Egyházi birtokok. Esztergomi érsek.
Egyházi birtokok. Esztergomi érsek.
Nagy birtoktestekkel szerepelt Nyitravármegyében az egyház is; első sorban az ország első főpapja, az esztergomi érsek. Még a nyitrai püspökség alapítását meghaladó időkből, a megye egész területének papi tizede őt illette. A plébánosok ebből csak tizenhatodot, néhol negyedet tarthattak meg maguknak. Számos okleveles példánk van, hogy e tizedet az érsek elcserélte egyes birtokokért, sőt el is adományozta. Igy a zobori kolostor, de maga a nyitrai káptalan is, nyitravármegyei tizedet csupán az érsek alapítványszerű adományából élvezett. Ez utóbbi adományozás 1156-ból Mártir érsek bőkezüségét dicséri és hetven, nagyobbrészt nyitravármegyei község emlékét tartotta fenn. (Mon. Eccl. Strig. I. 107.)
II. Endre 1218-ban János esztergomi érseknek adta a pogrányi szőlőket. 1221-ben pedig ugyanazon érsek Surányban, melyet idáig birtokolt, egy nagyobb földrészt elcserélt Nyárhid egy részével. Az érsekek, úgy látszik, kiváló előszeretettel viseltettek Nyárhíd iránt, mert nem nyugodtak addig, mig annak legnagyobb része kezükbe nem került. Ez különben érthető is volt, mert Nyárhíd ez időtájban rendkívül fontos és előnyös fekvésü község vala, mely csakhamar Nyitravármegye legvirágzóbb délvidéki városává fejlődött. Nyárhíd egy nagy része a csúthi kolostor birtokában volt. 1291-ben azonban III. Endre, a közjó szempontjából, visszavette Bors és Otrok urak szepes nevü várát. Hogy ezeket kárpótolhassa, a csúthi monostortól Nyárhidat szerette volna visszaszerezni. Azonban ekkor közbe lépett Ladomér esztergomi érsek és reábrta a királyt, hogy ettől a szándékától elálljon s hogy a csúthi monostornak cserét engedjen az érsekséggel. Ez a csere 1295-ben tényleg végbe is ment s ez által Nyárhid egészen az érsekség birtokába került. Az oklevél azonban megjegyzi, hogy a nagy terjedelmü község a rablások és folytonos dúlások miatt csaknem egészen elnéptelenedett s alig maradt benne öt ép gunyhó. A község új szervezése és építése tehát az esztergomi érsekek bőkezüségét hirdette.
506Hasonló törekvést látunk az esztergomi érsekek részéről Tardoskeddre vonatkozólag is. Ezen községnek egy részét II. Endre 1218-ban adta az érsekségnek. A másik részt az Ausztriában fekvő Szentkeresztről elnevezett kolostor birta. 1297-ben azután az érsek, III. Endre beleegyezésével, elcserélte a birtokot s helyébe a kolostornak a pozsonyvármegyei Prácsát adta. (H. O. VII. 261.)
IV. Béla a Cselen mellett fekvő „Poonh” községet, mely királyi birtok volt, az ott lakó halászokkal és sólymárokkal egyetemben szintén az érsekségnek adományozta. Midőn pedig Csolk fiai: Apor, pozsonyi főispán, András Miklós és Csolk az esztergomi érsekségnek nyitravármegyei birtokain nagy károkat okoztak, III. Endre rendeletére, Üzbég nevü községüket adták az érsekségnek kárpótlásul, ki viszont Tördemiczen engedett át nekik három nagyobb telket. (Mon. Eccl. Stirg. 318.)
Zsigmond király, ki pedig az egyház birtokaival elég mostohán bánt, 1397-ben „Hynyeren” (másutt: Hinyeren, Chenyren) nevü nyitravármegyei királyi birtokkal gazdagitotta az érsekséget. (F. X. 2. 470.) Az esztergomi egyház kiváltságos helyzetére mutat a megyében a Forgáchok egy nyilatkozata, melyet 1397-ben tettek. Megjelent ugyanis Forgách Péter és Miklós a nyitrai káptalan előtt s vallomást tettek, hogy IV. Béla szabadalom-levele folytán az esztergomi egyház népei, az ő vámjaikon szabadon járhatnak és semmiféle vámpénz fizetésére nem szoríthatók. (F. X. II. 498.)
