A mohácsi vész után.
A mohácsi vész után.
SZELEPCSÉNYI GYÖRGY ÉRSEK.
Az orsz. képtárból.
A mohácsi vész nemcsak az országra nehezedett százados török jármot, hanem a vetélkedő főnemesek bukását is jelenté. A sok visszavonás, egyes erőssé vált oligarchák hatalmaskodásai, a főhatalomra való titkos vágyakodások sodorták az országot oly tehetetlen, gyönge helyzetbe, a minőt a mohácsi vész és a nyomában járó hódoltság feltételez. Ez irányzatnak utolsó fellobbanása Szapolyai János szereplése volt. Bocskay már más ívású törekvések képviselőjeként jelentkezik, más szellemi irányzatokat jelöl. A Werbőczy által elvetett kő nagy hullámokat vetett. A köznemesség kezd előtérbe nyomúlni, átveszi a fővezetést, képviseli a nemzetet s annak közvéleményét. Az összes mívelt nemzetek történetében látjuk e hullámzást.
A nemesség előnyomulásának sáncza, az új irányzatok védőbástyája, a nemzet életének igazi ereje, alkotmányának hű védője, a XVI. századtól kezdve a megye volt.
Az autonom megyei szervezet kifejlődése mellett az ország egységének ereje azon hatalmas politikai elvben csúcsosodott ki, a melyet Mátyás alkotó szeleme jegeczített meg: minden megye legfőbb főispánja maga a király.
Alkotmányunk történelmének bölcső korában a közvetlenség játszik főszerepet s ennek folyománya a központosítás volt. A király személyesen kormányoz, ő maga bíráskodik. A szervezet fejlődésével előáll a nádor-ispán, mint a királyi bírói hatalom letéteményese. Utóbb a fejlődésben az ügyek sokasága folytán, mint a királyi hatalom képviselői, egyes részterületek fölött, esetről-esetre meghatározott jogkörrel, a megye-ispánok, vagyis a főispánok bontakoznak ki. Az alapelv azonban, a hatalom és jog központosítása tovább él. Ennek természetes következménye, hogy a főispáni tisztségben a király van személyesítve, hogy tehát a megüresedett főispáni tisztség visszaszáll a királyra. Ezt a jogi felfogást tükrözi vissza a későbbi századok története is. 1603-ból ismerünk egy-két kamarai leiratot, melyek tudtára adják a megye közönségének, hogy „a főispán halálával – a főispáni hivatal is ő csász. és kir. felségére szállott.” Az 1492: 10. t. cz. törvénybe foglalta Pest-Pilis vármegye azon régi kiváltságát, hogy nincs szüksége 584főispánra, mivel a budai királyi lakház közel fekszik. És tényleg 1467-ben a Rákos mezején Mátyás király személyesen elnökölt a megyei gyűlésen. A királyi személyesítésre vezethető vissza az a körülmény is, hogy a főispáni beigtatáskor, a főispán fedett fővel és karszékben ülve, – mint koronázáskor a király – emeltetett magasra.
