A hegyvidék.
A hegyvidék.
A Tribecs, Ivánbércz, a Kis-Magura, a facskói hegység, nemkülönben a Vág- és Morvafolyó között elterülő Fehér- és Kis-Kárpátok csoportjához tartozó hegység csúcsai az északnyugati Kárpátok vagy a Fátra növényzetének elemeit táplálják, de mint alacsonyabb termőhelyen, a havasi flóra mindenesetre fogyatékosabb. A hegy oldalain némi eltéréssel inkább az a növény van, amely a hazának más helyein is ily magasságban terem. Ezekben a hegységekben, a hallatlan erdőpusztítások ellenére, még őserdő jellemét hirdető bükkösre vagy fenyvesre bukkanunk. A régi tölgyes a völgy partjait alkotó előhegyeket meg a dombos vidékeket foglalta el. E területeken azonban a magyarföldi növényzetnek nemcsak egy érdekes tagja esett áldozatáúl a terjeszkedő kultúrának, mely minden mívelhető területet szolgálatába ejt, vagy pedig a hallatlan módon űzött cserhántásnak. Megemlítendőnek tartjuk, hogy a tőkés-ujfalusi katlanban, de csakis itt, még magas, 50 éves tölgyön is a fejrevágást (Kopfwirtschaft) alkalmazzák, tehát a tölgyet, akár mint a fűzfát, úgy kezelik.
Legnevezetesebb pontja a Nyugati-Fátra flórájának a Gajdel község határában levő, kimondhatatlan szépségű Réva-hegy, ennek erdőszélein és nagykiterjedésű havasaljai rétjein, továbbá az Ivánbércz (Inovecz) hegységben, az Iharos (Javorina) hegyi rétjein, ama hegységnek podhrágyi mészszikláin lehetők a legkiválóbb havasi növények. Az Ivánbércz-hegységnek temetvényi mészszikláin a Draba lasiocarpa, az Onosma, az Ophrys arachnites máris a magyarföldi flóra szülöttje, a Thalictrum foetidum szigetszerűen nő itt. E flóraterület legremekebbjei és a legdúsabb mennyisége a Nyitra város környékén elterülő dombokon, pl. a Mária-hegyen, a Martoni-, az Urbán- és a Zobor-hegyen találhatók.
