Tiszti fizetések és illetékek.
Tiszti fizetések és illetékek.
A tiszti fizetéseket a szabályzat következőleg állapította meg:
Első alispán 400 frt. Másod-alispán 200 frt. Főadószedő 200 frt. Főjegyző 200 frt. Első aljegyző 100 frt. Másod-aljegyző 100 frt. Szolgabíró 100 frt. Esküdt-assessor 50 frt. Számvevő 150 frt. Megyei ügyész 60 frt. Megyei h. ügyész 30 frt.
A fizetésen kívül az egyes tisztviselők napi díjakat is élveztek. Sedriák, vizsgálatok és számadások alkalmával 4 frt; összeirások, kiküldetések stb. alkalmával ellátáson kívül 2 frt napidíj járt az alispánnak, vagy helyettesének. A megye többi tisztviselőinek, a szolgabírákat bezárólag, sedriak és vizsgálat alkalmával 2 frt, az assessoroknak 3 frt, a jurassoroknak 1 frt napidíj járt. A főadószedőnek, mikor az adópénzeket szállította Pozsonyba 4 frt, a járási adószedőnek 3 frt napidíj járt. A jurassorok kiküldetéseknél, a megye határán kívül 5921 frt napidíjat kaptak, a megye határán belül azonban tisztán csak ellátásban részesültek. (Nr. 35. és 36.)
A szolgai munkák teljesítésére a megye 13 hajdút tartott. Ezek közül kettő az első alispán, egy a másodalispán, egy-egy a fő- és részleges adószedők mellett és 4 a börtönök mellé rendeltetett. A hajdúk ruházaton és élelmezésen kívül 24 frtot kaptak évenként. A börtönőrök felügyelője 40 frt, a justitiae exactor, a végrehajtó 50 frt fizetést élvezett. A börtönök különben ekkor a felső-városba vezető kapu alatt voltak elhelyezve. (Nr. 37.)
A megyei tisztviselőknek szigorúan meghagyta a gyűlés, hogy az alkotott statutumokat szorosan megtartsák, magukat azokhoz mindenben alkalmazzák, a népet semmi módon ne terheljék, viszont azonban intézkedett, hogy a tisztviselői tekintély kellő védelemben is részesüljön. (Nr. 38.)
Szakolcza sz. kir. város és egyéb városok a statumok betartására szorítandók, kereskedelmi és árú-megszabási tekintetekből azonban az 1723: 27. t. cz. rendelkezése alatt állanak s a szolgabírák csak arra ügyelnek, hogy a törvény rendelkezései szorosan megtartassanak. (Nr. 39.)
A megyei tisztviselők által kiállítandó hivatalos okiratokért járó dijakat a szabályzat következőképpen szabta meg:
Az alispánnak jár:
Egy párban kiállított s bizonylatúl szolgálló panaszlevélért
|
1 frt – denár
|
Egy párban kiállított impensióért
|
– frt 25 denár
|
Egy idéző-levélért
|
– frt 25 denár
|
Egy commissióért
|
– frt 12 denár
|
Magánpecsétje alatt kiadott peres-levelekért, laponként
|
– frt 25 denár
|
Az alispánnak és jegyzőnek jár:
Kiváltság-levelek, armálisok, vásár-engedélyek, vám-adományozások, czéh-levelek s más ilynemű levelek kihirdetéseért az alispánnak
|
4 arany
|
a jegyzőnek
|
2 arany
|
Indigenátusról szóló oklevelekért alispánnak
|
6 arany
|
jegyzőnek
|
6 arany
|
A megye pecsétje alatt kiadott mindennemű levelekért, valamint az azokról készítendő párokért
|
1 frt –
|
A törvénynapokon tárgyalandó, vagy megfelebbezett peres ügyekért, laponként
|
30 denár
|
Ily ügyek lepecsételéseért
|
1 frt –
|
Exmissionálisokért
|
– frt 40 denár
|
A szolgabíráknak és esküdteknek jár:
Vizsgálatoknál, ha saját alkalmatosságával megy, a szolgabírónak
|
2 frt –
|
esküdtnek
|
1 frt –
|
ha alkalmatosságot adnak
|
1 frt 50
|
illetőleg
|
– frt 75
|
Mindkét esetben azonban a kiadmányok külön díjazandók.
Igazoló-levelekért
|
– frt 25
|
Perekért laponként
|
– frt 25
|
A lapokat azonban nem szabad ritkán, hanem a rendes soros irással írni. Külön kiadások a kiküldöttek job belátására bizatnak. (Nr. 40.)
A jobbágyok helyzetéről sem feledkezett meg a statutum. Kimondja az adók aránylagos kivetését (44), a bebörtözözések megszorítását (40), meghatározza a külső népek szolgálmányait (43), a községben külön, a malom-területen kívül, ingatlannal biró molnárok részesedését a községi terhekben. A korpás őrlésnél a molnár jutalékát egy 12-edben, tiszta lisztnél egy 14-edben állapítja meg (45), az élelmi czikkek árának ellenőrzését a szolgabírák hatáskörébe utalja és az ujonnan beköltözködő jobbágyoknak a megyei adók alól három évre való mentességet ad (47). Viszont a földesurak jogainak biztosítása végett elrendeli, hogy a szökevény jobbágyokat, ott a hol érik, le kell tartóztatni, a földesúrnak átadni. Aki pedig a szökést előmozdítja, vagy azt eltitkolja, súlyos bírsággal sújtandó. Azok kik a szökevény házát, hogy többé vissza ne térhessen, lerombolják, nemcsak az okozott kárt kötelesek megtéríteni, hanem elrettentő példáúl, nyilvánosan meg is botoztatnak.
