Ghymes.
Ghymes.
Legnevezetesebb szerepet játszott e várak közül a Nyitra közelében épült ghymesi vár.
GHYMES VÁRA.
Saját felvételünk.
A XIII. században Ghymes néven három egymás mellett fekvő földrészt különböztettek meg. Kettő várbirtok, a harmadik magánbirtok volt. Emezt vétel útján, amazokból egyet Endre király adományából 1226-ban, a Hunt-Pázmán nemzetségből származott Ivánka fia, Ivánka birtokolta. Ennek fia, András volt Ghymes dicsőségének alapvetője. Alig vette át atyjától a birtokok kezelését, már is, felismerve a környék hadi szempontból való fontosságát, a Dyun-hegyen várat emelt, miután már Thurócz várát is felépíttette volt.
András különben vitézség és a királyhoz való hűség dolgában versenyzett Erne szolgagyőri comessel. Ő is ott volt a Sajónál, kisérte és védte IV. Bélát, a veszély pillanatában átadta neki lovát, jutalmul a király a még Nyitra várához tartozó harmadik Ghymes földjét is odaadományozta neki s így az egész földterület a Hunt-Pázmánok kezébe került. IV. Béla ezen adományozást 1256-ban ujabb oklevéllel is megerősítette. Az 1253-iki adománylevél, mely először említi a ghymesi várat, így határozza meg a földrész határait:
Kezdődik e föld a zobori konvent Kolon nevű földjénél, innen a Plyska-hegyre halad, majd letér egy határhoz, melynél Andrásnak apjától örökölt Ghymes nevű földje van. Innen keresztúton haladva, a határvonal András vára felé fordul egy patakig s utóbb Unos patakáig ér, hol a két föld összeér. Itt a hegyen át határos Elefánttal és Kosztolánynyal. A határvonal innen visszafordul a Dyun hegy felé, hol azon vár áll és a hegyre ér a várhoz annyira, a mennyire kézzel kis követ elhajítani lehet. Aztán letér, folyton Kosztolánföld mellett haladva, a völgybe Lédeczig, az esztergomi érsek földjéig és egy a berken át vezető gyaloguton halad Nemesiczig, majd balra tér és délre fordul Iváncsfalváig s Unos pataka mellett a Nyitra felé vezető úton ér véget.
András, hogy a Dyun-hegyen, vagyis a Tribecs-hegység Bliszka nevű hegyének keleti lejtőjén állott várat, teljesen elkülönítse a szomszédos birtokoktól, 1264-ben megvette a Vásárdiak ghymesi birtokát 6 ezüst márkáért és 1265-ben kieszközölte, ekkor már mint bányai várispán, hogy a király, várerődítés czímén, az egykori Fehérvár, azaz Bélád területet is neki adományozza. Innen kezdve egészen az Anjouk koráig Ghymes várának és a hozzátartozó uradalomnak békés tulajdonában találjuk András comest és utódait, a Forgách grófok őseit.
Az Anjouk alatt megváltozik a kép. Ghymes vára mint királyi vár kezd szerepelni és okleveles bizonyítékkal mutatható ki, hogy a várnagyi tisztséget legalább is 1322-től kezdve, egész 1344-ig, Magyar Pál töltötte be, ki e minőségében Róbert Károlynál számos szabadalmat nyert s alvárnagyul is egyik rokonát, Istvánt alkalmazta.
518Azt hiszszük, nem tévedünk, hogy ezt a változást a Forgáchok hűtlensége okozta. Az Árpádok buzgó támogatói nem tudtak megbarátkozni az idegen származású királylyal s a hős András egyik unokája, István fia Petheu, Csák Máté hívei közé szegődött. Fenmaradt egy 1317-iki oklevél, a melyből kitünik, hogy Petheu Bajmócz ostrománál Róbert Károly ellen küzdött. A ghymesi vár elvétele a Forgáchoktól tehát az 1317–1322. évek közé esik. Természetes, hogy a Forgáchok ősi fészkük visszafoglalására minden lehetőt megkísérlettek. Innen magyarázható Lajos király 1349-iki oklevele, melyben biztosítja a ghymesi várhoz tartozó Csitár lakóit, hogy szabadságaikban mindenkor meg fogja őket védeni. De erre mutat a következő eset is. Nagy Lajos 1356-ban a várat Erzsébet királynőnek adományozta oda s a beigtatást elrendelte. Azonban lekenyei Forgách András és Miklós, meg András fia, András és Ivánka fia, István megjelentek a budai káptalan előtt s az adományozás ellen ünnepélyes óvást nyujtottak be. Tiltakozásukban felpanaszolják, hogy a király a várra vonatkozó összes okleveleiket magához vette, azok átvizsgálását elrendelte s kilátásba helyezte nekik, hogy a várat kegyelemből visszakapják. Ennek ellenére pedig most a királynőnek adományozta a várat. Nagy Lajos tehát foglalkozott a vár visszaadásának gondolatával, de, úgy látszik, még nem igen bízott a Fogáchokban, mert 1309-ben Ghymes urává Lászlót, az opolyi herczeget tette.
Végre Nagy Lajos halála után az egyik Forgáchnak alkalma nyílt hűségéről csalhatatlan bizonyságot tenni. Kozmáli Forgách Balázs vállalkozott arra, hogy Mária királynőt a Kis Károly alkalmatlan tolakodásától megmenti. Bárdja jól talált, a jövevény király elesett, ő maga is megsebesült azonban s élete sokáig koczkán forgott. Mária királynő ezt a rendkívüli szolgálatot 1386-ban azzal hálálta meg, hogy Ghymes várat s a hozzátartozott Esztergom-, Bars- meg nyitravármegyei birtokokat visszaadta a Forgáchoknak s azok védelméről a családot még 1388-ban is biztosította. A vár visszaadására érdemesült Balázs azonban csakhamar belehalt sebeibe, mert egy 1387-iki oklevél már néhainak mondja őt. Utódai pedig összevesztek a vár és tartozékai fölött. Egyezséget kötöttek, azt ismét megbontották, perbe szálltak, ismét egyezkedtek, hogy rögtön össze is pereljenek. A hosszas viszálykodásnak végre Zsigmond király vetett véget, mikor elrendelte, hogy a ghymesi vár birtokába a nyitrai káptalan, Forgách Pétert, András fiát és Forgách Miklós, Jánosnak, Balázs testvérének fiát együttesen igtassa be.
