Bessenyők.
Bessenyők.
Azon népek között, melyeket a magyarok maguk közé fogadtak, előkelő szerepet játszottak a bessenyők. Öt ízben ömlött e vitéz és harczias nép Magyarországba. Első bevándorlásuk Zoltán vezér, a második Thonuz Oba vezetése alatt Taksony idejében esett meg. Gejza fejedelem korában vándorolt be a harmadik csapat, Szent István alatt a negyedik. Ez utóbbi 60 családból állott. Végre 1072-ben, a nándorfehérvári ütközet után több ezer bessenyőt fogott el János soproni főispán, a kiket szintén betelepítettek.
A bessenyő harczias nép volt s a magyarok ezt az oldalukat bőven ki is aknázták. Megtették őket határőröknek s az ország nyugati végvidékein telepítették le. Eredeti viseletöket és sajátos nemzeti szokásaikat továbbra is megtartották s csak a XIII. században olvadtak be teljesen a nemzetbe.
510Ezen sajátságos népből Nyitravármegyének is kijutott. Miután a velök rokon székelyek a Tirnava és Vág között egész Nyitravármegye határáig voltak megtelepedve s az elővédet képezték, a bessenyők a Vág és Nyitra, meg Zsitva vidékére szorultak. Taszár már a XI. században mint bessenyő falu szerepel. Nyitra város alatt, a Tormosköz táján, délen a Zsitvafőnél alkottak nagyobb csapatokat. Bessenyők lakták még Pecsenyédet, Kosztolányt a Vág táján, Récsényt és vidékét, északon Nezsetét és Besznákfalvát.
