Nyitra-Pereszlény.
Nyitra-Pereszlény.
Nyitra-Pereszlény, a Nyitra jobb partján, 1037 tót, német és kevés magyar lakossal, kik túlnyomóan r. kath. vallásuak. Az izraeliták száma 124. Postája van, táviró- és vasúti állomása Szomorfalu. Ősrégi község, mely minden valószinüség szerint már a honfoglalás korában fennállott. Hajdani neve Preszterán volt. IV. Béla alatt a tatárok pusztitották. Ez időből maradtak fenn a községben az u. n. „Loch”-ok, melyek a lakosságnak menhelyül szolgáltak. A kutak ugyanis a falu hosszában, egyenes irányban vannak ásva. Ezekkel párhuzamosan a föld alatt nagy üregek: „Loch”-ok vannak, melyek a kutakkal összeköttetésben állanak. Egy ilyen „Loch”, mely a falu északi végétől dél felé húzódik, még most is látható. Hosszasága 83200 méter. Kath. temploma a XIV. században épült és 1736-ban nagyobbittatott meg. Kegyura az esztergomi főkáptalan. A plébánián értékes ötvösműveket őriznek, u. m. egy 1632-ből származó ciboriumot, melyet 1682. május hó 15-én a törökök elraboltak, de 1683-ban Budavár visszafoglalása alkalmával Hoenich Gotfried ezredes birtokába jutott, aki azt 1692-ben a pereszlényi templomnak visszaadta; továbbá egy 1689-ből eredő ezüst kelyhet, valódi magyar ötvösmunka, a nagyszombati papnevelő-intézet ajándéka, – egy 1707-ből származó, értékes selyemhimzéssel készitett oltárteritőt, mely a Batthyány-család ajándéka és egy 1746-ban Kiss János egri nagyprépost által ajándékozott értékes brokát misemondó ruhát. 1682-ben egy portyázó török csapat a községbe rontott, a templomban, a szószéken levő Polacsek Jeromos ferenczrendi szerzetest megsebesitette és onnan lehurczolva, a templom előtt lefejezte. Ocskay László kurucz vezér dandára a helység keleti részén levő réten adta meg magát gróf Pálffy Károly császári tábornoknak 1708. aug. 29-én. A község északról délnek egy kilométernyi hosszuságra nyúlik el. Régebben mezőváros volt. A községházán ma is őrzik az erről bizonyságot tevő okiratokat. Szabadalmi levele 1646. márczius 19-én kelt. Több fontos, XVII. századbeli okirat és a községnek 1668-ból származó „Haec est veritas oppidi Pereszlény” feliratu pecsétnyomója bizonyitják egykori nagyságát. A községet 1823-ban sáskajárás sújtotta. 1825-ben, 1835-ben, de az utolsó évtizedekben is többször, majdnem teljesen leégett. 1280-ban a Ludányiak birtoka volt.
