Éghajlati különbségek.
Éghajlati különbségek.
Magyarország északvidéki vármegyéinél általában, de különösen Nyitravármegyében feltünően nagy a különbség egyes vidék mezőgazdasági viszonyai között, úgy hogy a viszonyok együttes ismertetése alig lehetséges.
A privigyei, zsámbokréti, miavai járások mezőgazdasága lényegesen különbözik a szakolczai, érsekujvári és pöstyéni járások termelési viszonyaitól, melyeket a talaj és részben az égalji viszonyok különbözősége határoz meg.
Midőn az érsekujvár-járásbeli gazda tavaszi vetésével foglalkozik, akkor a privigyei járásban még akárhányszor szánon szállítgatják ki a trágyát és 305a déli vidék aratása már rég lefolyt, midőn az északkeleti rész lakói sovány kalászú terményeiket összeszedni kezdik, s mig amaz vetésének huszszoros magját sem becsüli nagyra, ez sokszor kénytelen azzal is megelégedni, hogy vetőmagja megtérül.
A Vág és Nyitra völgyének délibb részei, valamint a Morva folyó által határolt területek, laza, televénydús, homokos talajukkal tünnek ki, mely helyenkint iszapföldes, és csak a Nyitravölgy legdélibb részein találhatók egyes, csekély kiterjedésü szikes területek.
Agyagban dús homok és lősz, részben tömör televény képezi a nyitrai járás északkeleti, északi, a n.-tapolcsányi járás déli és nyugati, valamint a galgóczi járás keleti részeinek talaját; míg a vágujhelyi járás északnyugoti és északkeleti részei, a miavai járás, a szeniczi, pöstyéni és n.-tapolcsányi járások egy része, úgyszintén a zsámbokréti járás talaja durva porondos, kőtörmelékes lősz, mig a veszteniczi, rudnói völgyek, valamint a privigyei járás nagy része laza kőtörmelékes, eocen képletü aljzattal biró sovány talaj.
