Német telepek.
Német telepek.
A bajmóczi várat uralt környéken német telepek vannak, melyeknek eredetéről sok ideig legendás dolgokat beszéltek. Voltak ugyanis egyesek, kik e telepeket a kvádok és markomannok maradványainak tartották.
A kérdéssel, az 1880-iki Századok hasábjain, Nyitravármegye kitünő fia, Tagányi Károly foglalkozott behatóbban s arra csaknem teljes világosságot vetett.
A német telep főhelye Német-Próna. Ennek nevével először 1267-ben találkozunk, a mikor is a Divékiek és a turóczi konvent földje volt. 1275-ben már mint villa szerepel és 1316-ban osztozkodtak meg rajta a Divékiek. Addig tehát ott német telepnek nyoma sem volt s a környékbeli határjárásokban is csak magyar és tót elnevezések fordulnak elő.
Nyitravármegye népesedése csak Róbert Károly idejében kezdett izmosodni s e tekintetben kiváló érdemeket szerzett magának Csák Máté, az úgynevezett „lehotá”-k alapításával. E név egyjelentésű a szász „hai, häu” szóval és erdei irtott helyet, tisztást jelent. Csák Máté jó példáját az e környékbeli urak közül számosan követték. Már 1332-ben Próna alsó- és felső részén „plantatio sive Lehotá”-val találkozunk. 1335 táján keletkezett Poruba, a Bajmóczhoz tartozó erdőben Geleth bán fiainak: Miklós és Jánosnak engedélyével. Telepítője a grófok ügyvédje, bizonyos Cochlin volt. A telep a Szelnicze erdő kiirtása által keletkezett és „a többi németek” példájára, 16 évi adómentességet kapott. Ez tehát az első időpont, a melyről kétségtelen, hogy a német telepítés megindult. Honnan jöttek a nyitravármegyei népek? Schrőer kiderité, hogy a népdalokban gazdag handerburzok nyelve, a szepesi szójárás területén, Menczenzéf s a bányavárosok tájszólásához áll legközelebb. A nyelv-hasonlóság elég biztos támasztékot nyújt tehát arra, hogy Nyitravármegye németjei innen jöttek. Megerősíti ezt az a körülmény is, hogy a német telepek Nyitrában is bányamíveléssel foglalkoztak. A bajmóczi grófok Henrik nevü ügyvédje a Chvojnicza víze mellett alapított egy telepet, mely Czach községnek csirája lett. Czach neve csak szláv ferdítése a „Zeche” német szónak, mely robotot jelent. Hogy milyen robotról volt itt szó, arról emlékeink hallgatnak ugyan, de a Chvojnicza egész hosszában elterülő kőmezők eléggé mutatják, hogy az a bányászat lehetett. Maga Chvojnicza-falva németül Fundstollen, vagy Funck azaz bányászakna nevet visel. Német-Próna táján lépten-nyomon találkozunk a bányamívelés félreismerhetetlen nyomaival. A Divékiek 1316-iki osztályleveléből pedig tudjuk, hogy az egyik Divéken aranybánya volt, mely még 1575-ben is per tárgyát képezte. Az a körülmény, hogy a beköltözöttek bányászok voltak, hogy a beköltözést a bajmóczi grófok nagy hévvel karolták fel, azt a sejtelmet ébreszti bennünk, hogy a divéki aranyerek 529keltették fel e nagy figyelmet. Annyi bizonyos, hogy a telepítő urak a megtelepített németekben jó munkásokra tettek szert. A helynevek e munkásság emlékét máig is őrzik. Igy a villa fabri = Schmiedshai; Tuzsina vagy Maisel = kőfejtők tanyája, míg másik neve Beneschai, Schröer szerint, a telep alapítójának, Benőnek nevét mutatja. Krikershainak alapját 1364-ben Kricker Gergely veti meg. Bizonyos Nikl nevü ember pedig Andreassdorf, ma Kós lakosságát saját költségén gyarapította, miért népének Opolyi László herczeg-nádor 6 évi adómentességet adott.
Az egyes községek népei a közös nyelvet más és más hang- és nyelvtani sajátságokkal ejtik ki, amely körülmény arra vall, hogy e népek más és más vidékről vándoroltak be. A XIV. század végével a beköltözés egészen megszünt s az egyes kisebb telepek a nagyobb telepekbe olvadnak be. Igy például 1392. táján Leusták nádor engedélyt adott Heckel Herman tuzsinai birónak és prónai polgárnak, hogy a Tuzsina víze mellett egy sűrű erdőt betelepíthessen. Az új község Heckelshainak neveztetett s a tuzsinaiak meg a körüllévő németek szabadságát élvezte. Ma azonban már nyoma sincs s valószinü, hogy az anyatelepbe olvadt bele.
