Pannonhalmi apátság.
Pannonhalmi apátság.
Nagy birtokos volt Nyitravármegyében Szent István ideje óta a Szent Mártonról elnevezett pannonhalmi monostor. Alapító oklevele szerint ugyanis a szent királytól kapta a Wag nevü falut, mely a Vág folyó mentén a legterjedelmesebb és legtermékenyebb vidéket, a mai Deákit, Királyfát és Sellye egyrészét foglalta magában. A Szent István-féle adományt azután még növelte, mindig ezen a területen, Salamon, Szent László és II. Endre, ki Eőr mellett a halászat jogát adta a monostornak.
Az apátság 1233. táján nagy viszályba elegyedett a salai néppel s annak plébánosával, Bencscsel, a szolgáló-népek szolgálmányai miatt. Bencs panaszolja, hogy az apátság emberei, Vitál nevű szerzetes bujtogatására, nem akarták kiadni három szekrényét, melyek a Bold. Szűz Máriáról elnevezett templom sekrestyéjében állottak. A dulakodás alkalmával Kelemen testvért, ki a sekrestye őre volt és ki a kiadás mellett szólalt fel, megölték. A salaiak panaszolják, hogy Uriás apát elvette földjeiket, azokat jövevényeknek adta, de az adót mégis tőlük követeli. A salai halászok pedig azért emeltek panaszt, mert a monostori alkalmazottak elhajtják marháikat és sertéseiket, malmaik köveit elviszik s azon kívül kényszerítik őket, hogy minden mansiótól, vagyis szállástól egy fertó adót fizessenek, a tizedet pedig a monostorba szállítsák.
Az ügy választott bíróság elé került. Az itélet, mely élénk világot vet a jobbágyság helyzetére megyénkben, rendkívül gazdag és érdekes mívelődéstörténelmi adatokban: A disznópásztorokat, mondja az itélet, túlságosan terhelni nem szabad. Minden jobbágy húsz láncz földet birjon, tízet a jobbágyságért és tízet az apátságnak fizetendő tartozásaiért. Ha a jobbágy munkaképtelenné lesz, akkor élete fentartására 5 láncz földet kap, a többi visszaszáll az apátra. A halászokat nem szabad ökörhajtsárokként használni. 508Kötelesek minden egyes háztól egy fertót fizetni, a monostorba gyümölcsöt és halat fuvarozni. A disznópásztorok fizetnek minden két szállás után egy disznót, 50 kecskebőrt, 40 akó kitűnő buzát. Az apátnak joga van őket futárokul használni és bárányaik után tizedet szedhet. (W. VI. 538.)
Nagyobb pere támadt az apátságnak 1239-ben a pozsonyi várjobbágyokkal, a Vág folyó mederváltozása folytán vitássá vált 40 hold föld miatt. A per végleg csak 1241-ben fejeződött be. (W. II. 149.)
IV. Béla, hadi szempontból, elvette Pannonhalmától Németujvár várát. Hogy tehát ezért, mert mikor a tatárok elől futott, a kolostor 800 márkát adott neki kölcsön, az apátságot kárpótolja, 1263-ban terjedelmes birtokokat adományozott neki a Vág völgyében. Nekik adta ugyanis Ujhelyt, mely máskép királyi községnek is hivatott, a Vágon levő révvel és vásárvámmal együtt. Továbbá Lubant a révvel, Zerdahelyt, Patvaróczot és Debrefát a Vág és Dudvág között, mely előbb a nyitrai vár tartozéka volt. Lubo, Patvarócz és Szerdahely, legalább részben, előbb a királynő birtokaihoz tartoztak. Ujhely ellenben Kemen fiáé, Lőrincz comesé volt, kitől a király azt bizonyos ármánykodások miatt elvette volt. 1274-ben azután vissza is adta Lőrincznek.
