Lelőhelyek.
Lelőhelyek.
Berencsen, a sziklaormon épült várrom alatt észk felé nyúló völgyből cserepek és kőeszközök kerültek elő. Ó-Turán egy kőbaltát, számos bronztárgyat, köztük igen szép bronztőrt is találtak.
A csejtei vár lankás oldalán nagyterjedelmű őstelep nyoma látszik. Mindez kétségtelenül arra utal, hogy a közelben nagyméretű urna-temető rejlik. A szerteszét heverő cserepekből, melyeknek anyaga durva, szemcsés gyúrmány, gyakran borsónyi nagyságú fehér, szögletes kődarabokkal behintve, valamint egyes előkerült s letört fül- és karimarészekből, bizonyosnak látszik, hogy itt felette nagyméretű vaskos edények is lehettek az urnák között. Magát a temetőt azonban eddig feltalálni nem sikerült.
A Verbóról Brezova felé vezető szűk völgy baloldalán egy érdekes földvár hirdeti a megye ősi lakóinak nyomát. A földvár, melyet először Sándorfi Nándor ismertetett meg a tudós világgal, Pusztavesz község fölött emelkedik s az átjáró oly pontján van, honnan az egész körülfekvő vidékre biztos az áttekintés. Megfelel tehát czéljának. Őrhelyül szolgált, kétségtelenül a vidék őslakóinak, mint a hogy őrhely volt a nádasi földvár, a nahácsi Prekázska sánczdomb, a Vittencz felett emelkedő csupasz domb és a lopassói magaslat. Galgóczon hun-avar jellegű igen nevezetes lelet került napvilágra. Az ott talált sírban, a ló-csontváz és emberi csontok mellett a IX. és X. századból származó arany- és ezüst-ékszereket találtak.
A Nyitra-völgyében, Nyitra városától egész a hegyek aljába helyezett Bajmóczig, lépten-nyomon akadnak őslakók telepeire. Tőkésujfalun egy szép kőbalta került elő a vizmosásból, Nyitraszegen, még a Nyitramegye felé eső részen, nagy kiterjedésű urna-temetőt ásatott fel Majláth Béla, a buzgó Rakovszky Ferencz segédkezésével. Legnevezetesebbek azonban azok az ásatások, melyeket Rakovszky Ferencz maga végzett.
A Nyitra völgyét a Garam völgyétől elválasztó hatalmas hegyláncz tövében, Privigyétől dél felé, Nagy-Lehota község rétjén, dombalakú emelkedések vonták magukra a tudós régész figyelmét. Az a körülmény, hogy e dombocskák csak csekély távolban voltak egymástól, igen reávallott egy őskori sírmezőre. A megejtett ásatás igazolta a sejtelmet. Későbbi vizsgálódásokból azután kitünt, hogy az egész vidék, kivált a Novák, Rudnó, Podhrágy, Kosztolány, Privigye és Bajmócz által határolt terület, telve van 468őskori telepek maradványaival. Rakovszky ezen területről térképet is készített, amelyen az összes lelőhelyeket megjelölte úgy, hogy az érdeklődők a privigyei járásra nézve teljes tájékozást nyerhetnek.
A nagy-lehotai sírmező számos, mintegy 20–25 cm. magasságú, 2–3 átmérőjű s egymástól 4–6 m. távolságra fekvő, fejnagyságú kövekkel körített dombokból áll. Az egyes sírok alapfala, mely kőkeménységre kiégetett talajra elhelyezett kövekből van alkotva, mintegy 2 méter hosszú. Ennek két végéből csonka kúp alakjában, boltozatosan, egymásra rakott kövekből van a sír oldalfala elkészítve. Az alapfal közepére egy nagy lapos kő van elhelyezve s ezen áll az urna, jobbról-balról teljesen szabadon. Az egész sírt egy az urna szájára helyezett nagy lapos kő zárja el, amely fölé azután domb-alakban földet hánytak. Az egész domb mintegy 2 méter magas a föld színétől számítva. Az urnák különböző alakúak s különböző méretűek is. Nagyobbrészt, mintegy 50 cm. mélységben találhatók. A nagy-lehotai sírmezőből például, mintegy négyféle alakú urna került elő. Az egyes úrnák nagyobbrészt vörös anyagból készültek, sok hamut, csontdarabokat és számos bronzgyűrűt tartalmaztak. A képeink közt látható tőr, karika stb., szintén az urnák szomszédságában talált bronzkori tárgyak.
A nováki őskori sírmező leletei érdekességben és változatosságban nagyban felűlmúlják a nagy-lehotaiakat.
Az egyik urna, mely alakjának ritkaságánál fogva is érdekes, fekete agyagból készült és határozottan szabadkézi gyúrás. Magassága 15 cm., szélessége 47 cm. A kis köralakú díszítések és fogantyúk külön darabokban lettek készítve, s az úrnába illesztve, s a köralakú díszítéseken észrevehető vízszintes bevágásokban egy-egy bronzkarika maradványa látható. A kisebb edények, az úgynevezett „kedvencz-edénykék”, amelyeket az őslakók az elhaltak sírjaiba helyeztek. Egy csaknem sértetlen állapotban előkerült urnában 3 bronztűt találtak; fenekén volt egy bronzkés, mellette két karperecz, amely csavart bronzsodronyú hengerkékből áll, s ezekre 4 bronzgomb van feltűzve. A kés mellett volt a kedvencz-edényke is, melyben ismét két egészen jókarban lévő duplakorongos tekercs, egy bronzgyöngy és egy bronzgyűrű volt.
Ugyancsak ezen területhez számítandó a divéki pogányvár, a rudnói földvár és a felső-lelóczi égető kemencze.
Az őstörténet szempontjából kiváló érdekkel bir végre a Tribecs-hegység és a zobori hegység Zsibricza néven ismert csúcsa, a melyekre Gond Ignácz hívta fel a figyelmet. A Zsibricza-hegy fekvésénél, alakjánál, egykor lombos erdejénél, búja és jótékony füveinél fogva, természetes lakóhelyül kínálkozott az ősi vándorló népeknek. Az ott található kő- és bronzkori maradványok, az ősi erőművek még ma is látható romjai kétségtelenné teszik, hogy a vármegye őstörténelmében e hely elsőrangú szerepet játszott.
A Zsibricza csúcs gerinczétől lefelé, Gond leirása szerint, mintegy 600 lábnyira s a gerincz hosszában, a hegy mindkét oldala mesterségesen le van ásva körülbelül hét méter széles árokká; a leásott s felhalmozott föld képezi a mélyedés sánczát, védőgátját a hegy lejtője. A nyugati, vagyis a Szalakusz felé néző sáncz hossza körülbelől 250 méter, közepén pedig az egyenes térség szélesebb, szépen emelkedő félkörű síkhelyet képez, mintegy a népfőnök sátra számára. A keleti, vagyis Zsére felé néző sáncz lehet körülbelül 160 méter hosszú, s az előbbivel teljesen azonos alakulással bir.
