Nyitrai hegység.
Nyitrai hegység.
Azon hatalmas, északkelet-délnyugati irányban elterülő gránit-tömeg, mely a Tribecs magvát alkotja, délnyugati húzódásában mindinkább megkeskenyedik és Felső-Elefánt és Ghymes között hirtelen megszakad; ezentúl a vörös homokkő és liasz-mészkő takarja el szemünk elől. Gerencsér fölött azonban még egyszer előtünik.
A csitár-nyitrai országút jelzi ezen végső gránit-előbukkanás keleti határát. Mintegy kilométer-szélességben húzódik ez a gránit-sáv Csitártól Szent-Mártonig (Zobori szőlőkert), hol a Nyitra kanyarodása előtt hirtelen véget ér. Túl a folyó völgyén, a könyöki országút kereszteződésén van még egy kicsiny gránit-tömzs a termékeny lősz-területen, jelezve a geologus előtt, hogy valaha a Tribecs–Zobor hegyháta a Nyitrán túl megszakíttatlanul húzódott a Klokocsina 234 méteres dombjára, de a geologiai idők évekkel ki nem fejezhető folyamában a hatalmas folyó áttörte e vonulatot, lenyeste a Zobor hegy csücskét.
Gerencsértől menve a Zoborra, grániton, gnájszon, vörös homokkövön át jutunk fel a hirneves csúcs (587 m.) liasz-korú krinoida mészkövére. Északnyugatra tekintő lejtőjét szintén ezen mészkő alkotja, csupán Szalakuztól nyugatra az országút mellett találunk ismét gnájszot és vörös homokkövet, áttörve egykori hőforrások mésztufájával.
Nyitra város maga az u. n. kösszeni rétegeken áll. A várostól délnyugatra azonfelül gnájsz, délkeletre, illetőleg délre, Felső-Köröskény fölött liasz és fiatalabb jura-korú mészkövek találhatók. A Könyöktől Felső-Köröskényig húzott vonal jelzi azon határt, a meddig a Tribecs–Zobor vonulat végső kiágazásait követhetjük. Ezen túl kezdődik azon termékeny talaj, mely a Kis Magyar Alföld virágzó községeit oly kitünő gabonával táplálja, s melyet a geologus, mint a legfiatalabb képződményt, diluviumbeli lősznek, illetőleg alluviumbeli folyóhordaléknak nevez.
A ZOBORI KŐBÁNYA.
(zárókép) Papp Károly felvétele.
