Szakolcza.
Szakolcza.
Nyitravármegye északnyugoti nyujtványának legnevezetesebb városa, az egész ottani vidék kereskedelmének gócza Szakolcza volt.
Ősi hagyománya Szakolcza városának az, hogy már a morva nagyfejedelemség idejében fennállott. De e hagyomány, mint ama másik, mely Szakolczát II. Béla király szülőföldjévé avatja, semmiféle történelmi erejű adattal nem igazolható. Annyi tény, hogy Szakolcza 1217 előtt egyszerűen „lakott föld-„nek mondatik, tehát még község, villa sem volt. Sőt a nevezett évben teljesen el volt hagyva, lakatlan pusztaság vala, s mint ilyent II. Endre király Tamás comesnek, majd ennek halála után fiainak Sebes comesnek és Sándornak adományozta. A föld egykor nyitrai várföld volt s IV. Béla azt a várföldek visszafoglalása alkalmával, csakis Kozma és Ehellös comeseknek, a tatárjárás alkalmával szerzett kiváló érdemei tekintetéből nem vette vissza, hanem atyja rendelkezéséhez képest, a nevezett comeseknek, mint atyjuk örököseinek, kezében hagyta.
Szakolcza akkori határa, Vincze nyitrai püspök jelentése szerint, a Hajncsa folyó mocsaras partjain kezdődött, ott, hol a folyó a Morvába szakadt. Ezen a mocsáron átkelve, a határvonal a Velika vizének torkolatáig s azon túl a morvai révig haladt, honnan a csehországi kémlelők útján, mely ekkor közönségesen Symaruthnak nevezteték, a Wejcsics-mocsár fejéhez és keletre fordulva, egy erdőn át a Hosszúmező rétre ért, majd pedig a Hajncsa vizének torkolatához tért vissza.
A föld benépesítésének érdeme Sebes és Sándor comesek nevéhez fűződik, s 1217-nél későbbre nem tehető. Szakolcza különben rendkívül gyorsan fejlődhetett, mert a mikor Nagy Lajos király szabadalmakkal látta el, akkor már mint királyi szabad község szerepelt.
Nagy Lajos kereskedelmi szempontból emelte Szakolczát. 1372-ben kiadta szabadság-levelét, mely Szakolczát királyi várossá avatta. Megengedte, hogy az uj város, a többi királyi városok módjára, falakkal vétessék körül. Hogy pedig e fal-építést gyorsitsa, kimondta, hogy addig, míg a város teljesen körülépítve nem lesz, a polgárok minden kamarai adózástól, valamint minden egyéb adótól, szabadok legyenek. A benépesítés szempontjából felmentette a polgárok árúit a harminczadtól és az egész országra kiterjedő vámmentességet engedett nekik. A külföldi és szomszéd kereskedők pedig minden hét szerdáján tartandó vásárukra szabadon és vámmentesen mehessenek. Ezen kiváltság azonban csak a vásár napjára és azokra a kereskedőkre szólt, kik a város piaczán megállottak s a vásárban részt vettek. (O. L. D. O. 6060.)
A város erődítési munkálatai, úgy látszik, 1382-ig tartottak. Erre mutat 516legalább azon körülmény, hogy ezen évben megjelentek a király előtt Abus szakolczai bíró és Nuremberger Konrád esküdt s kérték, hogy az 1372-iki szabadalmi oklevelet írja át.
1377-ben Nagy Lajos ujabb kegyében részesítette Szakolczát. Ugyanis a szerdai vásár kevésnek bizonyult. A király tehát megengedte, hogy ugyanoly kiváltságok mellett, mint amilyenekkel a szerdai vásár birt, vasárnapokon is rendezhessen a város vásárokat. Zsigmond király pedig 1390-ben, Mindenszentek napjára, 15 napig tartó országos vásárt engedélyezett. 1422-ben pedig Jakab bíró és Pál jegyző kérésére, 1425-ben Pellifer (Szűcs) András bíró és Stainer Ádám polgár kérésére, 1434-ben meg Spaczl Márton bíró, Albert és György esküdtek és Gergely jegyző kérésére átírta és megerősítette a város szabadalmaira és vásáraira vonatkozó okleveleket.
A Stiborok alatt Szakolczán Szent Erzsébet tiszteletére városi ispotály épült. Stibor vajda alapította azt s fia II. Stibor bővítette ki. Egy 1431-iki oklevelében az ispotály vagyoni viszonyait rendezi. Odaadja az ispotálynak a holicsi várhoz tartozó morvaországi Pietrs (Péterfalva) nevű községet, elrendeli, hogy a város adójából évi 17 frt az ispotály szükségleteire fordíttassék. Az ispotály anyagi ügyeinek vezetése szempontjából jogot adott a városnak, hogy polgárai sorából szabadon válaszszon gondnokot és kormányzót. A lelki ügyek vezetésére azonban önálló lelkészséget szervezett. A lelkész, kinek kötelessége volt az ispotályban naponként misézni, egy malmot kapott, mely Pietrs közelében feküdt, azonkívül Szakolczán, a Szent-György kápolna körül, szántóföldeket és az ispotály mellett egy gyümölcsös kertet.
Mikor II. Stibor meghalt s nagy uradalmai az oldalági örökösökre jutottak, – a többi közt – Szakolcza miatt is nagy per támadt. A közfelfogás az volt, hogy mivel Szakolczát a király szabadította fel s nagy költséggel foglalta vissza a hitetlenek kezéből, az a királyi koronára szállott vissza. A fiskus ily irányban meg is indította a pert a lengyel Nikolajko ellen, ki II. Stibornak unokaöcscse volt és Katalin, II. Stibor leánya ellen. A nádor, Palóczy Mátyus, az ország törvényeire hívatkozva, Szakolczát a királynak itélte oda. Azonban Nikolajko tiltakozott s követelte a teljes örökséget, köztük az egykor Stibor kezén levő várakat és városokat. Ennek ellenében a fiskus azt felelte, hogy Nikolajko atyja, Miklós, Stibor vajda testvére, hűtlenségbe esett s kegyelmet nem kapott. Ő maga pedig soha Magyarországban nem lakott, mindig Lengyelországban tartózkodott, sőt a magyarok ellensége volt. Legsulyosabb érve volt azonban a fiskusnak az, hogy Nikolajko, hallván II. Stibor halálát, királyi engedély nélkül lengyel sereggel az országba jött, Stibor várnagyait elfogatta s két határvárat erővel elfoglalt. Ekkor kerítette hatalmába Szakolczát is s onnan a környék népeit sanyargatta.
A nádor igazat adott a királyi fiskusnak és Szakolczát, meg a többi várost és várat, a királynak ítélte oda.
Szakolcza tehát felszabadult a földesúri hatalom alól. Azonban szabadsága rövid lélegzetű volt. Albert király ugyan 1439-ben, Neyemberger János bíró, Grad János, Hepflár Jakab, Barbatus Jakab polgárok és Miklós jegyző kérésére megerősítette Szakolcza régi szabadalmait, azonban V. László mégis, azon ürügy alatt, hogy a város erődítése azt megkívánja, a szent-györgyi és bazini Grófoknak adományozta oda. Mátyás király végre 24 ezer forinttal megváltotta ezen állapotból úgy Szakolczát, mint a hasonló sorsra került Nagy-Szombatot azzal, hogy a két város 1462-ig maradhat a Grófok birtokában. Ulászló király pedig 1493-ban, Frycz Márton bíró és Kudla Mihály jegyző kérésére megujította a város összes szabadalmi leveleit.
