Hegységek és völgyek.
Hegységek és völgyek.
A hegyoldalak nagyobbrészt meredek lejtésűek, éles, keskeny völgyeket határolnak, melyeken számos csermely és patak vág barázdát.
A Slezajna-hegység, mint a Kis-Magura folytatása, Valaszka-Bela fölött emelkedik és éjszak, majd délnyugot felé vonulva, mindinkább kisebbedő ormokat képezve, Návojócznál a trencsénmegyei Baán körüli dombvidékre megy át. Ezen hegységnek délnyugot felé vonuló részét Rudnóig Szuchi-hegységnek és Rudnótól Návojóczig Rokos-hegységnek is nevezik. A hegység keleti oldala, különösen a Rudnóvölgy felé, általában igen meredek. Legmagasabb csúcsa a Valaszka-Belától délnyugot felé fekvő Cserni vrch (998 m.), ezután pedig az ugyancsak Valaszka-Belától éjszakra fekvő Hruba Slezajna (925 m.). Kiválóbb csúcsai még a Lomnicza mellett levő Okruhli vrch (922 m.) és a Lomniczki vrch (808 m.), továbbá a Viszoki Rokos (954) Szomorfalu mellett. Ezentúl a hegyképződés mindinkább törpül, délnyugot felé menve, legmagasabb orom a Szucsán mellett fekvő Dubini (616), míg Návojócznál a 255 m. magas Lany, a hegységből a dombozatba való átmenetet képezi.
Több kisebb csermelyen kívül, ebben a hegységben ered a Rudnanka és a Bisztrica, melyeknek vize a Belankával egyesülve, a Nyitra-folyót táplálja.
A Slezajna-hegység szűk völgyeiben sűrűn elszórva feküsznek Valaszka Bela irtványai; a községek egészen magas hegyvidéki helységek jellegét tüntetik föl faházaiknak rendetlenül, nagy térközökben következő csoportjaikkal. A többi községek közül csupán Rudnó, Lehota, Szucsány és Felső-Vesztenic vannak a völgy talpa helyett a hegyoldalakra építve.
A Slezajna-hegység mintegy 35 kilométer hosszúságban és 7–15 kilométer szélességben húzódik át a vármegye területén.
Valaszka-Belától keletre fekszik a Magura-hegység, melynek nyúlványa, elválasztván a veszteniczi völgyet Barsmegyétől, a barsmegyei Simonynál megy át a Nyitra völgyébe. Kelet felől a 958 m. magas Csicsman képezi az átmenetet a Magurából a Facsko-hegységbe.
A Magura-hegység képezi az elválasztó vonalat a Nyitra völgye és a rudnói völgy között. Szűk és zord völgyei a megélhetésnek vajmi kevés forrását nyujthatják az ott megtelepült lakóknak. A 921 m. magas stibini, a 916 m. Koncsin és 916 m magas Temeska skala-hegyek képezte keskeny 3és magas fekvésű völgyekben Csávoj és Temes községek rejtőznek, a tőlük keletre fekvő 1042 m. magas Magura ormának védelme alatt.
Dél felé, a hol már alacsonyabbra sülyed a hegység, magassága 800–900 méterről gyorsan fogy 300–400 méterig, Felső- és Alsó-Sutócz és Koczur községek feküsznek, míg nyugoti oldalának kifutói között Nevidzén, Szecs, Dlzsin, Racsic, Dvornik és Szkacsán; a keleti oldalon pedig: Poruba, Kanyánka, Dubnicza, a vas- és melegfürdőjéről nevezetes Bajmócz, Bajmócz-Apáti, Felső- és Alsó-Lelócz sorakoznak egymáshoz nagyon közel, alig 1–2 kilométer távolságban. A Kis-Magura-hegység éjszaki részének erdősége tűlevelűekből áll; dél felé azonban mindinkább benyomul a lombos fa a fenyők közé, végre egészen a lomb lesz uralkodóvá. A hegység déli oldalán fakad a bajmóczi hévvíz. Több névtelen csermelyen kívül a nyugoti oldalon a Nevidzanka, a keletin pedig a Trebianszka-patak fakad s az előbbi a Belankába, az utóbbi pedig a Nyitra-folyóba ömlik.
A ZOBORHEGYE NYITRA FELŐL.
Saját felvételünk.
Hogy ezen hegység déli nyúlványa egyes ormait, a magasság fokozatos csökkenésének feltüntetése szempontjából is, figyelmen kívül ne hagyjuk, felemlítendőnek tartjuk a Drjenov vrch (616 m.) és Vasta (496 m.) ormokat.
Nyitravármegye legmagasabb pontjai azonban a Kis-Magurától keletre fekvő és egész Majzel vidékéig terjedő Facskó-hegységben találhatók, mely egyúttal Trencsén- és Turóczmegyék határvonala is. Legmagasabb emelkedése az 1353 m. magas Nasenstein, melyet tévesen Klaknak is neveznek, Nyitra és Trencsén, az 1205 m. magas Revan-csúcs pedig, mely alatt a Nyitra forrása fakad, Trencsén-, Turócz- és Nyitramegyék között.
A Revantól délnyugatra fekvő Gerstberg (1075 m.), az ettől délre eső Nikelskopf (978 m.), a Csicsman mellett elterülő Fitzelsiegel (851) és az ettől közvetlenül délre eső Standreifen (701) sok más megközelítő magasságú hegycsúcsokkal együtt, e hegységnek jelentékeny voltát bizonyítják.
Az e hegység aljában letelepült Chvojnica környékén még most is használt elnevezések, kétségtelen, bár kezdetleges bányaművelés és aranymosás nyomaira utalnak. Ilyen hegyrészek a: Pfaffenstollen, Fundstollen stb. Valaha tehát e hegyekben nemes érczet bányásztak; ma azonban e bányák el vannak hagyva.
4Ez a hegység különben része a nagy Fátra-hegylánczolatnak; a Nyitra völgye felé hosszú, keskeny völgyek nyílnak belőle, melyek mindegyikében egy-egy patak vezeti le a lejtőkön összegyűlt csapadékot. A völgyek torkolatánál Gajdel, Tuzsina, Czach és Poruba községek állanak, melyek mindegyike házsoraival a környező hegység emelkedettebb részeibe is felnyúlik.
A hegységnek, mely majdnem kizárólag fenyővel van benőve, növényzete határozottan havasalji.
Ugyancsak a Fátra-hegység folytatását képezi a Facskó-hegységtől kelet és délkelet felé vonuló Zsjár-hegység, mely Nyitravármegyét Turócztól, részben Barsmegyétől választja el és a handlovai völgyben végződik. Legkimagaslóbb orma a Turócz- és Nyitramegyék között határpontot képező Wagenhals (915 m.), mely után a délfelé vonuló hegyláncznak már jelentékenyen kisebb ormai következnek, u. m. Német-Prónától keletre a Visegrád, (829 m.); Kis-Prónától keletre a Zsjár (602 m.) és a Brezántól keletre fekvő Nemcova (862 m.).
A Zsjár és Facskó-hegység közötti határvonal gyanánt felvehető az a helyes kivitelű és tájszépségekben is bővelkedő útvonal, mely Gajdel nyitramegyei határszéli falut a turóczmegyei Znióváraljával köti össze s melynek legmagasabb pontja 621 méternyire fekszik a tenger színe felett.
Ezen hegység völgyei sekélyek, a földművelők termelési kísérleteikkel a hegyek közé mélyen behatolnak, a minthogy Majzel és különösen Kis-Csaucsa falvak, daczára a hegyek között levő fekvésüknek, a földművelésre és legeltetésre alkalmas területekkel rendelkeznek.
A Nyitra-patak Gajdeltől kezdődőleg egész Privigyéig e hegység nyugati lejtőjének tövében folyik, s völgyében a már említett Gajdelt és Német-Prónát, továbbá Szolka, Kis-Próna, Pollusz, Nedozser, Brezán, Lazán, Neczpál falukat és Privigye mezővárost találjuk.
A Nyitra völgye a zordabb hegyvidék daczára is elég termékeny; ellenben mostohább helyzetben vannak a handlovai, vagy amint e vidék lakói nevezni szeretik: csaucsai völgyben fekvő Nagy-Csaucsa, Lipnik, Brusznó, Chrenócz, Jalovecz, Rásztocsnó és Handlova községek. Ez utóbb nevezett két község között elterülő hegygerincz, a Nyitra és Garam völgye között a vízválasztót képezi.
A handlovai völgytől délnyugat felé vonul a Nyitramegye keleti határát képező és e megyét Barstól elválasztó Klak (Ptácsnik) hegység, melynek legmagasabb orma, az 1346 m. magas Ptácsnik, nem tartozik ugyan e vármegye területéhez, de a többi, legalább délnyugati lejtőjükkel ide dűlő magaslatai, méltón sorolhatók a Facskó-hegység csúcsai mellé. Igy a handlovától keletre fekvő Hoher Berg (962 m.) és Pfaffen-Berg (811 m.), a Czigel mellett levő Strittweisen (848 m.) és Donnerstein (970 m.), a Kis-Lehotát környező: Tlsti dil (992 m.) és Weissestein (1133 m.), végül pedig a Podhrágynál látható Buchlova (1039 m.) és Visoki Vrch (919 m.), jelentékeny magasságukkal, e hegységnek a vármegyéhez tartozó részét is, eléggé zord alakban mutatják be ugyan, de másrészt, amint azt a Handlován művelés alatt álló bányák kőszénanyaga mutatja, méhükben még kiaknázásra váró gazdagságot rejtenek.
E hegység zord alakzata daczára, Morovnó, Hradecz, Kis- és Nagy-Lehotka, Szebedrázs, Czigel, Kis- és Nagy-Lehota községek lakói, többé-kevésbbé mélyen a hegyek között ütöttek tanyát és a meglehetős silány földműveléssel, valamint az erdei legelőn folytatott marhatenyésztéssel tartják fenn magukat.
5A Klak-hegység, a Majthényi-család ősi fészkét képező, de immár romban heverő Kesselőkő vár alján elterülő hasonnevű, de Podhrágy néven ismertebb községnél, Nyitravármegye területét elhagyja, a nagy-ugróczi völgynél e néven szereplő alakzatát befejezve, a nevezett völgyön túl, a Tribecs-hegységbe megy át, mely Bars- és Nyitramegyék keleti határán, a Zsitva völgyébe elnyúló dombozatban végződik.
A barsmegyei Brogyán községtől délkeletre fekvő Kolos, Kolos-Hradistye és Jeskófalu, nyitramegyei községek, mélyen benn feküsznek az e hegységhez tartozó, különben nem magas Ostry vrch (474 m.) és Mihalov vrch (541 m.) között, míg a tovább délnek vonuló Tribecs-hegység ormai mindinkább növekedve, a 829 m. magas Nagy-Tribecs-ben érik el legmagasabb pontjukat.
A NYITRA VÖLGYE NYITRÁNÁL.
Saját felvételünk.
A nagy Tribecs délkeleti lejtője Barsvármegye területéhez tartozik, míg az éjszaknyugati lejtő, kevés előhegygyel, a Nyitra völgyébe tekint. Ez a hegység most délfelé vonulva a Lisec (526 m.) nevű hegynyujtvány bocsátja ki, mely, mint a vármegyének határa, hirtelen alacsony dombozatokba megy át, melyek lejebb Bars vármegyében, a zsitvavölgyi rónákban vesznek el.
Egy másik nyujtványa a Tribecsnek Ghymes-Kosztolán és Ghymes közé nyomulva, az 504 méter magas várhegyben csúcsosodik ki, melyen a ghymesi vár romjait láthatjuk.
A Tribecs-hegységnek egy főága azonban nyugot felé tartva, egyes mélyebb bevágásokat és a Zsibricza (618 m.), Nagy-Harang (508 m.) nevű kúpokat képezve, az 587 méter magas, a magyarok bejövetelével kapcsolatba hozott nevezetességű Zobor nevű csúcsban leli utolsó kimagasló pontját, hogy ezután mindinkább kisebbedve, a Nyitra várostól éjszaknak fekvő Darázs községnél, hirtelen eséssel a Nyitra-völgy lapályában végződjék.
Ezen hegycsoport mélyéből fakad valószinüleg a kisbéliczi földes hévvíz, 6úgyszintén az e hegység előhegyét képező Pelis tövénél fekvő Pográny községben felbukkanó sós-földes víz is.
A Zobor déli lejtőjétől dél felé vonuló róna, egyes, az imént leírt hegynyujtványok folytatásaként tekintendő domblánczolatok által, hosszanti irányban meg van szükitve. A domblánczolatok mindinkább csökkenvén, Komjáton alul már elenyésznek s innen Érsekujvárig a vármegye földje rónaság.
Visszatérve a vármegye éjszaki határára s a baáni öbölnél elvesző Rokos-hegység folytatásaképen, mint a vármegyét Trencsénmegyétől elválasztó határvonalat, a trencsénmegyei Inovecz-hegység folytatását képező hegycsoportozatot leljük, mely a baáni öböltől a Vág folyóig, mint határvonal, egyúttal válaszfalat emel a Vág és Nyitra folyók völgyei között és a Galgócz melletti Gábor nevű dombozatban végződik, mely mint dombláncz, Galgócz mellett elvonulva, a Vág völgyének utolsó ékességét, a galgóczi várat hordja magán.
E hegységnek nyugoti, a Vág felé tekintő lejtője, kisebb kiterjedésű öblösödéseket számba nem véve, kevés előhegygyel végződik a vágvölgyi síkságban; mig a keleti, a Nyitra-völgye felé tekintő lejtő, számos előhegyeket és nyujtványokat képezve, hosszú és messzeterjedő völgyek alakulását idézi elő. Ilyenek különösen a sissói és a prasiczi völgy, mig ormai, mint: a Felső-Lom (807 m.), Alsó-Lom (713), Ivanovi Kop (817 m.), Ptácsivrsek (973 m.), Ostry vrch (857 m.), Panska Javorina (943 m.), Prielacina vrch (817), Besovec (741 m.) a Bercsényi tulajdonában volt Temetvényi vár romjait viselő hasonnevü hegy (677 m.) és a Marhat (749 m.) – jelentékeny magasságukkal tünnek ki, úgy hogy csak ez utóbbi hegyen alúl csökken az ormok magassága, a mennyiben a Holi vrch 433 m., a Lomec pedig csupán 421 méter magasságot ér el és, amint jeleztük, az e hegység végét képező Gábor már csak 275 méter magas.
Az e hegység mindkét lejtője alján elterülő völgysíkok termékeny talaja, a hegység faállományának könnyen értékesíthető volta és ebből kifolyólag a népesedés sürüsége, érthetővé teszik, hogy e hegységnek mélyen benn fekvő kis völgyei is több kisebb falu megtelepülésére adtak módot. Ilyenek a nyitrai oldalon a Zlatnik, Závoda, Zahrada, Podhrágy, – a vágvölgyi oldalon pedig: Ó-Lehota, Új-Lehota, Nagy-Modró, Hubina és Hrádist.
E hegység, különösen nyitravölgyi lejtőiből fakadó számos pataknak a völgyekbe rohanó árja, közrehat e völgyek termékenységének művelésére hordalékiszapjával, mig a hegyeknek eddig fel nem ismert mélységeiből fakadó hévvizek, mint első sorban a világhírű pöstyéni hévviz és az alkatrészeire nézve hasonlónak jelezhető bankai, kaplati, ujlehotai, – a vágfelőli oldalon, nemkülönben az elecskei, onori, radosnai, szolcsánkai, rédeki, sissói, tvrdomeszticzi érczforrások, egy eddig csak sejtett, de kiaknázhatlanul heverő közkincset képeznek.
Tovább menve az éjszaki határon nyugot felé, a határképző hegységet a Vág folyó által megszakítva látjuk, ennek jobb partján azonban ismét egy hatalmas hegycsoportozatot találunk, mely mint Javorina hegység, Nyitravármegyét Morvaországtól választja el és e megye területén a Szakolcza melletti viruló szőlőművelés talaját képező dombozatokban végződik. Délnyugot felé azonban a Fehér-, majd a Kis-Kárpátokban folytatódik és ez utóbbiakkal hagyja el a megye területét, egyrészt Jabloniczánál, másrészt pedig Jókőnél Pozsonymegyébe csapva át.
Ezen csinos völgyekkel keresztezett hegycsoportozatban foglal helyet 7a miavai járás és a szeniczi, vágújhelyi és pöstyéni járásoknak egy része. A hegységnek a vármegyéhez tartozó része, csak igen közepes magasságú ormokban emelkedik ki, a Polana 580 m., a Bradlo 544 m., a Jasvini 549 m. magasságot érnek el, és maguk a régi jó idők maradványát képező várromok, mint Berencs, Korlátkő, Jókő és a szomorú hirnevü Csejte, 400–500 méter között váltakozó magasságú hegycsúcsokon épültek.
Eme hegycsoportozat lakóinak földmívelési törekvései a lankásabb hegyoldalak erdeit kiirtották s magát a talajt alkalmassá tették a földművelésre.
Ily úton keletkeztek azon nagyszámú irtványok, az úgynevezett kopaniczák, melyeknek lakói egyes anyaközségekhez tartoznak ugyan, de némelyik tőlük több órányira fekszik, és egyesek nagyobb számu lakossággal birván, külön iskolákat is tartanak fenn, s igy önálló községek jellegét viselik.
PODHRÁGY VÁRA.
Saját felvételünk.
A Javorina hegység délnyugati folytatását képező Fehér-Kárpátok, a Morva és Vágvölgyek között válaszfalat is képeznek.
Ily kiterjedt hegycsoport számos völgyei közül csupán azokat tartjuk felemlítendőknek, melyek kiterjedésük és közlekedést közvetitő voltuk émiatt jelentőséggel bírnak.
Ilyenek a Vágujhelytől kezdődő óturai völgy, amely a miavai völgyben leli végét. A több kisebb völgy egyesüléséből keletkező Miava-völgy, mely a szeniczi járás felé nyílik. A brezovai völgy Verbónál kezdődik s nyugatnak haladva, Hradistnál lép a szeniczi járás síkjaiba; végül pedig a chvojniczai völgy, mely keletről nyugatra vonúl, a morva (Janicza) hegységből ered s Oreszkónál végződik. Úgy ezen, valamint a miavai és brezovai völgyek is a velük egynevü patakok ágyai.
