Nemzetiség.
172Nemzetiség.
A lakosságnak majdnem háromnegyed része tót, (72.83%), vagyis az összes lakosságból 288.811. Magyar van 69,498, német 37,908; a többi apró töredékre oszlik. 1880 óta a tót lakosság 15,462 lélekkel szaporodott. Akkor 73.91%-át tette az összes lakosságnak, melyhez viszonyítva 1890-ig 1.08%-kal csökkent. A magyarok ellenben 13,114 fővel szaporodtak, arányszámuk 15.24%-ról 17.53-ra emelkedett. A németek nemcsak relative, de abszolute véve is fogytak; számuk 2015 fővel apadt. Ez jórészt a magyarság gyarapodására szolgálhatott (noha a nagy tót zöm is olvasztja a kisebb német szigeteket), mert Nyitravármegyében a németség sokkal nagyobb hajlandóságot tanúsít a magyar nyelv megtanulására, mint a tót. A tót terjeszkedéssel szemben a magyarságnak még a maga fenntartásának érdekében is kell harczot vívnia, mely harczban sokáig egymagára volt hagyva, csakis a legujabb időben állt segítségére az állami törvény és a társadalmi mozgalom, mely a kisdedóvók felállítása, a magyar nyelvnek az elemi iskolában való kötelező oktatásával legalább megakaszthatta az eltótosodást ott, a hol a magyar faj már feloszlásnak indult. Nyitravármegyében ugyanazt a körülményt találjuk, mint Abauj-Tornavármegyében. A török háborúk, szabadságharczok, pestis és egyéb csapások által sok falu népe pusztult ki. Ezek helyére német és tót népet telepítettek. A tótoknak csak le kellett szállaniok a hegységből, hogy eláraszszák a termékenyebb helyeket. Tömegükkel, midőn a magyar nyelv ápolásával még nemcsak hogy nem törődtek, de annak fejlődését gátolták is, elnyelték a gyönge magyar maradékokat. Az újabb térfoglalás nagy munkával jár; ámde nem találván sokáig kellő támogatásra az egyházi hatóságban, egész 1890-ig, szemben a szomszéd Barsmegyével csekély eredményt mutathatott föl. A mig a nyitramegyei németek közt a legutóbbi népszámláláskor 19.40% tudott már magyarul, a tótok közül csupán csak 5.74%, holott Barsban 10.47% beszélt magyarul. A magyarosodás azonban erős góczpontot talál a két nagyobb városban, Nyitrában és Érsekujvárban, a hol a beszivárgó idegen elem önkéntelenül lesz magyarrá.
A legutóbb megállapított számlálási adatok még nem illusztrálják ezt oly határozottan, mint a köztapasztalat, mely Nyitra városának gyors menetü magyarosodásáról tanuskodik, mire nézve azonban számszerü eredmények nincsenek kezünkben. Az összes magyarul tudók száma Nyitrán 1880-tól 1890-ig 50.75%-ról 57.77%-ra emelkedett, tehát már 1890-ben túllépte az abszolut többség határát. 1880-ban 5593 lélekre menő idegen ajkú elemből csak 1328 tudott magyarul, 1890-ben 8536 idegen ajkú közül már 2819, az arányszám tehát 23.74%-ról 33.02%-ra emelkedett. Ha csak ilyen arányban folyt volna is tovább a magyarosodás, akkor is ma már Nyitra lakosságának 66%-ka beszélne magyarul. Érsekujvárt meg majdnem teljesen szétmorzsolódott már az idegen elem. A más anyanyelvüek száma 2446-ról 1424-re csökkent különben is, a míg a magyarul beszélő idegenek száma 43%-ról 59-re emelkedett, úgy hogy ma Érsekujvárnak 95%-ka már magyarul beszél.
A tótok a vármegye egész felső részét, sőt vegyesen, déli járásait is elfoglalva tartják. Legtöbb a magyar a nyitrai, érsekujvári és vágsellyei járásokban. Az érsekujvári járásban csak két község tiszta magyar, a többi helyen a magyarságot vegyesen találjuk a tótokkal. A németek szerteszakadt szigeteket képeznek a tótok közt; legnagyobb számban a privigyei járásban laknak, a hol vegyületlen is találjuk őket Chvojnicza, Czach, Gajdel, Handlova, Majzel, Szolka, Tuzsina községekben.
