Érsekujvár 1661.
Érsekujvár 1661.
Érsekujvárnak ekkor már csak a híre volt nagy. A kormány elhanyagolta, a megyék nem győzték a javítást. A császári hadak Montecuccoli, Heiszter, Spork és Schneidan vezetése alatt Pozsonynál állottak, hogy Bécset védjék. Magában a várban Forgách Ádám és Marchese Pio parancsnokoltak, azonban a párkányi szerencsétlen csata után igen-igen megfogyatkozott őrséggel. Bercsényi Miklós híres huszárjaiból, a Koháry-lovasokból, szintén számosan estek el Párkány alatt s most alig valamivel többen 500-nál, vonultak volt Ujvár falai közé, vitéz ezredesük vezetése alatt. A vármegyei hadak, melyeket Lipót csak jul. 23-án szólított hadba s Nyitra táján sorakoztatott, a vereség hírére részint szétfurottak, részint házi tűzhelyeik védelmére szorítkoztak. A 600 muskatérosból, kik a párkányi csatában résztvettek s kikre a vár védelmébe oly égető szükség lett volna, alig egy-kettő került vissza.
Érsekujvár valóban kétségbeejtő helyzetben volt. Ha a török nagyvezér gyorsabb mozdulatokkal követi a futó sereget, a várat rögtön birtokába vehette volna. Köprili azonban csak 15-én érkezett Ujvár alá s az egy heti idő elegendő volt arra, hogy Montecuccoli uj népet vessen a várba.
Forgách Ádám védőiratából, a nagyvezér táborában időző erdélyi követ iródeákjának, Rozsnyay Dávidnak, mint szemtanúnak feljegyzéseiből, valamint Bercsényi s mások leveleiből elég világos képet alkothatunk magunknak Érsekujvár ostromáról.
A megszálló török tábort Bercsényi fogadta. 500 kemény huszárjával kirohant a várból s a 3000 főnyi puskás-csapatoktól támogatva, jól megcsipkedte a török előhadat. Azonban a nagy erővel szemben minden bátorságuk és vitézségük kárba veszett. A török sereg a Nyitra vizén hídat verve, 16-án három oldalról fogta körül a várat.
Köprili, amint az első elhelyezkedéssel elkészült, azonnal követeket küldött Forgáchhoz, biztosítván őt, hogy, ha a várat feladja, mindenestől békével elmehet. Mivel azonban Forgách határozott választ nem adott, aug. 17-én megkezdették a vár lövetését s folytatták 18., 19., 20. és 21-én. Ez utóbbi napon azonban a várágyúk oly derekasan működtek, hogy a törökök alig győzték a sok sebesültet összeszedni. Bercsényi ezt felhasználva és a sellyei kapun kitörve, huszárjaival iszonyú mészárlást vitt végbe a törökök között. Mintegy 500 török katona holtteteme borította a mezőt. Aug. 22–24-én mindennap, sőt 24–25-re virradó éjjelen is folyt a vár bombázása. 63127-én Köprili hada megszaporodott a segítségül jött tatárokkal s ezzel a rablókalandozások is kezdetöket vették. A talaj erre igen kedvező volt. A vágmelléki népek, mint Vitnyédi írja aug. 14-éről Zrinyi Miklósnak, úgy megrémültek, hogy fegyvert sem akarnak fogni. Csak az hatna reájok, úgymond, ha maga Zrinyi jelenne meg köztük. Szept. 4-ről már azt jegyzi fel Rozsnyay, hogy „hozának Galgóczról a templomból két aranyos zászlót, feketét, melyek egyike Máriási Pálé, a másik Georgio Kristófé volt, item egy kék tafotás aranyost, item egy kis veres vászon kopját.” 8-án 100 levágott fejjel, 10–12 rabbal, 50–60 vasderékkal és egynehány szakállas ágyúval jöttek vissza a portyázók.
BERCSÉNYI MIKLÓS.
Az orsz. képtárból.
E mellett azonban a nagyvezér az ostromot is ernyedetlen hévvel folytatta. A vívó-sánczokat folyton-folyvást emeltette, úgy, hogy azok már csaknem a bástyák magasságáig értek. A töretés és bombázás is egyre tartott s Köprili egy óriási földhányást készíttetett a síkságon, amelyről belátott a várba s az őrség minden mozdulatát figyelemmel kísérhette. Végre, miután a nem elég mélyre ásott vízárokból a vizet lecsapolniok sikerült és szept. 13–19. közt a Fridrik-bástyát halomra lőtték, rohamra határozták el magukat. 20., 21. és 22-én nagy erővel háromszoros rohamot intéztek a bástya ellen, sőt egy ízben egy pillanatra már a lófark is feltünt a bástya fölött, de a vitéz őrség végső erőmegfeszítéssel mindannyiszor visszaverte az ostromlókat. Ezzel azonban meg is tört az őrség bizalma.
