelődött annak a jogos kivánságnak elismerése is, hogy a községekből vezető útak közül legalább azok, melyeken a lakosok termesztményeiket piaczra viszik, az év minden szakában járhatók legyenek, s mint ilyenek csatlakozhassanak az állami vagy törvényhatósági utakhoz.
Az ilynemű közútak összesége azután „viczinális” vagy „községi közlekedési közutak” elnevezés alatt számos vármegyében azok egész területére megállapíttatván, szabályrendeletileg az országos közmunka arányában rendszeresíttetett az építésükre és fenntartásukra szükséges községi közmunka, és szabályoztatott annak összeirása, részleges megváltás és leszolgálása.
Ily módon megvolt ugyan annak a lehetősége, hogy megteremtessék a közlekedés összes igényeit kielégítő hálózat, de mivel kötelező törvény nem intézkedett róla, sok törvényhatóságban alig történt valami a fejlesztés érdekében.
Egyrészt ez a körülmény, de kiválóképen a közmunkarendszernek, a jobbágyság ezen utolsó elavult intézményének, az egyenlő teherviselés elvére alapított intézménynyel való helyettesítésének szükségessége érlelte meg az 1890. évi I. t. cz. létrejöttét.
Az 1890. évi I. t.-cz. egyik legsikerültebb intézkedése a közútak osztályozása állami, törvényhatósági, községi közlekedési és községi közútak csoportjaiba. Megállapítja továbbá a közutak közigazgatását és meghatározza azokat a módokat, hogy mikép legyenek födözve az illető csoportokba osztott közútak fenntartásának kiadásai.
Legfontosabb intézkedése e tekintetben az útadó megállapítása, mert csak ezáltal juthattak oly vármegyék is, melyekben útépítő anyagok nem fordulnak elő, abba a kedvező helyzetbe, hogy a közútaikat kiépíthessék.
Nyitravármegyében következőleg alkották meg a csoportokat:
A) ÁLLAMI KÖZÚTAK.
B) TÖRVÉNYHATÓSÁGI KÖZÚTAK.
C) VASÚTÁLLOMÁSI KÖZÚTAK.
D) KÖZSÉGI KÖZLEKEDÉSI KÖZÚTAK.
E) KÖZSÉGI (KÖZDÜLŐ) KÖZÚTAK.
