Ludány.
Ludány.
Ludány nemzetség. Ennek első őse, Kézai krónikája szerint, Csehországból jött be Magyarországba. IV. Béla egy 1246-iki okleveléből tudjuk, hogy Gyurk fiát, Bohmát, kinek ősét, Bohmát Péter király elüzte volt s birtokait, melyek Turóczban voltak, elvette, II. Endre ezen birtokokba visszahelyezte. Mivel azonban a visszatért földesurak és a turóczi népek között folytonos surlódások voltak, a király elhatározta, hogy a nemzetséget máshová telepíti le. Visszavette tehát a turóczi birtokot s kárpótolta őket, sokkal nagyob és jobb nyitravármegyei földekkel. Ekkor kapták ugyanis a következő jószágokat: Ludány, Repen (Rippény), Hurka (Horka), Harranuk, Réthy, Lodán (Ludány), Kuniuk (Könyök), Kissarló (tán Sarluska), Seden, Bústelek (bizonynyal Búsfalva mellett, Mocsonok táján), Kuesd (Kövesd), Nagy-Kelecsény, Kis-Kelecsény, Berencs, Felső- és Alsó-Kér, Zoboregyháza egyrésze, Kelecse, Tavi, Vágvecse és Mezővécse. (W. VII. 207.)
Birtokaikat azután önmaguk is növelték. 1280-ban valami Friedmann nevü zsidótól, ki kamarai ispán volt, vették 300 márkáért Zsigárdot és Gesztet. (H. O. VIII. 205.) Ugyanezen év augusztusában Gothard minorita szerzetes, ki ludányi nemes volt, elhalt testvére, Chaba comes özvegyének Prezlen (Pereszlény) nevü birtokát, fiainak Miklós és Miklósnak pedig Trepk, Bajnag (Bajna) és Koacz (Kovárcz), nevü jószágait engedte át. (W. IV. 229.) Egy 1283-ból való végrendelkezésből tudjuk, hogy övék volt Bana és Teremes. (W. IX. 362.), egy 1285-iki osztozkodásból pedig, Chobay (Czabaj), Horvatun (Horváthi?), Chokey, Napun és Doran (Dovoran) is őket uralta. (H. O. VI. 314.) 1291-ben pedig Hrabasi Benedek fia, András és Emőkei Zoboszló fia Péter, István fia Basna, meg Családi Folkus ludányi nemesek Csitván, bodok és Örmény felett egyezkednek. (F. VI. 1. 174. l.)
