A magas erdő fái.
A magas erdő fái.
Az erdő fái a következők:
A Pinus silvestris, erdei fenyő, répa-fenyő v. búrfa. – Abies alba v. pectinata, fehércsíkú v. gyantás-fenyő, A. Picea, v. excelsa, jegenye fenyő. – Larix Europaea, rozmaringfenyő. – Juniperus communis, boróka. – Taxus baccata, tiszafa. – Betula pendula, nyirfa. – Alnus glutinosa, enyves égerfa, A. incania, fehér égerfa. – Corylus avellana, mogyorófa. – Quercus sessiliflora, muzsdaly-tölgy. Qu. pedunculata, mocsár-tölgy v. kocsányos tölgy, Qu. pubescens, pelyhes tölgy, Qu. Austriaca,* cserfa – Fagus silvatica, bükkfa. – Ulmus campestris, U. effusa, szilfa. – Humulus Lupulus, a komló. – többféle fűz: Salix fragilis, S. alba, S. amygdalina, S. viminalis, S. cinerea, S. caprea, a nyárfa (Populus alba, P. tremula, P. nigra), a Lonicera Caprifolium, L. Xylosteum, a bangitafa (Viburnum Lantana), kányafa (V. opulus), bodzafa (Sambucus nigra), piros bodzafa, (S. racemosa), fagyal (Ligustrum vulgare), kőrisfa (Fraxinus excelsior), somfa (Cornus mas), vörösgyűrű (C. sanguinea), egres (Ribes Grossulariae), ribizke (R. rubrum, R. nigrum), iszalag (Clematis Vitalba), sóskabokor (Berberis vulgaris), a nagyobb- és kisebblevelű hársfa (Tilia platyphyllos, T. cordata), juhar-fajok (Acer pseudoplatanus, A. campestre, A. Tataricum), a hólyagmogyoró v. szerencsedió (Staphylea pinnata), kecskerágó (Evonymus Europaeus, E. verrucosus, E. latifolius), varjútövis (Rhamnus cathartica, Rh. saxatilis), kutyafa v. ebsefa (Rh. Frangula), vadkörtefa (Pyrus communis), vadalmafa (Pyrus Malus), berkenyefajok (Sorbus aucuparia, S. domestica, S. Aria), a barkóczafa (S. torminalis), a madárbirs (Cotoneaster integerrima, C. tomentosa), galagonya (Crataegus Oxyacantha, Cr. nigra), tehát itt is elegendő számu almaféle bokor, mint a Fátrában. – vadrózsák (Rosa canina, R. rubiginosa, R. tomentosa, R. silvestris). – a málna (Rubus Idaeus), sokféle szeder (Rubus candicans, Ru. caesius), gyöngyvessző (Spiraea salicifolia, Sp. crenata), kökény (Prunus spinosa), cseresznye (Pr. avium), májusfa vagy fürtös meggy (Pr. Padus), nyúlzanót (Sarothamnus vulgaris), aranyzápor (Cytisus Laburnum), dudafürt (Colutea arborescens).
Dr. Kállay közleményéből (Term. Tud. Közlöny 1890. 106.) lehet következtetni, hogy Elefánt környékén a Quercus hiemalis, vagyis hosszúkocsános mocsártölgy is terem.
