NYITRAVÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI. Irta ifj. Reiszig Ede
681NYITRAVÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI.
Irta ifj. Reiszig Ede
Irta ifj. Reiszig Ede
A ZÉKELYI TÓTH CSALÁD CZIMERE.
(Kezdőbetü) Heyer Artur rajza.
Magyarország északnyugati részének elfoglalása után, – mint a Névtelen jegyző előadásából értesülünk, Árpád, a Zobortól elfoglalt Nyitra várát több más várral s a Zsitva folyóig terjedő földterületekkel egyetemben, a győztes Huba vezérnek adományozta.
Huba törzsét tekinthetjük tehát a vármegye első foglalójának. Az ezen törzsből származott Szemere nemzetséggel fenmaradt okleveleinkben csak a tatárjárást követő időszakban, 1247-ben találkozunk, midőn IV. Béla király e nemzetségnek a banai vár tartozékát képező Kued helységet s 30 márkáért, Stugar nógrádvármegyei birtokot adományozza.
A királyság megalapítása utáni első századokból vajmi kevés adat maradt ránk. A XIII. század első feléből, vagyis a tatárjárást megelőző időszakból csupán két nemzetséget illetőleg maradtak fenn oklevelek.
Ezek egyike a Győr nemzetség, melynek sarja: Sándor comes, Imre királytól (1196–1204) nyerte a lébényi zárda tulajdonát képezett Sassin helységet, mely birtokot IV. Béla király 1235–1241 közt ezen zárdának visszaadott, miáltal e nemzetség megszünt Nyitra vármegyében birtokos lenni. A másik betelepülő Hunt és Pázmán német lovagoktól származó Hunt-Pázmán genus 1216-ban telepedett le a vármegyében.
E nemzetség később kiváló szerepet visz a családok történetében. A tatárjárást megelőző korban letelepült nemzetségek közé számithatjuk, bár közvetlen adataink nincsenek, de a későbbi oklevelek szerint, mint kétségtelen nyitrai nemzetségek szerepelnek, – a következőket: Divék, melynek tagjai 1246-ban Divék, Kernecz, Majthény és Byk ősi birtokaikon osztozkodnak; Liponuk, mely 1247-ben, Megyered helység szomszédjaként említtetik; Berencs, Belgyán, Seelchán, Nyárhid és Basman birtokában. Végül ide sorozhatjuk Luchungi Leveőt, aki az első foglalások idejében bírta Luchung földjét, ennek harmadik fia: Budur István, az Ocskay család őse.
A tatárpusztítás lezajlása után a király adománya folytán számos uj nemzetség telepszik le a vármegye területén. Igy 1247-ben az Aba nemzetségből származott tamás comesnek Udvarnokot adja IV. Béla király, mely nemzetség 1268-ban Ujlak birtokában fordul elő, 1274-ben V. István király 682adományából Tavarnok és Ursed, 1297-ben csere utján Kelecsény, Galgócz, Galantha stb. birtokába jut. A Csák nemzetség nem volt hosszú életü e vármeyében. IV. László király Scynthe nevü, azelőtt a Pok nemzetség tulajdonát képezett birtokot adományozza Péter mesternek, 1294-ben Bas fia Péter, Máté kir. főlovászmesterrel cserél több birtokot. A Csermen nemzetséget Csermen és Haraszt birtokában találjuk. Az előbbit 1279-ben adta el a Ludány nemzetségnek.
A Guthkeled nemzetségből származott István országbirónak 1245-ben adományozza IV. Béla király a Berencs nembeli Malsa fia, Miklós javait, kit hatalmaskodásai miatt kivégeztetett. Utóbb ezekért Hornouzt és Perjesét adja cserébe.
Kézai szerint a Csehországból származó s először Turóczvármegyében letelepedett Ludány nemzetségbeli Leustáchnak IV. Béla király 1246-ban Vágvecsét, Mezővecsét, Kis- és Nagy-Kelecsényt, Zoboregyházát s több más birtokot adományoz, – melyhez e nemzetség 1279-ben Csermenyt, 1280-ban Zsigáldot szerzi meg, IV. László király Kend földjét adja Szoboszló fia Péternek.
A régi nemzetségek közül a Divék számos birtokot szerez.
A Hunt-Pázmán nemzetség főleg a királynak tett nagy szolgálatai fejében nyer ujabb adományokat.
Ivánka fia András 1253-ban Ghymes egy részét nyeri IV. Béla királytól; 1268-ban Banai András comesnek Hynd és Harsány földjét adja a király; melyhez 1271-ben Divék-Ujfalu. 1275-ben Halla, 1293-ban Turántelki és Kucha nevü birtokok járulank királyi adományokból. A Lyponuk nemzetség 1281-ben Bosmán birtokát zálogosítja el; ezenkivül Korus és Berencs birtokában volt, honnan az ezen nemzetségből származott Berencsi és Kórósi családok nevöket vették (1290–1296). E nemzetség Csák Máté rablásai következtében számos ősi birtokát elvesztette, melyeket 1299-ben nyer vissza III. András király adományából.
Az Anjouk idejében az Aba nemzetségbeli „nagy” Aba, hűtlensége miatt elveszti Galgócz, Ujlak, Udvarnok, Divich és Saag nevü birtokait, melyeket I. Lajos király 1349-ben Kont Miklósnak adományoz.
A Csák nemzetség, mely az Árpádok kihalta után bekövetkezett zavaros viszonyok közepett nagy vagyonra tesz szert, miután Róbert Károly király ezt a garázda olygarcha hatalmát megtörte, családja többé nagyobb szerepet nem játszik.
A Divék nemzetség tagjai közül Jóka fiai: János, Lőrincz és Bálint 1348-ban osztozkodnak Bossány és Rudna nevü birtokokon. Ezen Bálint fiaitól a Rudnay, Rudnyánszky, Ujfalussy és Zsámbokréthy családok származnak le. A Divék nemzetségből a XIV. sz. folyamán ezenkívül a Bacskády, Besznyák, Bossányi, Divéky, Csermendy, Jókuthy, Motesitzky, Majthényi, kórosi Koncsek családok válnak ki, melyekről alább bőven megemlékezünk.
E hatalmas nemzetségből összesen 21 család veszi eredetét:
Osgyáni Bakos †, Bánky, Bucsányi (Battyány), Csalomjay, Csery, petri Ders, Fancsikay, Födémessy †, Forgách gróf, Jákóffy †, Jánoky †, Keszy, Korláthkőy †, Kóváry †, fancsikai Lázár, nagyklopotivai Pogány, Szentgyörgyi és Bazini grófok †, Ujhelyi, Vajday †, Zovárdffy †, Zsaluzsányi †.
A Liponuk nemzetség e korban hanyatlik. E nemzetségből a már említett két családon kívül a Lipovniczky, Rajcsányi és Ujfalussy családok származnak.
Az Anjouk idejében két ujabb nemzetség letelepedéséről emlékeznek meg okleveleink: I. A Gatal nemzetség, mely Sopronvármegyéből származott át, 1332-ben, mint Kolon birtokosa szerepel, honnan a hasonnevü család nevét vette; II. A Pécz nemzetség, mely Gömörből jött Nyitrába. E nemzetség egyik tagja: Aladár fia Tamás, ujvári, berencsi és csejtei várnagy, 1347-ben Széplak nevü birtokát fiainak átengedi. Ezen Tamás fia „Vörös” Péter, az Apponyi család őse.
Zsigmond király uralkodása alatt uj családok telepednek le.
Stybor vajda 1388-ban nyerte a későbbi Beczkó várát, a hozzátartozó Vág-Ujhely s több más birtokokkal egyetemben, melyhez még Holics, Sasvár, 683Berencs várát nyerte. Temetvény és Korlátkő az Ujlakyak birtokába jutott. Semptét Mátyás király Rozgonyi Lászlónak adta.
Csejte vára az Országh családot uralta.
A XV. században következő családokkal találkozunk: Anday (Andód), Biby (Kocsin), Lipthay (Kocsin), Szeghy (Andód), Tordamezei (Chudó-Lehota), Vásárdy (Gellénfalu).
II. Ulászló király uralkodása alatt iktattatott Czobor Imre és Márton Éleskő birtokába (1505). E család később kiváló szerepet visz a vármegye történetében.
A mohácsi vészt követő időszakban beállott zavarok közepett I. Ferdinánd király hivei számát régi adománylevelek megujításával s uj adományokkal igyekezett szaporítani.
1527-től 1532-ig terjedő időszakban következők nyertek adományt.
a főurak közül: Thurzó Elek;
a nemesség közül: Hencz Máté; Madocsányi János és Miklós; Majthényi Bertalan; Kozmafalvi Dolgos Ambrus; Oszlányi János és György; Ujfalussy Máté.
A XVI. század birtokviszonyairól az 1542. évi dicalis conscriptiók adnak felvilágosítást.
1542-ben 5778 1/2 porta iratott össze, melyek a következő nemesek kezén voltak:
Thurzó Elek, Ország László özv., Czobor Gáspár özv. és Czobor János, Nyáry Ferencz, Esztergomi érsekség, Bánffy László, Lossonczy István, Korláthkőy Zsigmond, Révay Ferencz, Lévay Gábor, Forgách Zsigmond.
Az 1548–53. évi összeirás jelentékeny változást tüntet fel. 1548-ban csupán 4609 1/2 porta iratott össze, mely 121 birtokos közt következőkép oszlik meg, ezek:
Apponyi, Bakith Pál, Balassa, Bajmóczi plébános, Bánffy László, Báthory András, Baracskay, Bornemissza Pál, Bory, Bossányi Kristóf, Bossányi Mátyás, Bucsányi, Dolgos Tamás, Dóczy, Elefánty, Emőkey, Esztergomi érsekség, Esztergomi káptalan, Forgách, Gotthóy, Kálnay Imre, Lossonczy István, Majthényi János, Majthényi Bertalan, Mekcsey István, Mérey Gáspár, Nemes, Nyáry Ferncz, Nyitrai káptalan, Nyitrai püspök, Podmaniczky, Pernstein János özv., Possay, Récsényi, Sóky, Szakolcza város, Szentpétery, Szerdahelyi, Ujfalussy Miklós, Ujfalussy Gergely, Ujhelyi prépost, Vásárdy Péter, Zavary, Zobonya Imre, Zsámbokréthy Boldizsár. – 15 portánál kevesebbet bírtak: Babos, Babindál, Balogh Ferencz, Bernát, Bélay, Bogáthy, Boronkay, Biby. Csemény Péter, Chezmyi, Damián mester, Dombay, Doroszlóy, Dovrányi, Drgon, Erdőhegyi, Erdeghey, Farkas, Filpey, Forrószeghy, Gyepes, Goszthonyi, Ghyczy, Hliniky, Horváth, Hrussói, Illyés, Kápláthy, Kapocsy, Kéméndy, Koloni, Korossy, Köröskényi, Litteratus Tamás és Orbán, Marsovszky, Mossóczky, Motesitzky, Nagyszombat város, Ócskay, Onoky, Oszrosich, Paczolay, Patvaróczy, Páruczay, Pély, Pogrányi, Pósár, Praznóczy, Privigye város, Salgay, Sibrik György, Sólyom, Surányi, Szakolcza városhoz tartozó, Szent-Kereszthy, Szentmihályuri, Szentpály, Szeptenczky, Tardy, Tárnok, Turcsányi, Vajda, Zay Ferencz, Zermegh János.
A XVI. század végén s a XVII. század folyamán eszközölt dicalis conscriptiok, miután azok túlnyomólag az egyes birtokosok feltüntetése nélkül irattak össze, ezen korszak birtokos családaira vonatkozólag vajmi kevés adattal szolgálnak. Igy pld. az 1588. évi conscriptióban, csupán következő családok vannak megemlítve: Bánffy (Pecsenyéd stb.) Biby (Sterusz), Bakith (Nagy-Koválócz), Czobor Pál (Holics, Petőfalu stb.) Révay (Dejcs, Holics) Rácz (Nagy-Koválócz) Vizkelethy (Nagy-Rippény), Zichy (Sterusz), Zay (Nagy-Rippény), Forgách (Pográny).
Az 1609-ikiben a következő családokat találjuk felemlítve: Apponyi (Pereszlény stb.), Byby (Sterusz), Czobor Imre (Egbell stb.) Forgách (Tavarnok stb.) Zichy (Sterusz).
A XVII. század folyamán mélyreható változás áll be a vármegyei családok birtokviszonyai tekintetében.
Thurzó Imrének 1621-ben bekövetkezett halálával családja magvaszakadt, nagykiterjedésü birtokai közül: Sempte az Eszterházy, Bajmócz a Pálffy 684családra szállott; Galgóczot gr. Forgách Ádám vette meg. Csejte várát, anyja, Kanizsay Orsolya után Nádasdy Ferencz főlovászmester örökölte; Apponyi Balázs Zay Ferenczczel együtt Körtvélyest, Szomorfalut és Pereszlényét nyerte.
A Czobor család ezen században jutott legnagyobb virágzásra. Birta Holicsot, Sassint, Sasvárt, Éleskőt.
Jókő és Szomolány vára Erdődy Tamás birtokába került Ungnád Annával kötött házassága folytán. Bercsényi Miklós I. (1676–84.) pedig Temetvényt s Brunóczot szerezte. E birtokokat azonban Bercsényi Miklós (II.), II. Rákóczy Ferencz tábornoka, elveszítette s javai a fiskusra szállottak. Hasonlókép elkoboztattak a kurucz-világ lezajlásával Forgách Simon gróf javai, melyek közül Galgóczot Erdődy György (1646–1712.) szerezte meg, Tapolcsányt, Ghymest és Somoskőt Wratislau gróf vette meg 130,000 frtért, melyet azonban Forgách Pál gróf 1712-ben visszaváltott.
A szatmári béke után a XVIII. században virágzó családokról a nemesi vizsgálatok nyujtanak adatokat. Különösen becsesek ezek azért, mert a bemutatott családi okiratok számos eddig ismeretlen nemeslevelet tárnak elénk. A nyitrai kerületből az 1723. évi nemesi vizsgálatok alkalmával következő armálista családok irattak össze: Antal 1695., Augusztini 1655., Babó 1652., Benke 1573., Berlovics 1632., Bogdány 1695., Bohát 1714., Bottka 1612., Böjtös 1622., Bucsa 1718., Csánky 1626., Czompó 1682., Eliásy 1717., Estó 1636., Fehérváry 1618., Fodor 1632., Fülöp 1592., Gacsó 1667., Gálffy 1682., Hajnal 1638., Herxer 1689., Illés 1632., Juhász 1690., Kelemen 1663., Kócsa 1638., Koncsek 1622., Kosovics 1662., Kosztolányi 1714., Kovács 1688., Krucsán 1696., László 1699., Lászlóffy 1661., Madurka 1661., Mészáros 1613., (egyuttal, Józsa, Nagy, Kalmár és Farkas családok részére), Mile 1595., Mikó 1695., Molnár 1633., Móricz 1639., Osztyény 1623., Petten 1646., Polgár 1630., Rácz 1624., Surányi 1606., Szabó 1630., Szabó al. Horváth 1683., Szerdahelyi 1615., Szorád 1697., Takács alias Nyitrai 1651., Takácsy 1621., Tenkó 1647., Tóth al. Tardoskeddi 1696., Tölös 1698., Ujváry 1718., – Más okmányokkal igazolták nemességöket a következők: Aács (Barsvármegyéből), Blaskovics, Bartalos (Pozsony vm.), Csuka, Hencse, (Komárom vm.), Illés, Kardos, Lehóczky (Turócz vm.), Micsky, Szabó, Varga.
A szakolczai kerület ugyanezen évi vizsgálatain következő családok igzolták nemességöket: Adamovics 1625., Albrechtovics 1676., Balogh de Alap 1580., Ballus 1659., Banyovics 1635., Basilida 1622., Begovics 1615., Blasics 1651., Bocsics 1686., Bonay 1649., Bordács 1625., Butkovics 1650., Chrasztell 1643., Csagváry 1622., Csanády de Szent-Márton 1624., Csedlicska 1668., Dely 1649., Dolman 1697., Dubniczay 1600., Duby 1599., Fekete 1580., Filó 1716., Florianics 1618., Fodor 1634., Gaál 1655., Gersics 1651., Hladky 1642., Hobernel 1659., Horváth de Bakónak 1590., Horváth 1653., Hoszóy de Sövényháza 1578., Hromkovics 1656., Hubacsek 1657., Janicskövy 1583., Janicskovics 1646., Janovics 1666., Jarolics 1697., Kalamenovics 1720., Kardhordó al. Trombitás 1629., Kattós 1612., Kejrin 1653., Keszy 1585., Kiss al. Szabó 1700., Klaszovics 1619., Klempa 1685., Knyezik 1661., Kolány 1701., Kolonay 1637., Kovács 1632., Kovács 1643., Kovacsics 1661., Krokovics 1626., Kumanik 1677., Kramar 1717., Kozma 1625., Lalikal Lány 1694., Laurencsy 1625., Letovanecz 1657., Lukovszky 1666., Manyák 1701., Markovics 1659., Matkovics 1658., Méhes 1617., Mellékedy és Tardy 1635., Mikoviny 1652., More és Mohos 1609., Moro al. Horváth 1627., Morvay 1696., Mráz 1642., nagy 1633., Nonkovics és Avankulics 1603., Ondregkovics 1693., Ördögh 1595., Osztrozacsky 1609., Papanek 1651., Paskony 1673., Patak 1696., Pécsy 1582., Petrovics 1597., Polacsek 1717., Polák 1681., Pruszkay 1526. II. Lajos kir.-tól, Rácz 1602., Ribény 1690., Romany 1661., Sarabok 1622., Scsepanovics 16610., Simuncsics 1657., Spány 1622., Sparkovics 1720., Stefanóy 1651., Surány 1717., Szabó 1635., Szalay 1654., Szalóky 1669., Szalix 1656., Szent-Györgyi 1618., Szilaveczky 1680., Szmrtich 1578., Szomolány 1700., Sztacsovics 1627., Sztorteczky 1655., Tajczner 1651., Tiszta de Sipszin 1652., Torday al. Szalay 1646., Tornyossy 1644., Turkovics 1610., Ujhelyi 1582., Ujváry 1622., Vajay 6851620., Wajay de Waja 1598., Valéry 1677., Varju 1520., Vépy 1632., Vidics 1635., Visnyovszky 1626., Vörös 1632., Zaruba 1659., Zgurics 1636., Zsarnóczay 1693. (A családnév után levő szám az ármális adományozási évét jelöli.)
A bajmóczi kerületben 1732-ben tartott vizsgálat alkalmával, következő kétségtelen nemes családok irattak össze: Apponyi, Bacskády, Balogh, Bossányi, Chilkó, Csemnyiczky, Csuthy, Dávid, Divéky, Gosztony, Halus, Hidvéghy, Holes, Hunyady, Huszár, Jókuthy, Kosztolányi, Lehotkay, Litva, Majthényi, Nedeczky, Ondrus, Rasny, Szerdahelyi, Szurman, Tarnóczy, Turchányi, Ujfalusy, Zarnóczay. Továbbá nemességöket igazolták: Csepcsányi, Dráveczky, Ivánka, Koncsek, Ujfalussy családok más megyékből kiadott bizonyítványokkal, egyéb okmányokkal: Bakó, Csagányi, Szolcsányi és Szögyény családok.
Azon családok, melyek nemessége igazolási perek folytán a legfelsőbb helyen elismertetett s a királyi könyvekbe bevezettetett, a következők:
Bakó 1801., Bielek 1782., Gregorovics 1796., Kecskeméthy al. Csiba 1808., Kralovszky 1765., Lászlóffy 1782., Marsó 1795., Seregélyi 1844., Surányi 1807., Szalay 1764., Székely 1790., Zsille 1763.,
A jobbágyság felszabadítása előtt, a vármegye területén 27 uradalom létezett. Ebből a holicsit és a sasvárit az uralkodó család birta, a galgóczit, jókőit és bajnait a gróf Erdődyek, a mocsonokit és krakovánit a nyitrai püspök, az ujlakit és ghymesit Forgách gróf, az érsekujvárit az esztergomi érsek, a szkacsányit a nyitrai káptalan, a sellyeit a pesti egyetem, a bajmóczit a Pálffy grófok, az ürményit a Hunyady grófok, a tótmegyerit gr. Károlyi, a komjátit Grassalkovich herczeg, később Motesitzky, a sempteit Eszterházy gróf, a bodokit gróf Berényi, az apponyit gróf Apponyi, a tapolcsányit és tavarnokit a gróf Traun örökösök, a temetvényit s divékujfalusit többen, a csejtei uradalom felét gróf Erdődy, másik felét báró Révay, gróf Andrássy, gr. Csáky, br. Mednyánszky és Hampell családok, a korláthkőit gr. Apponyi, Moteszitzky és Labsánczky örökösök, a berencsit gr. Nyári, gr. Amadé, br. Jeszenák, br. Horeczky, végül az elefántit és kolosit a vallásalap.
